Mező Bori folytatja a próbanaplót.
Bár a karácsonyi hangulat lassan eluralkodik mindenkin és mindenhol, az ünnepig még szinte minden nap lesz próba (néha több is). Az emlékpróbákhoz értünk: finomítások, pontosítások, minden jelenet alapos átnézése a soron következő feladat.
Zenekari próba (fotó: Mező Bori)
Már tudjuk, hogy Kaj (Tatai Zsolt) biciklije - ami nagyon menő, mert sárga, és egy évig gyűjtött rá, majd egy évig minden hajnalban kihordta vele a Taeringi Hírmondót - két pótkerék lesz egy gyerekbicikliről. Hogy ez itt Taering, nem pedig Koppenhága, ezért Elise (Pallai Mara) rózsaszín (MAGENTA!) haja nem megengedett. Tudjuk azt is, hogy Nagy Hansnak nehezére esik azt az egyenletet rosszul kiszámolni, amit Pierre Anthon (Szolár Tibor) diktál fel a táblára, mert Pethő Gergő (ti. Nagy Hans) jól is ki tudja. Tudjuk, hogy papírgalacsinnal nem lehet túl magasra dobni, és ha a nézők fejére potyog, ahelyett, hogy Pierre Anthont találná el, na, az úgy nem lesz jó. Sejtjük, hogy Spiegl Anna (Agnes) nem fejjel lefelé lóbálva fogja Kaj bábját a Fontos Dolgok Halmához vinni, és hogy Tatai Zsolt a leglelkesebb sáncépítő. Azt is, hogy Szolár Tibinek óvatosan kell föl-le közlekednie a szilvafán (azaz egy létrán), Mórocz Adrinak (Sofie) pedig a játszótérré alakított dobozok tetején, nehogy leessenek és összetörjék magukat. Veszélyes produkciók várnak itt a nézőkre!
A bábok már majdnem készen vannak mind, bár a hajuk, s néhánynak az arca egyelőre nincs meg. Kivéve Elise-t, akinek viszont rengeteg van. Mármint haja. Ráadásul tincsenként mágneses. A dobozok is szinte „premierkészek”. Már mindenki választhatott kedvére a minták alapján, van köztük porszívóember, sokszemű szellem, Just feliratos (stilizált virágokkal = x és kör. Ezekkel egyébként is sok a dolog, nehéz nyomon követni, mikor melyik hova kerül, közben pedig figyelni kell arra is, melyikbe mi kerül be és hogyan kerül ki belőle az iskolában, a játszótéren, a ritmusjáték közben... A fiókok is már a helyükön vannak, cipelés közben pedig állandóan ki-be csúszkálnak, annyira, hogy egy kézzel nem is lehet pakolni. Különben ha szétszedjük a skatulyákat és egymásra építjük az elemeket a fűrésztelepen, akkor szép kiállítást kapunk: mindegyik fiókba egy kis lámpa van szerelve, ami belülről megvilágítja a tartalmát. Sötétben szinte karácsonyfa.
A díszletelemek még makettként (fotó: Éder Vera)
A szöveg bővül, rövidül, új jelenetek kerülnek be, mások kiesnek. Néha egy-egy szöveg szereplőt cserél, ilyenkor hirtelen poénforrássá és presztízskérdéssé válik, kinek mennyi szövege van. A dalok elég jól állnak – a már említett éjszakai hangszeres próbán volt olyan dal, amit az éneklője kapásból olyan jól eltalált, hogy nem is kellett rajta javítgatni –, nemsokára Kiss Tibi is jön belehallgatni, aki többek közt ezt a dalt is hallani fogja a bábosoktól:
További írások a Semmi kapcsán:
Interjú Hoffer Károllyal és Gimesi Dórával
