A Szerelmes párok - szerelmes bábok című kiállításunkat Szálinger Balázs nyitotta meg.

Szálinger Balázs a Fehérlófia olvasópróbáján

Az irodalom- és színháztörténet telistele van Valaki és Valaki-címekkel, Valaki és  Valaki-történetekkel. Trisztán és Izola. Rómeó és Júlia. Leonce és Léna. Rózsa és Ibolya. Ha fiú és lány, férfi és nő a két főhős, ezek a történetek azért leginkább a szerelemről szólnak. Ha nem arról (nem tudom, van-e ilyen!), akkor legalábbis már a címmel ezt ígéri, és ezzel az ígérettel valamit kezdenie kell az adott műnek. Ezeken a Valaki és Valaki-című műveken tanulja az emberiség a szerelmet. Trisztánok voltunk kisfiúkorunkban, Csongorok kicsit később, és Philemonok akarnánk lenni felnőttkorunkban. Ugyanígy: Izoldát csinálunk a gyanútlanul babázó középsős kislányból, akinek olyan aranyszínű a haja, kicsit később tündésítenénk a párhuzamos osztályból azt a lányt a szalagavatón, és szívesen megnéznénk, ahogy életünk párjából szelíd, hűséges, lassan elzsémbesedő Baucis lesz.

Nemcsak gyerekkorunkban: később is, egész életünkre mintát adnak ezek a Valaki és Valakik. Ádám és Éva. Anyegin és Tatjána. (Tényleg, mért a fiúk vannak mindig elöl?) Ők mind-mind-mind mesehősök - és nem mindegyik mond fontos dolgot a gyerekeknek, némelyik párba egyszerűen bele kell nőni.

Ha azt mondom, hogy Stan és Pan vagy Lolka és Bolka - az a barátságról szól. Mondhatnánk, de talán mégsem arról vagy mégsem csak arról. Hanem a különbözőségről. Az egyik pöttyös, a másik színfehér, az egyik vékony, a másik kövér. Az egyik Hacsek, a másik Sajó. Míg ha a szerelem az őket összekötő lánc, és nem a barátság - akkor máris nem a különbözőség a lényeg. Hanem az egység. Az egység megvalósulása, az egység lehetetlensége, az egység által gerjesztett furcsa helyzet kezelése, az egység felfogása közti különbségek összecsapása - ha összecsapás, ha nem: az egység körül forog minden.

A Valaki és Valaki-játék résztvevői nem is minden esetben kapják vissza a függetlenségüket: Ádámnak persze könnyű, ő magát az emberiséget jelenti - még Éva is létezik Ádám kontextusán kívül: ő a bűn maga. Rómeó és Júlia viszont külön már levegőt se kapnak külön-külön. Philemon és Baucis egyenesen egymás alkotórészei.

Trisztán és Izolda - próbafotó

Ilyen Valaki és Valakiken tanuljuk a szerelmet, tanuljuk az egységet - és a bábszínház bábjai ennek a tanulási folyamatnak a közlekedési táblái. Fél évszázados bábok is vannak itt kiállítva, sokunknak szülei láthatták őket, és furcsa így lenni itt: ilyen szülők gyermekeiként. Ha járt volna itt az apám annak idején, talán pont ez az itt látható Tündér Ilona a közvetett ok, hogy anyámat választotta. Ha nem is volt így - egy dolog biztos: ez a Tündér Ilona, akárcsak a többi itt látható báb, egyszer valamikor nagyon szeretve voltak.