(A Károli Gáspár Református Egyetemen színháztudományt hallgató Sas Zsófi és Szilvási Viki a Boribon és Annipanni „tesztelőadásán” kérdezték a pedagógusokat és a gyerekeket.)

Hogy milyen előadás sülhet ki egy kislány és egy medve történetéből? Mi az, ami magával ragadhat minden kicsit és nagyot egyaránt? Erre könnyen választ kaphatunk, ha megnézzük Boribon és Annipanni meséjét, ami ugyan három éves kortól ajánlott, de még a felnőtteket is elvarázsolja.

Itt, a Budapest Bábszínházban – mint minden más színházban – a bemutatók előtt van egy zártkörű főpróba, ahol meghívott vendégek a premier előtt megtekinthetik az adott darabot. Boribon és Annipannit ma játszotta először „tesztközönség” előtt a társulat, ami osztatlan sikert aratott a gyerekek és a kísérőik körében egyaránt.

Már a szünetben puhatolóztunk az óvó néniktől, tanító néniktől és a gyerekektől, akik hatalmas lelkesedéssel meséltek az élményeikről. Nem csak látványosnak és szórakoztatónak, hanem az elmúlt évek tapasztalataihoz viszonyítva az egyik legszínvonalasabb mesejátéknak tartották az előadást. Még a legapróbbak között is megoszlott a vélemény, hogy ki a legkedvesebb szereplő: volt akinek Annipanni, volt akinek Boribon, de Cica és Szuszi sem maradhatott ki a felsorolásból. Az egyik tanító néni az osztályával gyakori vendégnek számít a színházban, hiszen idén is bérletet váltottak. Tavaly a Hajnali csillag peremén volt a kedvencük, de amellé szorosan felzárkóztak Boribonék is.

A budapesti gyerekek mellett még Székesfehérvárról is jöttek, hogy betekintést nyerjenek Boribonék hétköznapjaiba. Ők felkészült nézőként érkeztek, hiszen egész héten Annipanniékkal foglalkoztak, így a történet számukra nem volt ismeretlen. Nagyon élvezték, ahogyan a mesekönyv színes lapjai megelevenedtek a színpadon, ahogy életre keltek a figurák, ahogy Bence próbálta Szuszit megnevelni, ahogy Boribon rosszalkodott vagy Annipanni incselkedett.

Ha szeretnétek egy kis vidámságot csempészni a szürke hétköznapokba, akkor semmiféleképpen ne hagyjátok ki Boribon kalandjait!

(*A címbeli mondatot egy 4 éves szőke kisfiú mondta a Házikó című dal alatt, amikor Boribon megpróbált bemászni Annipanni kuckójába.)