Hutvágner Éva ezúttal arról ír, Kálmán Eszter tervező segítségével milyen környezetben és mivel játszanak majd a színészek.
Bercsényi Péter (fotó: Éder Vera)
Folyamatosan nő és pontosodik a díszletek száma és összetétele. Szinte naponta látni valami újat, mást az eszközök között. Eddig például különböző hatást keltő anyagokat tettek egymás mellé, színeket és formákat hangoltak össze. A mai próbára pedig Kálmán Eszter (aki többek között a Katona József színházi Gondnokságban, több HOPPart-os év TÁP színházi produkcióban is dolgozott-dolgozik) teljesen felöltöztette a színészeket. Kicsivel a próba kezdete előtt már ki-ki a maga ruhájával barátkozott.
Amikor beül az ember egy látszólag kevés elemből álló, letisztult színpadképű előadásra, és meglátja az utcai, „civil” ruhában játszó színészeket, hajlamos azt gondolni, hogy ez esetben könnyű dolga volt a díszlet-és jelmeztervezőnek. De ha jobban belegondolunk, az együtt-gondolkodás és a munka valójában nagyon is hosszú folyamat kell hogy legyen egy mégoly „egyszerű” világ megteremtése, mint például egy kortárs jelenséggel foglalkozó mai darab során. Nemcsak a rendező elképzelését kell egyeztetnie a létrehozni kívánt világgal, de a színészekkel is kompromisszumokat kell kötnie; összhangba kell hoznia a díszletet a ruhákkal.. Nem jelezni kort, helyet, semleges díszletet és ruhát létrehozni épp olyan nehéz (ha nem nehezebb), mint például egy korszakot jelezni.
A Kivi esetében ez egy állandó konzultáció-próba-konzultáció-próba sorból áll: Kálmán Eszter behozza az alapanyagot, a színt, a mintát, esetleg a kész ruhát, díszletet: a rendező és a színészek megnézik, felpróbálják (megszeretik vagy megutálják), és kiváltott reakciók szerint megy tovább a válogatás és a boltokba való járkálás. A tervek és az ötletek sokat alakultak, finomodtak az utóbbi időben: a Kivi előadása sok, különböző funkciójú eszközt használ, melyeknek ráadásul adaptálhatóaknak kell lenni egy osztálytermi környezethez is.
Külön érdekes lehet, ha a darab majdan létrejövő teljes képét szembehelyezzük a dráma első előadásával. Daniel Danis, a Kivi írója maga is létrehozott egy színházat, még 2006-ban. Itt adták elő az író rendezésével az azóta sokat turnézott és díjakat is bezsebelt előadásukat, a Kivit. Daniel Danis a Kivi előadásával kapcsolatban különösképpen a látványra, a képzelet és a játék összhatására helyezte a hangsúlyt – előadásban nagy szerepet játszott a technika: a tizenévesek vizuális nyelvét akarta használni, hogy megszólítsa őket, felkeltse az érdeklődésüket a színház világa felé.
Spiegl Anna (fotó: Éder Vera)
Hogy a Daniel Danis által meghatározott elvekből (melyek az ő színházában kapcsolódtak a darabhoz) mi lesz igaz a Budapest Bábszínház előadására? Nem leplezek le titkokat! Elég legyen annyi, amennyit már korábban is elárultam, és most is megismétlek: a nézők fantáziának kiemelkedően fontos szerepe lesz.
További írások a Kivi kapcsán:
Az 1. próbanapló
A 2. próbanapló
