Ha közhelyeket citálnánk, akkor azt mondhatnánk, a színház tulajdonképp olyan, mint a főzés: nem mindegy, mi kerül a színpadra, s ha minőségi irodalmi alapanyagból dolgozik a dramaturg vagy az író, az fél siker. Ebben a posztban azokat az irodalmi műveket gyűjtjük össze - az ábécé sorrendjében -, amelyek adaptációi megtalálhatóak a színház repertoárján. Biztos akadnak, akik folyékonyan olvassák a rovásírásos Hetvenhét magyar népmesét, valószínűséggel ők vannak kisebbségben, így csak a magyar nyelvű oldalakon keresgéltünk. (Praktikus információ: az irodalmi műveket a vastag betűs linkekre kattintva találhatják meg és olvashatják el.)
Andersen-mesék közül kettőből áll össze az azonos című előadásunk, és császárokról szól. Császárokról meg madarakról. Pontosabban két császárról, egy jó madárról meg néhány jómadárról.
A Diótörő novembertől januárig természetesen idén is műsoron lesz. Az E. T. A. Hoffmann novellája alapján, Csajkovszkij zenéjére készült zenés pantomim és bábjáték műfajú előadásra, amelyen generációk nőttek fel, már ötéveseket is várunk.
„Bűbájat szállítok reátok, / És a jövőnek végéig beláttok / Tűnékeny álom képei alatt…” – mondja Lucifer Az ember tragédiája harmadik színének végén, és ezzel Ádám megkezdi álmait az időben. Mi lehetne alkalmasabb a „tűnékeny álmok” megidézésére, mint a bábszínház? A bábu a földön jár, ügyes kezek a levegőben reptetik, ha kell – így nem köti gravitáció, és ha elbukik, itt valóban száz alakban újólag felél. Új és szabad értelmezést kap a bábok által Madách Imre műve: a kis fabábok nem nemzeti tragédiát játszanak, hanem az ember örök esendőségét közvetítik nekünk. Bábok lennénk mi is, valaki kezében? Kinek a kezében? Van szabad akarat? Van cél? De talán nem is a válasz a legfontosabb, hanem az, hogy mi is feltegyük magunknak ezeket a kérdéseket. A Budapest Bábszínház előadását Garas Dezső rendezte.
Lázár Ervin világában minden ismerős, mégis minden másképp van. A kerekerdő négyszögletű, a hős csúnya, a tündér hétfejű. A hétköznapok eseményei mesévé kerekednek, a mese hősei hétköznapi örömökkel, bánatokkal találkoznak. Ez a különleges, semmihez sem hasonlítható, lírai mesevilág A Hétfejű Tündér meséjében elevenedik meg a Budapest Bábszínház színpadán.
A János vitézből készült előadás is klasszikus produkció, sok éve van műsoron, de mindig újabb bábos nemzedékek játsszák és mindig újabb nézőgeneráció ül a színházteremben. A 6 éves kortól ajánlott előadáson keresztül az iskolás gyerekek megismerkedhetnek Petőfi költészetével, hogy felnőve is hű olvasói maradjanak a költőnek.
A Lúdas Matyi kötelező olvasmány, bár valljuk be, ma már leginkább csak a lábjegyzetek segítségével értjük Fazekas Mihály művét. A 2012/2013-as évadot nyitó produkció - melynek szövegét Tasnádi István írta, az eredetihez hűen, de kicsiknek, nagyoknak érthető nyelven - a színház ismert magyar meséket új feldolgozásban, friss szemlélettel színpadra állító előadásainak sorába illeszkedik. Matyi és az izgága lúd viszontagságai a hagyományos asztali bábjátékot rajzfilmes ötletekkel ötvöző, kicsiknek és nagyoknak egyaránt szórakoztató formában.
A szorgalmas mókusok Rókus mókus vezetésével egész nyáron át gyűjtötték a télire való eleséget. Az utolsó zsák mogyoró is a helyére került az odvas fa kulcsra zárt raktárába. A nagy munka után megérdemelnek egy kis szórakozást, el is mennek a közelben szereplő cirkuszba, a nagy Bumba majom csodás attrakcióit megnézni. Ezalatt a téli raktárt az a két mókus őrzi, aki a legkevesebbet tett a készlet összegyűjtéséért: a cserfes Misi, és barátnője, Muci. Bumba rábeszéli őket, hogy kukkantsanak be titkon ők is az előadásra, és eközben kirabolja a téli élelem raktárát. Misi elbujdosik a felelősségre vonás elől, Mucit Rókus mókus büntetésül ketrecbe záratja. A bűntudatos Misi a messzi Afrikába indul, hogy az örökké termő fákról pótolja az elveszett tartalékot. Így indulnak Misi mókus kalandjai, amelyeket Tersánszky Józsi Jenő jegyzett le. A produkciót még az Állami Bábszínház mutatta be, s a Budapest Bábszínházzá átkeresztelt intézmény sem vette le a műsorról. Igazi többgenerációs előadás, amelyet valószíűleg a fiatalabb nagyszülők és a szülők is láttak, és a legkisebbek sem fognak csalódni.
Valljuk be: Homérosz Odüsszeiája izgalmas történet, az eposzi forma azonban sokak kedvét elveszi attól, hogy leemeljék a polcról. A bábszínházi Odüsszeusz szerzője Garaczi László, aki minden lényegit megtartott, a Játszó-tér vízzel elárasztott színpadán vannak lótuszok és nimfák, a kérők serege sem hiányzik, s az igazi izgalmat a báb- és az élőszínházi műfaj találkozása adja, ugyanis a címszereplő teljes testi valójában László Zsolt, partnerei pedig bábok.
Az Óz, a nagy varázsló, Lyman Frank Baum meséje, Kansas-Mumpicföld viszonylatban játszódik. Ez a történet is klasszikus, csakúgy, mint az előadás, amelyben feltűnnek nyugorok, smaragd- és porcelánvárosiak, valamint Dorka, Toto és barátaik,a szalmafejű Madárijesztő, aki észre vágyik, a Gyáva oroszlán, aki bátorságot szeretne kapni, és a Bádogember, aki szívet kérne az üres mellkasába. Ám Óz ezeket nem adja oda nekik, hiszen a legnehezebb helyzetben kiderül, hogy a Bádogembernek érző szíve van, a Gyáva oroszlán tud bátran viselkedni, de ha kell, a Madárijesztőnek is helyén az esze, ha a barátai bajban vannak.
A Rózsa és Ibolya két forrásból is ismert: Arany Jánostól és a Hetvenhét magyar népmese című Illyés Gyula készítette gyűjteményből. A Budapest Bábszínház előadásának szövegét Gimesi Dóra írta, aki a klasszikus motívumokat mind felhasználta, ugyanakkor maivá tette a történetet. A nagyszínpadon megelevedik az emberek hétköznapi és a tündérek varázslatos világa, a magyar népmesekincs pedig találkozik a fantasy műfajával.
A Túl a Maszat-hegyen eredetileg verses meseregénynek készült - részletek a Jelenkorban -, Varró Dániel a Budapest Bábszínház felkérésére adaptálta színpadra a művet, s lett belőle végül Presser Gábor dalaival - a dalszövegeket itt gyűjtötték össze lelkes rajongók - zenés kalandjáték 6-tól 99 éves korig. Maszat Jankával és Muhi Andrissal több színház közönsége is barátságot köthetett, de ilyen hosszú sikerszériával máshol nem dicskedhetnek.
Bár ábécésorrendet emlegettünk, A brémai muzsikusok és a Csipkerózsa (figyelem: nem Csipkerózsika!) mégis a végére kerültek. Az ok praktikus: azonos a szerzőjük, egész pontosan a gyűjtőjük. A Grimm testvérek összegyűjtött meséiből Gimesi Dóra és Veres András, illetve Lackfi János írtak új darabot. Közös a két előadásban az, hogy nagyszínpadiak, zenések - a Csipkerózsa olyannyira, hogy már-már musical -, és mindkettőre 5 éves kortól várjuk a nézőket.
A posztot nyitó mondatot tekinthetjük alapvetésnek. S hogy milyen konzekvenciát vonhatunk le? Azt mindenképp, hogy olvasni jó. Meg azt is, hogy a bábosok szeretik az irodalmat, a kortárs szerzőket pedig különösen. (Úgyhogy egy külön posztban majd róluk is megemlékezünk.)
