Azt nem tudjuk, a Nike kreatívjai járnak-e bábszínházba, vagy a következő reklám főszereplője, Andres Iniesta kedveli-e a műfajt, ezt a legutóbbi reklámot mindenesetre saját bevallása szerint igencsak szerette. (Mondhatott volna mást? - kérdezheti a bennünk élő kisördög, de őt most zavarjuk jó távolra.) A bábot megkapta, a Barcelonában járók a klub múzeumában megtekinthetik.
Hasbeszélőkről már ókori források is írnak, főleg a vallási szertartásokhoz kapcsolódóan., a középkorban viszont boszorkányságnak tartották ezt a képességet. A későbbiekben, különösen a 19. századtól került előadó-művészet kategóriájába a hasbeszélés, a 20. században pedig cirkuszok és éjszakai lokálok attrakciója volt a bábuval megjelenő előadó. A mesterség nem halt ki, napjainkban főleg stand up comedy show-val jelennek meg a hasbeszélők, és leginkább az Egyesült Államokban népszerűek. Az előadók nemére vagy bábuk méretére vagy technikájára nincs előírt szabályozás, de a klasszikus térden ülő figurát egyre ritkábban használják. Elhihető, hogy a bábutól lehet félni, de hogy erre a félelemre orvosi szakkifejezés is van - automatonophobia -, eléggé bizarr.
A vietnami vízi bábszínházasokkal néhány éve a Szigeten és Pécsen, a Nemzetközi Felnőttbábfesztiválon is találkozhatott a magyar közönség. Az észak-vietnami tradíció - mua roi nuoc, mua: tánc, roi: bábok, nuoc: víz - a világörökség része, eredete a 11. századig vezethető vissza. A rizsföldeken dolgozó munkások báboztak először az esőért és a termékenységért imádkozó rítusok részeként, de az ősök tisztelete, kultuszuk továbbéltetése is a bábjáték feladata volt, később pedig így kommentálták a korabeli politikai helyzetet. A vízi bábosok egy-egy családból kerültek ki, akik maguk készítették 40-150 centi magas bábjaikat, ezek titkait szigorúan őrizve, csakis a dinasztián belül adták tovább.
Az előadás további két része a kapcsolódó videók közt vagy a Vietnamese Water Puppet Show kifejezésre keresve megtalálható.
