A Budapest Bábszínházban március 10-től látható a Fehérlófia című előadás. A premier előtt még gyorsan megkérdeztük Szálinger Balázst, aki a jól ismert, minden általános iskolás által olvasott történetet színpadra írta.
Szálinger Balázs és Hétszünyű Kapanyányimonyók (fotó: Éder Vera)
- Milyen meséket szerettél gyerekkorodban?
- Leginkább mondákat olvastam, ókori és magyar történelmi mondákat. Mátyás király volt a kedvencem és a csodás Árpád-házi királyok. Lengyel Dénes Régi magyar mondái szerintem minden gyerekes háztartásban kötelező. A mai világból is sokat megért felnőttként az, aki kerülőúton, mesékbe ágyazva képet kap a történelemről. Emellett az örmény eposznak készült egy gyerekeknek szóló meseverziója, azt kaptam a kilencedik születésnapomra, a gyerekkorom nagy részét lefogta az a 200 oldalas kis könyv.
- És milyen bábszínházi élményeid/sztereotípiáid vannak gyerek- és/vagy felnőttkorodból?
- Zalaegerszegen van bábszínház, de valahogy mégse voltam gyerekkoromban. Sőt be kell vallanom: teljes egészében kimaradt eddig. Viszont van egy icike-picike színházi gyakorlatom, és ezzel a háttérben nagyon vártam ezt a munkát, és nagyon büszke vagyok a felkérésre. Nagyobb felelősség valahogy gyerekekhez beszélni, gondolom, a bábszínészek ezt már az egyetemen megtanulják - én csak most tanulom.
- Mennyire volt nehéz vagy könnyű a Fehérlófia szinte semmi emberit nem mutató világát a hatévesek nyelvére lefordítani? A rendező, Veres András vagy a dramaturg, Dobák Lívia milyen irányokat adott, és milyen szövegváltozatokat használtál?
- Nagyon komolyan segítettek a jelenetekben, én csak egy kihúzott zsinór mellett haladtam végig, talán a nyelvezetet tettem hozzá a sajátból meg a karaktereket. Nem gondolkodtam, hogy hogyan láthatja egy hatéves a történetet - szerintem én változtam hatévessé. Pillanatokra talán sikerült is. Pont van egy hatéves fiam.
- Színházban sokszor mondják, hogy a halott szerző a jó szerző, mert ő nem szól bele semmilyen változtatásba. (Igaz, nehezebb vele megíratni új dolgokat.) Te mennyire ragaszkodsz ahhoz, amit leírtál, és a próbákon mennyire szólsz bele abba, amit a színpadon csinálnak?
- Én az a fajta szerző vagyok, aki jó, hogy él, mert ha nem élnék, akkor húzni lehetne csak a szöveget, így viszont tudok jobbat írni a helyére. Örülök a változtatási javaslatoknak, és sokat tanulok belőlük. Soha nem szólok bele a színpadi munkába, és természetesnek tartom, hogy a színpad beleszóljon a szöveg alakulásába.
- A darabban a Hétszönyű Kapanyányimonyók nem kását, hanem krumplipürét főz. Miért épp krumplipürét, és milyen recept alapján?
- Azért krumplipüré, mert emlékszem, már az én gyerekkoromban is el kellett magyarázni, mi az a kása. Erdélyben puliszka lett volna, ami itt krumplipüré. Zalában meg természetesen a dödölle.
