Kovács Natália, a KRE színháztudomány szakos hallgatója ezúttal aTrisztán és Izolda négy főszereplőjét kérte meg – azoknak a karaktereknek az alakítóit, akikből a történetet mozgató szerelmi sokszög áll –, hogy beszéljenek a szereplőjükről. Árulják el, mit gondolnak róla, milyennek látják személyiségét, milyen viszonyban állnak vele, esetleg milyen nehézségeik adódnak a figura megformálásával kapcsolatban. Ezúttal a történet női főszereplőjével, az Izoldát alakító Kovács Judittal beszélgetett.

- Izoldát, az ír királylányt, zenélni tanítja Trisztán, majd pedig elnyeri kezét a cornwalli király, Marke számára. Kettejük házassága a két királyság közti béke záloga, csakhogy Trisztán és Izolda végzetesen egymásba szeretnek, miután útban Cornwall felé elfogyasztják azt a szerelmi varázsitalt, melyet a királylány szülei nászajándéknak szántak, remélve, hogy lányuk szerelmi házasságban élhet majd. Ezzel nemcsak a béke, de Izolda becsülete is veszélybe kerül...

- Nagyon érdekes és összetett feladat ez. Izolda a történet elején még kislány, aki időközben nő fel, válik kis királylányból, tinédzser királylánnyá, majd pedig igazi királynővé. Van egy íve a dolognak, ami azért nagyon szép, mert egy karakteren belül is többféle életkort kell eljátszani; kitalálni, hogy milyen gesztusai vannak gyerekként és milyenek később. Az is nagyon izgalmas, hogy már a kicsi gyerek igazolni tudja, később milyen nagylány lesz, milyen nő válik belőle. És ezt mind át kell tenni bábra, ami sokrétű gondolkodást és komoly felkészültséget igényel.

- Az megnehezíti ezt a feladatot, hogy két Izolda van?

- Igazából nem. Inkább csak még izgalmasabb kihívás színészként, mert kétféle karaktert kell alakítani. Fehérkezű Izolda egy elkényeztetett királylány, akinek elsősorban önmaga fontos, míg Szőke Izolda mély érzésű, nagyon érzékeny és ezért állandóan dilemmába kerül. Folyton hazudoznia kell, mert ellenállhatatlanul és feloldhatatlanul vonzódik egy férfihoz, akihez nem lenne szabad vonzódnia. Az majdnem lényegtelen, hogy ez a vágy a bájital hatására jön létre. A varázsszer mindössze azért érdekes, mert a sorsszerűséget erősíti. Azt, hogy ez bárkivel megtörténhet, és, hogy egyszerűen nem lehet ellene mit tenni. Izoldának királylányként megvannak a kötelezettségei, és ezt ő is nagyon jól tudja, de mind hiába, mert nem képes ellenállni az érzéseinek, amelyek egy olyan férfihoz fűzik, aki nem a számára kijelölt férj. Ennek ellenére megpróbálja teljesíteni a kötelességét, próbál helytállni feleségként, de hiába akar kimászni a Trisztánnal való kapcsolatából, újra- és újra visszacsúszik. Annak ellenére, hogy sokszor sokkal fájdalmasabb ez a szerelem, mint amennyi örömet okoz. Több benne a szenvedés, a bujkálás, a hazudozás, mint az a pár pillanat, amiért ezt az egészet csinálják. Attól pedig még összetettebb a probléma, hogy valószínűleg a királlyal is egy értékes házassága, működő kapcsolata lehetne, ha nem ismerte volna meg Trisztánt.

- Mit gondolsz a Markéval való kapcsolatáról? Valamennyire azért megszereti a férfit?

- Szerintem igen, hiszen Marke gyengéd, és királynőként bánik vele. Csak hát a Trisztánnal való kapcsolata hamar beárnyékolja a házasságukat, egy féltékeny férfi pedig nyilván nem ugyanúgy viszonyul a feleségéhez, mint előtte, de ez érthető, és azt hiszem, hogy ezt Izolda is érti. Tudja, hogy igaza van Markénak, de a benne munkáló érzéseket képtelen leküzdeni. Igazából pontosan ezért ártatlan. Hiszen próbál megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak, csak egyszerűen képtelen rá. Ezek nagyon komoly dilemmák, és mivel a bábnak nincsen mimikája, ezt mind fel kell tenni egy gesztusrendszerre, ami elég nehéz feladat, és ezzel kapcsolatban még sok munka vár rám, de egyébként borzasztóan élvezem az egész próbafolyamatot, mert nagyon izgalmas.

- És a Brangaenéhez fűződő viszony?

- Az is nagyon összetett, és azt gondolom, hogy még úton vagyunk, még nem alakult ki teljesen, még vannak eldöntetlen kérdések, amelyekre a maradék próbaidő alatt kell választ találnunk. Én azt hiszem, hogy Izolda egyrészt valóban kedveli Brangaenét, másrészt viszont a történet korában nagyon erősen meghatározó a társadalmi hierarchia, és Izolda számára, aki ebben nőtt fel, ebbe nevelődött bele, természetes, hogy szolgák tartoznak alá, így az is, hogy Brangaene szolgálja őt. Kedveli, sőt talán szereti is, hiszen rengeteget segít neki, de ha arra kerül a sor, hogy komornájaként be kell áldoznia a szüzességét, akkor nem áll ellent. Ebben közrejátszik az is, hogy a nőket ebben a korban leginkább eszköznek tekintették, és egyértelmű volt, hogy elsősorban a férfiak döntenek.

- De szerinted érzi a dolog súlyát, vagy számára ez csak olyasmi, aminek meg kell történnie, hát akkor történjen?

- Szerintem abban a pillanatban nem érzi a súlyát. Azt ugyan érzi, hogy ez nagyon rossz volt Brangaenének, de egyszerűen muszáj tenni valamit, és ez tűnik az egyetlen lehetséges megoldásnak. Abban a pillanatban nagyon gyorsan kell döntést hozni, és tulajdonképpen nem is ő hozza meg ezt a döntést, hanem Trisztán, ő csak nem mond ellent, mert az az igazság, hogy nem jut eszébe jobb. Ebben nyilván benne van a fiatalsága, tapasztalatlansága is. Érettebben, lehet, hogy nem így nézne erre a dologra, de még nagyon fiatal, és félti a saját életét is, mert, ha kiderülne, hogy már nem szűz, akkor nyilvánosan megszégyenítenék, sőt az életébe is kerülhetne a dolog.

További háttéranyagok a Trisztán és Izolda kapcsán:

Interjú Teszárek Csabával, Trisztán alakítójával

Interjú Csizmadia Tibor rendezővel

Interjú Márton László íróval

1. próbanapló

2. próbanapló