Megmutatjuk.
Üdvözlet a 200.-ra
A költő panaszkodik, hogy havi kétszáz még sose telt,
és nékünk –no, lám!- már a 200.is betelt.
Innen nem csökkenünk – mint olykor bérünk-,
hanem , szaporodunk,
a kétszázötvenig, tán el is jutunk.
Aztán célba vesszük a bűvös háromszázat,
aki itt megáll balga, gerjesszük hát a vágyat,
négyszáz, ötszáz legyen a cél!
Mert csak a gyáva, s olykor az igazgató az, aki fél.
Az alkotó immár pihen, vagy épp máson dolgozik,
de a gép forog,
és a szárnyas idő rohan, rohan –sajnos!-
nem vánszorog.
Sötét hajunk is őszbe vegyült már, s a tél dere is megütté fejünket,
ám e mű még mindig kevésbé rontja kedvünket,
mint más egyéb.
Játékra fel, hát játszótársaim! - hisz szerződéstek is erre int-
Feledjétek a rendezőt, az igazgatót és a kínos kínt!
Ajánlás:
Herceg!
A volt az már nem lesz,
s a lesz az nem lesz olyan, mint volt a volt.
Kiáltani csak az élő tud
és hallgat – mint a sír- a holt.
