Előadások és próbák - ezek egy színház életében a megszokott menetet jelentik. Kritikus Órára azonban első alkalommal került sor a Budapest Bábszínházban. (Nem a kiütés a cél, de a Színházi Kritikusok Céhe által szervezett programsorozat rövidítése KO.) Az 51. Odüsszeusz után, november 14-én Sztrókay András vezette a beszélgetést.
Odüsszeusz - előadásfotó
Vannak színházak, ahol egy ilyen a jubileumra nem kell öt évet várni (az előadás bemutatója ugyanis 2007 tavaszán volt). Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a báb műfaját a legtöbben még mindig kizárólag a gyerekeknek szánt produkciókkal azonosítják, akkor az, hogy egy ilyen ifjúsági (vagy akár) felnőttrepertoárba illő darabra folyamatosan igény van, akkor szinte mérföldkőnek is tekinthetjük ezt az ötvenediket. (És vannak persze praktikus okok, amiket egy színházban nem hagyhatunk ki a számításból: például azt, hogy a nőket játszó Ellinger Edina közben babát várt, a vendég címszereplő, László Zsolt pedig igen elfoglalt anyaszínházában, a Nemzetiben, és nem könnyű őt egyeztetni.)
A beszélgetésből kiderült, igen eminensek a nézők: szinte mindenki olvasta az Odüsszeiát – bár biztosan volt közöttük olyan, aki ezt odüsszeiaként élte meg… –, és úgy tűnt, nem jelentett problémát a kalandok követése, az élőszínház és a bábszínház közötti folyamatos váltás. Sztrókay András szerint nézőként izgalmas ez az átjárás, az egyetlen ember és az ő állandó interakciója a több méretben megjelenő bábokkal. Állítását természetesen nem cáfoljuk. Mint ahogyan Teszárek Csabát sem, aki az Odüsszeusz mellett Az ember tragédiáját vagy a Szentivánéji álmot említve úgy fogalmazott, hogy a súlyos klasszikusoknak jól áll ez a forma, hiszen a furcsa lények, a szokatlan stilizációkra a műfaj tökéletesen alkalmas, a bábbal a képi világ kitágul, a képzeletet érdekes játékra hívja, így a bábszínház a klasszikusokat közelebb hozza a nézőhöz.
„Sokat kínlódtunk vele” – mondta László Zsolt, amin a nézőtér igencsak meglepődött. Ez a kínlódás, mint kifejtette, arra vonatkozott, hogy Garaczi László darabjában a hős bolyong a tengeren, kalandokba keveredik, de ezeket a kalandokat a szerző nem fejti ki részletesen, ezáltal a történet nem válik annyira cselekményessé. A kulcsot az utolsó két jelenet adhatja visszamenőleg: a Hádésznál való szembesülés azzal, hogy mi is az életünk; illetve a végső párbeszéd Zeusszal. Mindezek mellett az elemzés során még két kulcsfogalom került elő. Az egyik az esendőség, a másik pedig a férfiközpontúság. Ez utóbbi persze Homérosznál és a görög kultúrában is visszakereshető, az viszont, hogy Odüsszeusz útja nőktől nőkig, kalandtól kalandig tart, a neohippi elvekre is utal, a címszereplő pedig tekinthető akár Szelíd motorosnak is, aki magáért az útért, a kalandokért megy előre hajthatatlanul. (Szegény nők, akik szinte mellékszállá válnak… Ahogyan a beszélgetésből kiderült Ellinger Edinának ezért sem volt könnyű dolga.)
És ha a darab sűrű nyelvezete nem lenne elég nehézség, ott vannak a László Zsolt által „leeszközözött” bábok – ezért egyébként gyorsan elnézést is kért –, amik önálló életet élnek, ilyeténképp maguk is technikai zavart okozhatnak, sőt a méretük, a súlyuk is jelentős. A lista teljessé tételéhez a legyőzendő akadályok közt említhetjük még a díszletben jelentős szerepet játszó vizet is. A színészek pedig sorolták a kulisszatitkokat a színpadról, a cipők talpának recéiről, a színfalak mögötti összmunkáról. (A KO után a lépcsőfordulóban elkapott beszélgetésfoszlányokból kiderült, ezt nem is gondolták volna.)
Azok a gimnazisták, akik ezt az előadást megnézték, egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy nem érezték cikinek eljönni a Budapest Bábszínházba. Úgyhogy hajrá, gyertek, kedves gimnazisták, különösen azért, mert a következő két bemutatónkkal – a Janne Teller regényéből készült Semmivel és kanadai Daniel Danis Kivi című darabjával – kifejezetten a középiskolás korosztályt várjuk. De a következő KO-ra is érdemes lesz eljönni: december 8-án a Babákról beszélgetünk.
Pénteken a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban jártunk, hiszen a hónap harmadik péntekje volt. Ezúttal a Rózsa és Ibolya című előadásunk mesei alapanyagát a két címszereplő, Teszárek Csaba és Karádi Borbála segítségével ismerhették meg a gyerekek és a felnőttek, majd részleteket láthattak a főszereplők jeleneteiből. És mivel a történetben az átváltozás kulcsfontosságú, a kézműves foglalkozás is ehhez kapcsolódott. A Sárkányos könyvtárban legközelebb december 14-én találkozhattok velünk, addig azonban tartogatunk még meglepetéseket...
Ehhez rövid képes élménybeszámolónk is van:
