Altorjay Johanna újra jelentkezik a Hókirálynő próbáiról.
Már egy jó ideje annak, hogy megírtam első beszámolómat a születendő Hókirálynő bábdarabról. Azóta figyelemmel kísértem az eddigi olvasópróbákat, színpadi beállásokat és műhelymunkákat.
Amikor megszületik egy színdarab, esetünkben egy bábdarab, nézőként beülünk az előadásra, végignézzük és kialakítunk róla egy „átfogó”véleményt. A darabnak azonban csak a kész állapotával szembesülünk, ellenben a hosszú próbafolyamatokról, a rendezői és színészi kooperációról, illetve a tervezői problémamegoldásokról vagy egyéb részmunkálatokról nem feltétlen szerzünk ismeretet. Ez természetes, azonban ezek éppúgy a darab fontos részét képezik, mint a szöveg vagy a zene. Ezért is örülök, hogy egy picit én is része lehetek a Hókirálynő születésének.
A Hókirálynő-próbák sajátos, hívogató légkörét a humoros színészek és munkatársak, illetve a nyílt gondolkodású rendező adja. Élvezet nézni, milyen olajozottan működő gépezetben zajlanak a folyamatok, ahol mindenkinek megvan a maga helye. Már az első olvapróbától kezdve feltűnt, hogy kölcsönös együttműködésről van szó, nem pedig egy egyoldalú, „parancsokból” és utasításokból álló rendszerről. A színészek és a rendező elmondják a gondolataikat, reagálnak egymásra és közösen keresik a legjobb megoldásokat. Kérdések mindig akadtak eddig, szerintem eztán is lesznek, de ez egyáltalán nem akadályozza a munkát. „Ide kellene még egy mondat, nem?”-hez hasonló kérdések mellett még beleférnek a vicces kommentek vagy a percekig nyúló nevetések.
A bábdaraboknak a legnagyobb nehézségét a rengeteg kellék adja, de főként maguk a bábok, akiket megelevenítenek a színészek. Ráadásul itt akad olyan karakter, akit egyszerre 5-6 ember is mozgat, és ennek összehangolása nem könnyű. Különös hangsúly kapott ebben a történetben tehát a szétesés és összerakás. A darabokra hulló tükörszilánkok, a szabadon mozgó testrészek egészen egyedi látványvilágot mutatnak be. A Hókirálynő hatalmát a természeti jelenségek, mint a hó, a szél és jég, épp úgy megjelenítik, mint a csatlósainak mesterkedése vagy testének felbukkanó részei. A történet szereplői még ha nem is látják, mégis érzik a közelségét. Hátborzongató, de izgalmas is.
Miközben a színészek a történetet animálják, a műhelyben készülnek a modern és rendkívül látványos bábfigurák, akiket már most, félkészen is próbálgatnak és alkalmaznak a próbákon. A színészek igyekeznek minél jobban kiismerni és magukévá tenni a figurák jellemét, mozgását és gesztikulációit. Érdekes ahogy a szereplői jellemvonások mellett megjelennek a színészek saját tulajdonságai is, ettől még inkább egyedibbé és hitelesebbé válnak. Még az elején kialakult szándék szerint igyekeztek a színészekre hasonlító figurákat létrehozni, így még jobban sajátjuknak érzehetik majd a karaktereket.
Az egész darab összeállásához a jelenetek összerakásával kezdtek neki a munkának. Mindegyiket többször megbeszélték, frissítették és finomították, amíg el nem ért egyfajta véglegesnek tűnő formát. Azonban ha egyet megtanultam az eddigi próbák során az az, hogy nincs elsőre olyan, hogy végleges és tökéletes forma. Minden újrapróbálás során bővítenek vagy éppen elvesznek az eddigiekből, de biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb összeáll majd egy rendkívül élvezetes előadássá. Eddig sikerült az első felvonást átvenni, és már zajlanak a másodikból vett jelenetek próbái is. A hangulat nagyon jó, a bábok és a díszlet munkálatai lassan befejeződnek. Legközelebb talán már a zenéről is szó esik, amelyet épp most is komponálnak.
