babszinhaz

"Elfogadjuk és hirdetjük, hogy bár a gyerekeknek iránymutatásra van szükségük, elidegeníthetetlen joguk, hogy azok legyenek, amik lenni szeretnének. Ezt csak úgy érhetik el, ha teret adunk az álmaiknak és az álmaik megvalósításához – mondta Nelson Mandela.

Mi, a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szövetségének tagjai, őszintén hisszük, hogy a színház a lehető legjobb közeget teremti meg ahhoz, hogy a gyerekek álmodhassanak, és valóra válthassák az álmaikat. De vajon kellő emberséggel, tisztelettel, játékossággal, bizalommal és humorral fordulunk feléjük? Biztosítjuk, hogy a színházba látogató gyerekek" – származástól, nemtől, osztálytól, anyanyelvtől stb. függetlenül – elég teret kapjanak az álmodozáshoz és álmaik megvalósításához?

2014-ben lesz 25 éve, hogy elfogadtuk a Gyermekjogi Nyilatkozatot. De vajon komolyan vesszük-e a benne foglaltakat? Hány nemzet érti meg a 31. paragrafus jelentőségét, miszerint "minden gyereknek elidegeníthetetlen joga a pihenés, a játék, a szabadidős, a kulturális és a művészeti tevékenység”? Hány nemzet tesz azért, hogy ezek a jogok megvalósuljanak?

Mindez persze nem csak a nemzetek, országok, kormányok felelőssége. Mindannyian tehetünk érte! Március 20-án, a Gyermek- és Ifjúsági Színházi Világnapon arra kérünk, vigyél egy gyereket színházba, vagy a színházat vidd el neki – adj esélyt, hogy a varázslat megtörténjen!

Ahogy Mandela mondta: "A történelem az alapján ítél felettünk, hogy sikerült-e megváltoztatnunk a gyerekek mindennapjait."

Yvette Hardie

Az ASSITEJ International elnöke

A 2013-as színházi világnapra az olasz dráma- és dalszövegíró, dramaturg, színész, látványtervező, politikai aktivista Dario Fo írt üzenetet:

Hajdanán a hatalom intoleráns volt a komédiásokkal, és elkergette őket az országból. A színészek és a társulatok ma azzal kínlódnak, hogy helyet, színházat és közönséget találjanak; és mindennek a válság az oka. A hatalmon levők tehát már nem akarják ellenőrizni és korlátozni azokat, akik iróniával és maró gúnnyal fejezik ki magukat, mivel a színészeknek se terük, se publikumuk nincs, akihez szólhatnának.

Ezzel szemben a reneszánsz korában, Itáliában a hatalomnak nehéz dolga volt, amikor féken akarta tartani a komédiásokat, mert azok nagy népszerűségnek örvendtek. Köztudott, hogy a Commedia dell’Arte színészeinek tömeges elvándorlása az Ellenreformáció korában következett be, amikor elrendelték a színházi terek elpusztítását, különösen Rómában, ahol a szent város meggyalázásával vádolták őket. XII. Ince pápa, a polgárság konzervatívabb és a klérus magas rangú képviselőinek kitartó nyomására 1697-ben elrendelte a Tordinona színház bezárását, amelynek színpadán a moralisták szerint a legtöbb obszcén előadást játszották.

Az Ellenreformáció korában, az Észak-Itáliában működő Carlo Borromeo bíboros tevékenységének nagy részét a "milánói hívek" megváltásának szentelte, méghozzá úgy, hogy különbséget tett a művészet, mint a szellemi nevelés legmagasabb formája és a színház között, amely szerinte a szentségtörés és a hiúság megnyilvánulása. Egy – a munkatársaihoz írt – levelében, amit emlékezetből idézek, többé-kevésbé a következőket fogalmazza meg:

"Mi, akik a mérgező gyomok elpusztítására vállalkozunk, megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy tűzre vessük a gyalázatos szövegeket, hogy kitöröljük ezeket az emberi emlékezetből, és üldözzük azokat, akik mindezt kinyomtatják. Nyilvánvaló azonban, hogy amíg mi aludtunk, az ördög újra meg újra megújuló ravaszsággal munkálkodott. Mennyivel mélyebben hatja át a lelket az, amit a szem lát, mint ami az ilyen könyvekben olvasható! Mennyivel súlyosabban rombolja a fiatal fiúk és lányok elméjét a kimondott szó és az azt kísérő gesztus, mint a könyv lapjain olvasható holt szavak. Következésképpen sürgősen el kell űzni a városainkból a színészeket, ahogy ezt a nemkívánatos személyekkel tesszük."

Éppen ezért a válság megoldására az az egyetlen reményünk, hogy üldözni kezdenek bennünket és főleg azokat a fiatalokat, akik színházzal akarnak foglalkozni: így kialakul majd a komédiásoknak és színházcsinálóknak egy új diaszpórája, amely a tiltásokból minden képzeletet felülmúló erényt farag, és új színházat hoz létre.