Hutvágner Évát már beszippantotta a Kivi világa.
Bercsényi Péter és Spiegl Anna (fotó: Éder Vera)
Ma a Semmi díszletei között, a délutáni előadás után ottmaradt díszletektől körülvéve próbáltunk. (Rövid előjáték, hogy eltévedtem az épületben. Megint. Egy ismeretlen terembe nyitottam be. Megint. Valahogy tökéletesen sikerült megismételnem az első érkezésemet… Mint legutóbb, most is előadás lehetett, mert nevetést hallottam, bár távolról… Annak, aki nem ismeri az épület „túlfelét”: egy függőleges labirintust kell elképzelni, ami legfőképp lépcsőkből és teljesen egyforma emeletekből áll – végül többszöri próbálkozás után, valószínűleg véletlen, a jó terembe nyitottam be. De térjünk vissza a látványhoz, ami fogadott: a Semmi díszletei közepén ülő Kivihez!)
Tökéletesen elférünk, hiszen épp csak pár négyzetméteres térre van szüksége a két színésznek a munkához. A „fűrésztelep” deszkái, zenekar felszerelése érdekes kontrasztban áll a Kivivel, valahogy monumentálisnak és aprólékosnak hat egyszerre.
A Kivi nemcsak az előadások és a próbák rendjében következik a Semmi után: ez a második, kimondottan kortárs tematikát feldolgozó előadás az évadban, ami az idősebb korosztályt és a felnőtt nézőket célozza meg (és ami után, ez esetben, Neudold Júlia színházpedagógus célzott foglalkozása következik majd).
A Budapest Bábszínház és a FÜGE közös produkcióját 14 éven felülieknek szánják, és nemcsak a színházban, de osztálytermekben is fogják játszani – nem árulok el titkot tehát azzal, hogy azért lehetséges egy sor idegen báb és díszlet közepére (és egy óriás lócsontváz bábfigurája mellé, ami talán a következő napi előadás kelléke lehetett) bepakolni a sajátunkat, mert a tér csak akkora, amekkora egy kisebb teremben is elfér majd.
A próbák hihetetlen sebességgel haladnak, szinte egyik napról a másikra összeállt minden. Az előző napokban még az előadás alatt előállítandó hangokat próbálgatta és vette fel a két színész az üres térben, eszközök nélkül, ezen a következő próbán pedig végigmegy a teljes szöveg, a teljes játék.
Spiegl Anna (akit többek között a Semmi Agneseként ismerhettek) és Bercsényi Péter (nem is sorolom a szerepeit) egyetlen próba alatt átalakultak a szememben. Még csak a szövegkönyv – és a próba – felénél tartunk, mégis azt veszem észre magamon, hogy a büfében arra figyelek; a kettejük kapcsolata mennyire hasonló a Kivi és Licsi közötti viszonyra. Licsi, aki az idősebb is, tapasztaltabb is, amolyan hangsúlyok nélküli gondoskodó típus: olyan módon áll a tapasztalatlanabb, de figyelőbb, szelídebb Kivi mellett, hogy egyszerre felel meg barátnak és segítőnek.
Bercsényi Péter és Spiegl Anna (fotó: Éder Vera)
A színészek nemcsak életre keltették a szereplőket, de az előadás teljes világát, képeit, hangulatát is elkezdték működtetni. Olyannyira sikerül beszippantania a teremtett világnak, hogy, bár már jól ismerem a történet végét, mégis izgulok.
Most annak az időszaka következik, hogy a rengeteg ötlet, spontán játék mind előjöjjön. Az összegyűjtögetett anyagból aztán majd lehet szortírozni, lefaragni. Látszik, hogy jó ideje tartanak a próbák, a szöveget már majdnem tökéletesen tudják a színészek, a súgó csak pontosít, a kezdő szavaknál segít. A felhalmozott játékok már kezdik kialakítani az előadás leendő képét, hangulatát:. Már most biztos, hogy nemcsak a színészek folyamatos munkájára, de a nézők állandó figyelmére is szükség lesz. Azt azonban megígérhetem, hogy nem lesz nehéz figyelni: egy rövid időszakra a kezembe kerül a súgószöveg, de alig tudok súgni, néha bekezdésekkel lemaradok a szövegkönyvben, annyira kell figyelnem.
További írások a Kivi kapcsán:
