Remélhetőleg a blog olvasói közül már sokan jártak bábszínházban (vagy épp a Budapest Bábszínházban), de minden bizonnyal sokan vannak olyanok is, akiknek - még mindig - a paravános, kesztűs bábos, nyuszit üldöző róka és rókát üldöző vadász jelenti a bábszínházat. A műfaj azonban ennél jóval több. Mutatunk is mindjárt néhány példát, amelyek bizonyítják, hogy a báb mellett Hollywood és a Broadway sem megy el.
Jason Segel - leginkább az Így jártam anyátokkal Marshall Eriksenjeként ismert - a 2008-as Lepattintva című filmben mutatta meg, hogy ígéretes bábmusicalszerző lehetne (a videó egy tévéshow-ból van, de a dal és a Drakula-báb a filmbeli):
De akinek ez nem lenne elég: Segel bábok iránti elköteleződése a 2011-es Muppets filmből - rájuk még visszatérünk! - szintén kiderült:
Julie Taymor (bővebben róla magyarul itt lehet olvasni) nevét a színházi szakma egy Stravinsky-opera, az Oedipus Rex kapcsán ismerte meg (teljes egészében itt nézhető végig az opera:
A nagyközönség számára a látványtervező-rendező mutatta meg, hogy élő- és bábszínház között a határok elmoshatók. Az alapanyag a rajzfilmből színpadra adaptált Az oroszlánkirály volt, a sokféle bábtechnikát felhasználó kísérlet terepe pedig a Broadway. S hogy ez a kísérlet - ellentétben a Pókember-musicallel - milyen remekül sikerült, mi sem mutatja jobban, mint a tény, hogy az 1997-es New York-i premier óta a londoni West Enden is műsorra került, ahol Lyceum Theatre-ben 1999 óta - túl az ötezredik előadáson - játsszák Szimba történetét. A darab öt nyelven, tizenöt országban látható, köztük Spanyolországban, Németországban és Japánban, az Egyesült Államokban pedig Las Vegas-i produkció és több utazó előadás is fut Az oroszlánkirályból.
Tim Burton nem készített még báb(os) filmet vagy előadást, és bizonyítékot sem találtunk bábos múltjára, de két animációs filmje, a a Karácsonyi lidércnyomás és A halott menyasszony valami miatt azt súgja, nem érdektelen számára a műfaj*.
1. példa:
2. példa:
A sorozatot folytatjuk, mert van még a tarsolyban néhány meglepetés.
* És gyorsan megköszönjük kedves olvasónk pontosító megjegyzését, melyben felhívja a figyelmünket arra, hogy Tim Burton a Karácsonyi lidércnyomásnak csak író-producere volt, nem pedig rendezője - ellentétben A halott menyasszonnyal -, ugyanis azt Herny Selick jegyzi.
