Ma ünnepeljük ezt a számunkra igen fontos napot, ebből az alkalomból két megfontolandó üzenetünk is van. Egészen pontosan nem is a miénk, hanem Michael Morpurgo íróé és Yvette Hardie-é, aki az ASSITEJ elnöke. Az ASSITEJ, azaz a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szövetsége azzal a céllal jött létre, hogy összefogja a világ gyermekszínházait, művészeit. A szövetség művészi, kulturális és pedagógiai céljai között szerepel a nemzeti határokon átívelő együttműködések, információ- és tapasztalatcsere, valamint a kölcsönös megértés és fejlődés megvalósítása az egyenlőség és a gyermekek művészethez való joga jegyében.
Michael Morpurgo író világnapi üzenete
Shakespeare egyszer azt írta "A játék a lényeg..." Igaza volt, de mégsem egészen! A történet a lényeg, és a játék a legkifejezőbb módja annak, hogy elmeséljük.
Csak a napokban jöttem rá arra, hogy ez miért így van. Elmentem egy találkozóra a (természetesen könyv- és filmformátumban is elérhető) War Horse című darab új szereplőgárdájával. Amíg a meséltem nekik Devonról, a gazdálkodásról és az első világháborúról, körülbelül 40 színész fogott közre, akik mind azért gyűltek össze, hogy életükben először játsszanak. Nem egyetlen ember meséli majd tehát a történetet (ahogyan én azt általában szoktam), hanem egy nagy társulat, aki szívét-lelkét, rengeteg energiáját, tudását és tehetségét viszi egy olyan előadásba, ami rabul ejti, elrettenti, felrázza, megnevetteti és könnyekig hatja majd a közönséget. Minden előadás (amit kisgyermekek és kamaszok százainak játszanak majd el) a felejthetetlenség irányába tett erőfeszítéstől marad majd emlékezetes.
A színház ereje, szóljon bár fiatalokhoz vagy idősekhez, a történetek, gondolatok, a színészek (és természetesen a háttérmunkálatokat végzők), valamint és legfőképpen a közönség együttműködésében rejlik: együtt játszunk, együtt függesztjük fel a hitetlenségünket, a képzelet azonos törekvései kötnek minket össze.
Azon fiatalok számára, akik először járnak színházban, a hatás áramütésszerű, már-már lebilincselő: a történet megelevenedik a szemük előtt, színészek cselekmény, zene, fény, mozgás, hang, látvány ! Ez az élmény megváltoztathat egy bontakozó életet – ezzel is gazdagítva mindannyiunkat.
A Handspring Puppet Company tagjai - akik a londoni National Theatre-beli, később a West Endre, majd a Broadway-re előadás létrehozásában igen komoly szerepet játszanak - a lovak megalkotását és működését mutatják be ezen a videón:
Yvette Hardie, az ASSITEJ elnökének világnapi üzenete
Milyen értéket képvisel a színház a gyermek, vagy a serdülő életében?
Sokan és sokat írtak már a művészet értékéről és jelenleg is komoly vizsgálatok folynak szerte a világban, melyek a művészetek gyermekekre gyakorolt hatását igyekeznek feltárni: neurológiai, pszichológiai, fejlődés lélektani kutatások százai zajlanak jelen pillanatban is. Azonban bármennyire is képesek vagyunk mérni művészi munkánk hatását, a közönség reakcióinak egy jelentős része továbbra is számszerűsíthetetlen rejtély marad. Arra az egyszeri és elmélyült találkozásra gondolok színdarab és nézőközönség között, mely adott időben, adott térben történik meg, és ami a színházat olyan – jó értelemben véve – kiszámíthatatlanná és izgalmassá teszi.
A napokban eszembe jutott a mondás: “Megszámlálhatod az almában a magokat, de nem számolhatod meg az almákat a magokban.” Éppen így hat a színház a gyermekekre és a fiatalokra: lehetetlen számokba foglalni, de hiszem, hogy a művészeti élmény számtalan magot ültet el, melyből számlálhatatlan sok alma nő majd.
Pieter-Dirk Uys, ünnepelt dél-afrikai színész és író, aki hátrányos helyzetű gyerekekkel dolgozik egy Darling nevű kis faluban mesélte, hogy egyszer elvitt egy csapat gyereket egy városi kirándulásra. A faluból kifelé menet épp egy hegyen felfelé hajtott a busszal, amikor észrevette, hogy a mellette ülő kisgyerek hihetetlenül feszült. Amikor felértek a hegy tetejére is kitárult előttük a horizont az úttal és a távolban a tengerrel, a kisfiú csodálattal és megkönnyebbüléssel a hangjában kiáltott fel: “Ez még több!” Úgy hiszem, mi, akik gyerekeknek és az ifjúságnak játszunk a színpadon, éppen ezért vagyunk ott, ahol: hogy minden gyereket ráébresszünk arra, hogy igenis van “több” és “több” és “még több”!
Így amikor gyerekeknek készítünk színházi előadást, a “több” felfedezésének számtalan lehetőségét kínáljuk: még több örömet, még több nevetést, még nagyobb érdeklődést, rádöbbenést, nézőpontváltást, empatikus könnyeket, csodálatot és elragadtatást. Még többet abból, ami maga az élet.
Ezúton köszöntünk mindenkit, aki 2013-ban is velünk ünnepli a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Világnapját és részt vesz a "Ma vigyél el egy gyereket a színházba" kampányban. Ki is számlálhatná meg, hány almamagot ültetünk így el?
A kampány filmje:
