Miközben megkezdődött naplóírónk, Hutvágner Éva egyetemi féléve, itt, a Budapest Bábszínházban főpróbahétbe fordultunk: február 21-én Kivi-premier.
A Nagy Gergő tervezte plakát
A Játszó-tér, a színház 4. emeleti kisszínpada lassan felveszi azt a formát, amiben majd a közönség is láthatja. Alig egy hét van még a bemutatóig, és most már nemcsak a próbákon folyik a munka: a sajtó részéről is elkezdődött a bemutatóra való készülődés.
Először is kijött a plakát. A próba előtt kézről kézre jár a szórólap, a Kivi plakátjának kicsinyített mása: rajta két gyerek egy hatalmasra növesztett meseerdő ösvényén, kézenfogva; messze fent, a távolban pedig egy város fekete házai látszanak. Erről mindenkinek eszébe jut egy régi olvasmány vagy könyvillusztráció – az én emlékem az Aliz Csodaországban, az előtérben lévő óriásbogarak miatt.
Másodszor: mivel eddig nem készült még el az első interjúm a szereplőkkel, a lemaradásom azzal torolta meg az idő, hogy mostanra más riporterekkel kell megharcolnom értük. Szerencsére a páncélt meg a pajzsot otthon hagyhatom, mivel helyzeti előnyben vagyok, és már most le merem írni: a holnapi próba után el fog készülni az interjú.
Elkezdtem figyelni a honlapokat és a programmagazinokat is: hol jó, hol kevésbé helyes információkra lehet bukkanni a leírásokban és ajánlókban. (Ha valaki belefutott már egyikbe-másikba, maga is láthatja a különbséget a szövegek között, anélkül, hogy az előadást ismerné. Csak a biztonság kedvéért: bábok nem lesznek. Ez például az én kedvenc fals hírem volt az egyik magazinban.) Ennek ellenére persze mindig örülök, amikor az előadásról olvasok, sőt, utazom rá, hogy műsorújságokban vagy a jegyvásárlási lehetőséget kínáló honlapokon rátaláljak az ajánlókra.
Visszatérve a Játszó-térre: most, hogy már ennyire közel a bemutató, a nézőtér is felvette leendő alakját, sőt, tegnap vendégek is voltak a próbán. A bábszínház igazgatója mellett színházpedagógusunk, Neudold Júlia meghívottjai, egy tizenévesekből álló „tesztcsoport” is jelen volt – nem kis, ám jófajta izgalmat okozva ezzel a társulatnak.
Neudold Júlia az olvasópróbán (fotó: Éder Vera)
Mivel nekem épp ezekben a napokban, a Kivi finisében megkezdődött az új szemeszter, néha egy teljes napot is ki kell hagynom az óráim miatt – ám ezek a kényszerszünetek is jók valamire, hiszen így fel tudom mérni, hogy egy próba alatt mennyit haladt előre az egész, milyen új ötletek épültek be az előadásba. Egy teljes nap végeredményét a következő nap próbájából megnézni olyasmi a próbán való végigüléshez képest, mintha ahelyett, hogy lassan közelítenénk egy hegyhez, és már messziről méregetnénk a magasságát, színeit, lépésenként számolnánk a távolságot, az egy kanyarban hirtelen teljes nagyságában, közvetlen közelről megjelenik előttünk.
További írások a Kivi kapcsán:
