Kovács Natália, a KRE színháztudomány szakos hallgatója ezúttal a Trisztán és Izolda négy főszereplőjét kérte meg – azoknak a karaktereknek a megbábosítóit, akikből a történetet mozgató szerelmi sokszög áll –, hogy beszéljenek a szereplőjükről. Árulják el, mit gondolnak róla, milyennek látják személyiségét, milyen viszonyban állnak vele, esetleg milyen nehézségeik adódnak a figura megformálásával kapcsolatban. Először a történet férfi főszereplőjét, a Trisztánt mozgató Teszárek Csabával beszélgetett.
- Trisztán, a cornwalli király, Marke unokaöccse, aki az udvarban nevelkedett, miután nagybátyja magához vette. Hősiesen legyőzi a cornwalliak főellenségét, Moroldot, ám ebben a párviadalban súlyosan megsebesül. Az ellenfelének mérgezett kardja által okozott sebet pedig csak annak nővére, az ír királynő gyógyíthatja meg, mert csak ő ismeri a megfelelő ellenszert. Az írek udvarában, furfangosan, Tántrisz nevű zenészként mutatkozik be, s hamarosan zenére tanítja Izoldát, az ír királylányt. Később ő kéri meg az ifjú hölgy kezét Marke számára, a béke zálogául, s ezzel mindaddig nem is lenne gond, amíg Izolda és Trisztán nem isszák ki egy véletlen folytán a jegyeseknek szánt varázsitalt...
- Nehéz kérdés, hogy mit lehet kezdeni a hős fogalmával, amihez többnyire egy szoborszerű eszményt, egy idealizált személyiséget kapcsolunk. Nem könnyű olyan jellemvonásokkal és karakterjegyekkel felruházni egy hősi alakot, amelyektől igazi, egyedi, megismételhetetlen és érdekes lesz. Trisztán esetében az teszi kissé furcsává a helyzetet, hogy személyében, az elején olyan fiatalembert ismerünk meg, aki tényleg mindig megteszi a tőle telhető legjobbat, és adott szituációban mindig teljesíti kötelességét. Aztán egyszerre csak elérkezik egy pillanat, amelytől fogva el kell kezdenie hazudni, trükkös, csalárd életet élni. Mégpedig nem saját akaratából, hanem, mert nincs más választása. Szerintem attól kezdve, hogy belesodródik ebbe a hazugságláncolatba, nagyon érdekes, sőt ambivalens hőssé válik, mert mindazt, amit a történet korábbi szakaszában felépített magáról, folyamatosan megdönti. Azért is megy ritkaság számba a hősalakok közt, mert a darabnak nagyjából a háromnegyed részében nem azt teszi, amit ő maga akar, hanem kényszer hatására cselekszik, amely kényszer – természetesen – a szerelmi varázsital következtében fellépő szerelem.
- Szerinted mennyire igazi hős Trisztán? Arra gondolok, hogy mennyire felel meg a lovagi eszményképnek?
- Abból a szempontból megfelel, hogy nagy fizikai erővel bír, nagyon bátor, jó kiállású, érti a kardforgatás mesterségét, emellett ráadásul értelmiségi is, zenélni is tud, vagyis művész is; elég sokoldalú. Másrészt, szerintem azért is megfelel a lovagi eszménynek, mert igaz ugyan, hogy egy adott pillanattól kezdve kényszer hatására cselekszik, de még ekkor sem hátrál meg, nem száll ki, hanem végigviszi a dolgokat. Sokat gondolkoztam azon, hogy miért nem menekülnek el ezek az emberek. Hiszen egyszerűbb lett volna Izolda és Trisztán számára, ha elszöknek egy lakatlan szigetre és ott élnek ketten, mert sorsuk úgyis kikerülhetetlen, amivel mindketten tisztában vannak. Akkor meg miért kell ezt az egész hazugságláncolatot végigcsinálni? Mi értelme? Valószínűleg azért választja ezt az utat Trisztán, azért próbál szembenézni ezzel, illetve küzdeni ellene, és marad a helyén még akkor is, amikor e küzdelemben kudarcot vall, mert nem akar elmozdulni onnan, ahol társadalmilag és helyzetileg szükség van rá. Inkább megpróbálja minden erejével uralni ezt a bonyolult és visszás helyzetet.
- Azért dönt így, mert próbál becsületes maradni?
- Szerintem belátja, hogy nem maradhat becsületes. A lovageszményhez is hozzátartozik, hogy nem menekülhet el, nem futhat el a problémák elől, hanem szembe kell néznie velük, még akkor is, ha ez a szembenézés akár halállal is járhat. Akkor is nekimenni egy nagy szörnyetegnek, és akkor is megpróbálni valahogy kordában tartani még a végzetes szerelmet is.
- Mit gondolsz a Markéval való kapcsolatáról?
- Alapvetően nagyon jó barátság az övék. Nekünk meg is kell mutatnunk, hogy milyen mély barátság van köztük, mert akkor van ennek az egész problémának igazi tétje – a szerelmi háromszögnek, ami majdnem négyszög –, ha két egyenrangú férfi feszül egymásnak, akik ráadásul nagyon szeretik egymást. Az egy örök dilemma a világirodalomban (is), hogy a barátság vagy a szerelem a fontosabb, illetve ezek hogyan férnek meg egymás mellett. Marke és Trisztán kapcsolata régebbi keletű, mint a fiatalok közt fellángoló szerelem. Nekünk nagyon pontosan meg kell mutatnunk, hogy mennyire szeretik egymást, mert ettől lesz tétje. Ettől lesz Trisztán számára nagyon nehéz ez a hazugság és ez az egész szerelem; mert a saját barátjával kell teljesen szembefordulnia.
- Voltak is nehézségeitek azzal, hogy ezt miként mutassátok meg.
- Igen, voltak nehézségek, és vannak is, még mindig. Ács Norberttel van egy olyan jelenetünk, amikor megérkezik a hajóval Trisztán és hozza Izoldát mint a Marke részére már megkért menyasszonyt. Ebben a jelenetben van egy olyan pillanat, amikor egymás szemébe néz a két férfi, aztán Marke odarohan, átöleli, üdvözli Trisztánt, aki számára azonban ez nem a viszontlátás öröméről szóló pillanat, hanem tudja, hogy innentől kezdve állandó hazugságban fog élni, folyamatosan hazudni fog annak az embernek, aki ennyire szereti. Ezt nagyon nehéz felépíteni, és nagyon kevés idő van rá, kicsi a jelenet. A filmművészetben ilyenkor közeli beállításokat alkalmaznak, nekünk azonban minden érzelmet, kételyt, lelkiállapotot, mozdulatban, pozícióban kell megfogalmaznunk bábjainkkal.
További háttéranyagok a Trisztán és Izolda kapcsán:
Interjú Csizmadia Tibor rendezővel
