Már kevesebb, mint egy hónap van a Hókirálynő premierjéig. Altorjay Johanna jóvoltából ismét betekinthetünk a próbafolyamatba.
Legutóbbi alkalommal meséltem arról hogyan állnak össze a jelenetek és készülnek a bábok. Nos, ennek még korántsem értem a végére, így igyekszem folytatni ott, ahol abbahagytam.
Még most sem beszélhetünk kész előadásról, de már alakulnak a dolgok. Lassan eltelt 2 hónap és a rendelkező próbák a befejeződtek. Munkával teli hetekkel a hátuk mögött a színészek egyre „folyékonyabban” játszanak.
Az egyik legutóbbi próbán megtörtént a végigmenés. „Itt és most menjünk végig, nem baj ha rontunk, csak menjünk tovább, hogy lássuk mit végeztünk eddig” - mondta a rendező, Fige Attila. Izgatott lettem mivel egészében most láttam én is először, hogy hogyan is áll a darab. Valami hasonló izgalom lehetett úrrá a színészeken is, és ezt csak fokozta a nézőtéren helyet foglaló meghívott „vendégek”jelenléte. Éder Vera fotós, Kis Erzsi zeneszerző és Lénárt András, a színház szcenikusa, egyébként pedig a bábmozgatás egyik nagy specialistája rezzenéstelen arccal figyelt. Kattant a fényképezőgép, mögöttem a zeneszerző hölgy időnként diktafonba jegyzetelte az észrevételeit, és indult az óra, hogy a jelenetek hosszát megállapítsák. A díszlet immár majdnem kész állapotában megjelent a színpadon, a színészek csuklyát húztak, és kigyúltak a fényutcák.
A Michac Gábor által megálmodott bábok és díszletelemekről eddig nem sok szó esett, azonban árulkodni sem szeretnék, hogy a leendő nézőknek mindez igazi meglepetés maradjon. Annyi titkot azért elárulhatok, hogy Gerda kalandjai nem a megszokott, „édes kis mesei” helyszíneken fognak játszódni. Persze eljut messzi palotákba, vendégeskedik a rablók tanyáján, azonban minden helyszínen a hétköznapokból jól ismert dolgokra bukkanhat a szemfüles néző. Ez jó választásnak bizonyult, mivel amellett, hogy kicsit modern köntöst kapott a darab, mesei mivoltát egyáltalán nem veszítette el, csak megerősítette azt. Ehhez igazodnak a szereplők is, akik egészen humoros, olykor groteszk külsővel és ruházattal igazán látványosak és egymástól jól elkülöníthetők. A Hókirálynő csillogó ezüstös öltözéke igazán sci-fisre sikeredett, míg Gerda és Kay mintha csak egy mai kisgyerek lenne a szomszédból. A műhelyben dolgozó bábkészítők és festők munkájának hála, mindenki megtalálhatja majd a maga kedvencét a szereplők között.
Mindezek mellett meglepő volt látni, hogy ennyi próba után is még mennyire befejezetlen a produkció. Hasznosnak bizonyult ez a végigjátszás, hiszen mindenki szembesült a már megtanult és eddig megoldott feladatok mellett, a még hátralévő problémákkal, hiányosságokkal. A szél megjelenítése, az állatok mozgása vagy a jégszilánkok és jégkockák játéka a mostani próbák kiemelt témái. Az egyedül vagy csak 2-3 fővel mozgatható bábok után a 6-7 vagy 8 részből összeálló bábok mozgatása komolyan igénybe veszi a résztvevőket, de továbbra is jó hangulatban telnek ezek az alkalmak. Az ezt követő finomítások és részletesebb kidolgozások adják majd meg a legvégső formáját a darabnak, amelyről többet majd a következő bejegyzésemben mesélek.
Habár nem szereplőként, rendezői vagy dramaturg szemmel figyelem az eseményeket, azonban egy kicsit én is a része lettem Hókirálynőnek. Már régi ismerősként találkozom vele, mégis sok újdonság, tanulnivaló ér minden alkalommal, ha belépek a Budapest Bánszínházba. Kezdem megszokni és megérteni a bábszínházi nyelvezetet. Végre nem nézek értetlenül, ha elhangzik az a szó, hogy „untermann”. Nem lepődöm meg, ha a rendező „munkafényt” kér és nem „fénysíkot”. Persze a folyékony „nyelvtudás” még messze van, de már nem vagyok olyan idegen ebben a furcsa, titkokkal teli világban.
Az előző próbanaplók:
További háttéranyagok:
