Altorjay Johanna jóvoltából ezúttal annak járunk utána, hogyan keletkezett Andersen meséje, és hogyan került színpadra.

Minden hónap minden napjához tartoznak emlékek, történetek, amelyeket az ember próbál nem elfelejteni. Azonban annyi év még annál is több emléket gyűjtött össze, így nem is csoda, hogy sokan közülük megfakulnak, vagy eltűnnek örökre. Az a kevés, amely átvészeli az egymást követő generációkat pedig újra meg újra felbukkan, hogy ismét meséljen. Mindenki találhat magának kedvére valót, csak a kíváncsiság kell, hogy vezérelje. Beköszöntött a december, amelynek nevezetes napjait szinte lehetetlen összeszámolni, de akad köztük egy, amelyről mindenképpen említést kell tegyek. 1844. december 21-e egy szép, valószínűleg havas és fagyos nap volt Dániában. Lehetett volna akár a legfagyosabb is, ugyanis Hans Christian Andersen éppen ezen a napon publikálta egyik legkedvesebb meséjét, a Hókirálynőt a Nye Eventyr. Første Bind. Anden Samling, azaz Új tündérmesék. Első kötet. Második gyűjtemény című kötetben. (A teljes mese ide kattintva olvasható el.) A következőkben tehát kalandra invitálom a kedves olvasót, hogy járjunk együtt utána, hogyan lett a meséből színdarab, amelyet ma már bábok kelthetnek életre.

Egy mese hét képben” – hallhatjuk itt Molnár Piroska előadásában. Nagyon szerteágazó történet, amelyben szimbólumokból nincs hiány. Andersen köztudottan rendkívül nyitott volt a múlt örökségeire, akárcsak korának irodalmi és társadalmi szemléleteire, még ha nem is értett mindegyikkel egyet. Számos utazása során megismerte a dán, német és görög legendák világát, keresgélt a történelem útvesztőiben és megszemlélte a népi kultúra és hit sajátosságait. Annyi mindent merített az európai kultúrkörből, hogy természetesen nem meglepő az ebből kiragadott figurák megjelenése az írásaiban. 7 képen át kísérhetjük végig Gerda és Kay történetét, amely során a hosszas küzdelem végül elvezet a célhoz. Érdemes alaposabban megvizsgálni a mese némely szereplőit, akik nagyon emberiek és egyszerűek a vágyaik. Minden kornak megvannak a maga legendás szerelmi csalódásai (vagy az ezekről elterjedt mendemondák). Ez alól Andersen sem kivétel ez alól: állítólag a Hókirálynő figuráját egy általa szeretett opera-énekesnő ihlette, aki visszautasította az író házassági ajánlatát.

A mese gyerekeknek készült, ennek ellenére felnőtteknek ugyanúgy ajánlott az olvasása. Talán ez lehetett a vonzó Jevgenyij Svarc számára is, aki színdarabot írt belőle. Az ő nevéhez köthető több mint 20 színdarab és bábjáték, illetve nyolc film forgatókönyve. 1939-ben színpadra adaptálta a mesét, benne változtatásokkal, elhagyásokkal és újításokkal, így reflektálva korának társadalmi és politikai helyzetére. Vegyük csak a Tanácsos figuráját, aki a Hókirálynőnek legalázatosabb szolgája: Svarc találta ki őt, aki a Hókirálynő kegyétől függ, és tökéletesen megjeleníti a besúgók és kémek a megírás korára oly jellemző elhivatottságát.

Persze nem Svarc volt az egyetlen, akit megihletett a mese. Az egyik legkorábbi feldolgozás például egy szlovén zeneszerző által komponált opera volt 1913-ból, amit valamilyen oknál fogva sosem mutattak be, ráadásul a partitúrája is elveszett. 1937 után a színházak elkezdték játszani a Hókirálynőt, erre Magyarországon egészen 1963-ig kellett várni, amikor Both Béla rendezésében bemutatták a Bartók Gyermekszínházban, Budapesten. Ez különlegesre sikeredett, nem csak a dátumválasztás miatt (október 6.), hanem mert Romhányi József adaptációja és Lendvay Kamillló zenéjével egészen átformálták a darab szerkezetét. Ezt követően számos színház, mint a szolnoki Szigligeti, a Csokonai Debrecenben, a Miskolci Nemzeti vagy a Jókai Színház Békéscsabán is műsorra tűzte a művet, a 80-as években láthatták Pécsett és Kaposváron is a gyerekek. Többek között olyan színészeket láthattak a nézők, mint Gobbi Hilda, Korompay Vali, Győri Ilona, Haumann Péter, Kárpáti Tibor, Pintér Gyula, Koltai Róbert, Jantyik Csaba vagy Kulka János. Rendezték Mády-Szabó Gábor, Ruszt József, Verebes István, Kornis Mihály, Meczner János vagy Árkosi Árpád. A történet látványát olyan művészek álmodták meg, mint Koós Iván, Bródy Vera, Greguss Ildikó, Suki Antal, Verebes István, Pauer Gyula, Szakátsy Márta, Tordai Hajnal, Kastner Péter vagy Csanádi Judit. Azonban mégsem mondhatni, hogy annyira népszerű volt a mű, mert körülbelül 10 évenként 3-4 alkalommal került a műsorba. 1989 fordulópont volt, ugyanis ismét megjelent a Hókirálynő az Arany János Színházban, 1991-ben pedig az első bábjáték is elkészült a pécsi Bóbita Bábszínházban, ehhez az előadáshoz Kátai László komponálta a dalokat és Orosz Klaudia tervezte a látványt. Az 1990-es évektől bemutatták Kassán, Nyíregyházán, Egerben, Székelyudvarhelyen. 2000-ben pedig a Szegedi Nemzeti Színház adott otthont egy új változatnak, a Pozsgai Zsolt írta darabnak, amelyhez Bornai Tibor komponált zenét, és Székhelyi József rendezte az előadást. 2000 óta minden évben legalább egy társulat feldolgozza Andersen meséjét, ebben az évadban a Budapest Bábszínházon kívül Pécsen a Bóbita Bábszínházban játsszák. Ez is azt bizonyítja: bár mindig születnek újabb megoldások, úgy tűnik, a téma és a mondanivaló állandó.