babszinhaz

És akkor most jöjjön az, hogy milyen lesz a Trisztán és Izolda látványvilága.

A tervezők, Hoffer Károly és Nemes Takách Kata egyik fő inspirációja a bayeux-i kárpit, ami a világ első képregényének is tekinthető. Ezen a jelenlegi, nem teljes állapotában is közel 70 méter hosszú, kb. 50 centiméter széles  faliszőnyegen mintegy ötven képben, a normannok partraszállásától az 1066-os hastingsi csatáig követhető nyomon Anglia történelme.

A kárpit nagy valószínűséggel az 1070-es években készülhetett, de hogy hol, kinek és milyen célból, azt nem tudni biztosan. (Feltehetőleg a jelenetekben gyakran szereplő bayeux-i püspök, Odo rendelte meg, aki Hódító Vilmos féltestvére volt, és miután kiesett Vilmos kegyeiből, ezzel az ajándékkal szeretett volna visszakerülni oda; bár a legenda szerint a kárpitot Hódító Vilmos felesége, Matilda készítette udvarhölgyeivel.)  Első említése 1476-os, ám csak évszázadokkal később, 1729-ben fedezték fel a bayeux-i székesegyházban, ahol ma a másolat látható (csakúgy, mint az angliai Readingben), az eredetit pedig a város múzeumban nézhetik meg az érdeklődők.

A kárpit közelebbről itt nézhető meg vagy itt 

Mutatunk egy érdekes animációt a kárpit kapcsán:

Február 6-án lesz a Trisztán és Izolda premierje. A próbafolyamatba Kovács Natália, a Károli Gáspár Református Egyetem színháztudomány szakos hallgatója segítségével adunk betekintést.

Jelentem, a legutóbbi bejegyzés óta már egész ügyesen tájékozódom a folyosókon! Jópár próba zajlott le azóta, s nemcsak az épület vált kiismerhetővé, sok egyéb is történt. Például Kurvenalból Guvernál lett. Felkerült a papír háttér is, amellyel folyamatosan barátkoznak az alkotók, kísérleteznek, miként lehet igazodni hozzá, hogy szakad, mikor mit fejez ki. Sőt a héten az egyik legmeghatározóbb díszletelem, a gördeszkapályára emlékeztető félcsőforma is elkészült, így kedden már azon próbálgatták mozdulataikat a színészek: hogy mennyire és milyen irányban határozza meg, merre viszi el a mozgás lehetőségeit, s ezáltal miként befolyásolja a jelentést, vagyis mit jelent megállni, lépni, csúszni, szaladni. Lassan az első dallamok is felcsendülnek majd, talán épp a napokban, így erről egy következő bejegyzésben írok.

Meczner János, Csizmadia Tibor, Gimesi Dóra, Hoffer Károly még az olvasópróbán (fotó: Éder Vera)

Számtalan megválaszolandó kérdés merül fel a próbák során, rengeteg megoldásra váró probléma, mégis, ami mentén talán leginkább érzékelhetők e munkafolyamat nehézségei, az, ahogyan elkészül egy pillanat. Az a matematikailag meghatároz(hat)atlan időmértékegység, amelyet mindössze néhány másodpercig tart - vagy talán egynél is kevesebbig -, s amely mégis akkor jó és akkor hatásos, ha hosszú évek alatt felhalmozódott emlékeket, komoly érzelmeket sűrít.

Ezzel kapcsolatos dilemmákat okoz Marke (Ács Norbert) és Trisztán (Teszárek Csaba) találkozása. A két férfi egymás barátja, sőt valamiféle apa-fiú kapcsolat is van köztük. Trisztán sokat köszönhet Markénak, most mégis hazudnia kell, azok után, hogy megcsalta, s ezzel elárulta őt. Ám a szövegben nincs olyan párbeszéd vagy monológ, amelyből pontosan kirajzolódna kettejük kapcsolatának természete, holott ez nagyon fontos a történet szempontjából, hiszen ez jelenti a megcsalás és árulás valódi súlyát, tétjét. A problémára először Ács Norbert mutat rá, aki azon vívódik, hogyan építse fel Marke jellemét és viselkedését.

Kérdései nyomán Csizmadia Tibor, a rendező hagy arra időt és megállítja a próbát, hogy ki-ki megfogalmazhassa a véleményét, elmondja, mit érez hiányosnak, mi az, amit szeretne valahogy máshogy megoldani. A válaszok egy része azonban még várat magára, s majd csak egy hosszabb folyamat eredményeként születhet meg. Ez a folyamat pedig sok-sok próbálkozással jár: meg kell nézni, működik-e egy gesztus, jobb-e egy másik, hova álljon a báb, hova a színész, hova az untermann, ki kire nézzen, merre forduljon, mikor emelje fel a kezét, honnan és hogyan jöjjön be.

Még ez is olvasópróbai elemzés (fotó: Éder Vera)

Ez különösen kérdésessé válik a király személyét illetően, hiszen amíg a többiek lecsúsznak a félcső lankás oldalán, esetében nem biztos, hogy ez egy szerencsés megoldás. Hogyan jöjjön le a király? Érkezhet-e fenéken, vagy valahogy oldják meg, hogy lépkedjen? Király létére belefér-e egy ilyen, az örömöt kifejező gesztus, vagy általa méltóságát vesztené?

Aztán pedig kezdődik megint előröl az egész, amikor belép Brangaene (Ellinger Edina) is a jelenetbe. Az ő helyét is meg kell találni, megmutatni, kihez hogyan viszonyul, és a többi lényegi összetevőt, akár korábban Marke esetében. S ez így megy tovább jelenetről jelenetre, pillanatról pillanatra. Így sűrűsödnek egy-egy nagyon tömör részecskévé a majdani egészet alkotó elemek.

Most azt mutatjuk meg, hogy milyen nem lesz a Budapest Bábszínház előadása.

A Trisztán és Izolda kelta eredetű mítoszának fennmaradásában Richard Wagner játszotta a legnagyobb szerepet. Több teljes operavideó is elérhető a YouTube-on, most talán a leghíresebb részletet mutatjuk meg.

De az előadás zenéje nem ilyen lesz.

A darab szövegét Márton László írta, aki egy Trisztán és Izoldával már debütált a Litera előszilveszterén:

De az előadás szövege nem ilyen lesz.

Néhány éve egy mozifilmben dolgozták fel a történetet, az IMDb szavazói szerint erősen közepesen:

De a mi célunk nem a közepes.

Ezt pedig kizárólag ínyenceknek ajánljuk:

De ilyen sem lesz.

Legközelebb persze abból is adunk ízelítőt, hogy milyen lesz az előadásunk.

Elindult a Trisztán és Izolda próbafolyamata, amit Kovács Natália, a Károli Gáspár Református Egyetem színháztudomány szakos hallgatója dokumentál. Ezúttal az olvasópróbák világába enged bepillantást.

Belépek a Budapest Bábszínházba. A művészbejárón. Nekem már ez nagy dolog, nem ezen az ajtón szoktam bejönni. Kicsit azt játszom magamban, hogy én vagyok Henry Hill a Goodfellasból, amikor hátulról sétál be a Copacabana Clubba, s a kamera követi alulról induló útját, fel a csúcsra. No persze nem osztok véres dollárokat senkinek, és csak a negyedikig megyek. Aki nem ismeri az épületet a színfalak mögött, annak olyan ez, mint egy labirintusban kóborolni. Kacskaringós folyosók nyílnak egymásba, végtelennek tűnő számú ajtón keresztül. Ám a közepe – ha egyáltalán van ilyen – nem egy bika formájú embert rejt, hanem a lelkesülő matéria csodáját, amely ezúttal egy másik mondakört idéz.

Kezdődik a Trisztán és Izolda olvasópróbája, amikor a színészgárda először találkozik a szöveggel. A próba hangulata olyan, amit elképzelünk különböző színházak honlapján látott fényképek alapján: a művészek körben ülve hajolnak a szövegkönyv fölé, mindenki olvassa, jelölgeti a magáét, a szövege mellé ír néhány megjegyzést. Néha meg-megállnak, ha valakinek valami észrevétele, kérdése van, aztán folytatják tovább.

Az első két próba szinte csak a szöveggel való ismerkedésről szól. Mégis izgalmas számomra látni, hogy az egyes jelenlévők dolga nem egyszerűen csak megérteni a darabot, hanem a koncepciót kell megérteniük. Azt, amit megálmodtak köré az alkotók, akik eddig is rengeteget foglalkoztak már az előadással, akik minden előkészületért felelnek, hogy egyrészt legyen szöveg, amelyet a színészek kezébe adhatnak, másrészt, amikor ez megtörténik, akkor az egy olyan fiktív térben landoljon, amelynek körvonalai már legalább előttük derengenek. Ezt a teret papír valósítja majd meg, ahogy a bábokat is. Nemes Takách Kata (díszlet) és Hoffer Károly (báb) terveiből, rajzaiból, illetve az általuk elmondottakból pedig egy nagyon fiatalos, kreatív és izgalmas színpadkép tárul lelki szemeink elé, mely idézi egyfelől a Marvel képregények, másfelől a Trónok harca látvány- és hangulatvilágát, azaz olyan utalásokat rejt magában, amelyek jól működhetnek a célba vett korosztálynál.

Beszámolójukból kiderül, hogy már rengeteg munka van a hátuk mögött, s ezt ráadásul megelőzték a szöveggel kapcsolatos munkálatok is. Márton László fejezetenként küldte át a drámát Csizmadia Tibornak, aki Gimesi Dórával karöltve nagyjából a felére húzta az eredetileg tizenhat színt megjelenítő tizennyolcezer sort. Ez mára nyolcvankét oldalnyi szöveget jelent, amelynek véglegesítésekor oda kellett figyelni arra, hogy minden színen lévő szereplőnek valós funkciója legyen, hiszen mindent bábban kivitelezni jóval körülményesebb, mintha hús-vér szerepelőkre íródnának a jelenetek. S mivel ez az előadás tinédzsereknek készül, ezért arra is figyelni kellett, hogy az amúgy erotikusan meglehetősen túlfűtött történetben a szép számú szerelmes jelenetet úgy oldják meg, hogy az megfelelő legyen a korosztály számára, a történet mégse veszítse el lényegét.

A szöveg nagyon izgalmas és nagyon szórakoztató. Rengeteg vidám pillanatot okoz, ahogy a mondatok hangzóvá válnak, s ha már az imént amúgy is a szexualitás kényes kérdését említettem: lévén ez egy kamaszoknak készülő előadás, olyan apróságok is kérdésként merülnek fel, mint hogyan ejtsék Kurvenal nevét, hogy az ne okozzon folyamatos fennakadást a tizenévesek számára. Bár jelenleg e csapat felnőtt is mindannyiszor nagyon jókat szórakozik a név hallatán.

Magam is. Akár az egész próbán. S hiába nincs részem benne, hiába vagyok csak egyszerű megfigyelő, olyan hamar megszeretem ezt az elképzelést, hogy már én is izgulok a végeredményért. Ami egyébként sokat ígér. 

A Szezám utcából ismert figurák egy amerikai reklámkampányban szerepelnek. A cél az, hogy a zöldségeket és a gyümölcsöket megkedveltessék a gyerekekkel.

Elmo és barátai mellett - akiknek a használatát a jogtulajdonosok ingyen engedélyezték a Let's Move alapítványnak - Michelle Obama a kezdeményezés arca, mivel a First Lady már több éve harcol a gyerekkori elhízás ellen, és próbálja népszerűsíteni a gyártók körében is az alacsonyabb só-, cukor- és zsírtarlamú ételeket, sőt néhány éve már ellátogatott a Szezám utcába:

A sajtótájékoztató így zajlott a Fehér Házban:

Majd kimentek a kertbe, és leszüretelték a friss töktermést.

További hasonló posztjaink:

Bábok és reklámok 2.

Mit csináljunk a karácsonyi maradékkal?