A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Két gyakornokunk, Mező Bori és Szász Emese az olvasópróbától követi a Semmi című ifjúsági előadás alkotói folyamatát. Hetente jelentkező próbanaplójuk segítségével most ti is betekinthettek a kulisszák mögé.
Semmiről egészen? – próbanapló 1.
„A semmi semmizik.”
~ Martin Heidegger: Mi a filozófia?
„Heidegger csak fogja be.”
~ Rudolf Carnap: A metafizikusok kiküszöbölése a filozófiából
„Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe.”
~ Örkény István egy percben
De mi ez a sok hűhó a semmiről?
A Budapest Bábszínházban Janne Teller: Semmi című regényének bábadaptációjára készül a társulat. Mi, Bori és Emese, akik ezeket sorokat írjuk, báb-szerelmesek lévén gyakornokként csöppentünk bele a próbafolyamatba a rendelkező próbák kezdetekor. Egy sok szempontból érdekes kísérlet félig avatott szemtanúi lehetünk most. Dramatikus szövegek születtek már a regényből, bábos technikával azonban most először dolgozzák fel a témát.
Az alapanyagul szolgáló regény szerzője egy olyan felnőtt lehet, aki nem felejtette el, milyen volt egészen fiatalon a semmi súlyát testben-lélekben érezni. Ezért Pierre Anthon és társai történetében komolyan veszi az általában komolytalannak vélt kamaszkori kijelentést, miszerint „semminek semmi értelme”. Ezzel egy reális lajstromot készít a fiatalok értékrendjéről, személyes drámáiról. Paradox módon az élet értelméről való meggyőzés nem vidámkodásról szól, ellenkezőleg: a szereplőknek az identitásukat legnagyobb mértékben meghatározó dolgokról kell lemondaniuk a csapatszellem nevében. Az egyre súlyosabb áldozatokat követelő rituálé révén a szereplők beavatást nyernek a felnőttek világába, de ami fontosabb: saját magukat késztetik arra, hogy átgondolják az iskolában, családban, világban betöltött helyüket.
A darab színpadra álmodói ugyancsak érzékeny lelkű fiatal felnőttek, akik fontosnak érezték ezt a témát a kamaszok és tanáraik elé tárni. Hoffer Károly idén végez bábszínész szakon a Színművészeti Egyetemen, színészként már több darabban volt látható a Bábszínházban, de bemutatkozik rendezőként és egyben látványtervezőként is. Gimesi Dóri a regényből egy színpadra alkalmas izgalmas átiratot készített, melyben szerepösszevonásokkal nyolc szereplő konfliktusába sűríti össze a dán írónő által megjelenített sok-sok karakter életvalóságát. Ennek a darabnak a műsorra tűzésével egy megkezdett sorozatot folytat a Bábszínház: a Semmi után a Kivi bemutatója következik, amely ugyancsak ezt a generációt célozza majd.
És mivel a kóros „semmizés” legfőbb ellenszere a cselekvés, mi is megpróbáljuk hozzátenni a magunkét a Fontos Dolgok Halmazához! Eddig is sok érdekes pillanatnak lehettünk részesei, a zenekari próbáktól kezdve, a ritmikus kiállások bizsergető megszólalásán keresztül az első elkészült báb életre keltéséig, de az igazán izgalmas dolgok csak ezután következnek. Kövessétek figyelemmel a próbafolyamatról szóló naplónkat!
Ígéretünkhöz híven megmutatjuk az Állat(i)-barátság rajzpályázatunk elődöntős rajzait. Az alábbiak a 3-6 éves kategória „elődöntőjébe” jutott rajzok. November 30. éjfélig lehet rájuk szavazni, a legtöbb szavazatot kapott rajz készítőjét díjazzuk.
Árkosi Márk 6 éves
Szabó Annabella 6 éves
Grosch Dániel 6 éves
Szigeti Lívia 5,5 éves (A Mazsola megeszi a vízipálmát)
Hosták Mira 4 éves
Kiss Gyula 6 éves
Jámbor Katalin 6 éves
Horváth Petra 4 éves
Alasztics Zalán 6 éves
Schäffer Gréta 5,5 éves
Nagy Mária 4 éves
Radics Júlia 6 éves
Pleszkáts Dóra 6 éves
Székely Gerda 4,5 éves
Jakubik Ádám 6 éves
Szabó Benedek 6 éves (A gepárd és az ember barátsága)
Fehér Kiara 6 éves (Kedvenc állataim)
Eszterlánc Óvoda, Felhő csoport - Dunaújváros (A brémai muzsikusok)
Udvardi Kamilla 3,5 éves (Kamilla és a malacok)
Sárga Milán 6 éves
Varga Enikő 6 éves (Cica és az egerek)
Misur Mirjam 6 éves
Hegedüs Julianna 6 éves
Czombos Mátyás 6 éves (Beiglit sétáltatom)
Komáromi Hédi 5 éves (A kedvenc)
Földi Alíz 5 éves (Én és a kiscicám)
Toldi Kristóf 6 éves
Itt az alkalom, hogy szavazzatok: kinek a rajza tetszett a legjobban?
Ígéretünkhöz híven megmutatjuk az Állat(i)-barátság rajzpályázatunk elődöntős rajzait. Az alábbiak a 7-10 éves kategória „elődöntőjébe” jutott rajzok. November 30. éjfélig lehet rájuk szavazni, a legtöbb szavazatot kapott rajz készítőjét díjazzuk.
Erős Ábel Lukács 6,5 éves
Illés Natália 8 éves (Kedvencek a kanapén)
Szappanos Bálint 10 éves
Bornemissza Krisztián 10 éves (Én és a kedvenc állatom)
Szabó Norbert 9 éves (Szürke, a denevér)
Csehi Áron 8 éves
Berényi Tekla 7 éves (A foltos ló, a sas meg a Tekla)
Kondorosi Alex 10 éves
Tránszki Dorina 8 éves
Kovács Eszter Tamara 6,5 éves
Szilágyi Emese 9 éves (Én és a macskáim)
Balázs Eliot Emanuel 9 éves
Ungai János 10 éves (Páva)
Nagy Alexandra 7 éves (A macskáimmal)
Barta Gréta 8 éves
Marosi Kristóf Dániel 8 éves
Csabai Klára 8 éves
Vígh Ágnes Eszter 9 éves (Én és a hörcsögöm)
Besenyei Attila 8 éves
Kozák Panna 9 éves (A teknősöm és én)
Berényi Dorottya 10 éves
Bujtás Botond 7 éves
Ungai Szebasztián 10 éves (A kutyák a kedvenceim!)
Ungai Szebasztián 10 éves (Kutyaszeretet)
Sárvári Nelli 10 éves
Kovács Dorka 10 éves (Rókakölyök)
Szalai Dóra 7 éves (Holdfény)
Babits Virág Erzsébet 8 éves
Puskás Csenge 7,5 éves
Simon Lili Mária 8 éves
Géczi Henrietta 8 éves
Kapczár Krisztina Diána 10 éves
Peresztegi Hanna 8 éves
Holló Eszter 8 éves (Kutya a vadonban)
Borbély Balázs 8 éves
Miskolczi Gréta 8 éves
Jakubik Dóra 10 éves
Babits Virág Erzsébet 8 éves
Ungai János 10 éves (Kényeztetés)
Kiss Gergely Nimród 7 éves (A kedvenc kismalacom)
Mikola Lídia 8 éves
Dombos Leila 10 éves (Cicák)
Kovács Kata 9 éves
Itt az alkalom, hogy szavazzatok: kinek a rajza tetszett a legjobban?
Előadások és próbák - ezek egy színház életében a megszokott menetet jelentik. Kritikus Órára azonban első alkalommal került sor a Budapest Bábszínházban. (Nem a kiütés a cél, de a Színházi Kritikusok Céhe által szervezett programsorozat rövidítése KO.) Az 51. Odüsszeusz után, november 14-én Sztrókay András vezette a beszélgetést.
Odüsszeusz - előadásfotó
Vannak színházak, ahol egy ilyen a jubileumra nem kell öt évet várni (az előadás bemutatója ugyanis 2007 tavaszán volt). Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a báb műfaját a legtöbben még mindig kizárólag a gyerekeknek szánt produkciókkal azonosítják, akkor az, hogy egy ilyen ifjúsági (vagy akár) felnőttrepertoárba illő darabra folyamatosan igény van, akkor szinte mérföldkőnek is tekinthetjük ezt az ötvenediket. (És vannak persze praktikus okok, amiket egy színházban nem hagyhatunk ki a számításból: például azt, hogy a nőket játszó Ellinger Edina közben babát várt, a vendég címszereplő, László Zsolt pedig igen elfoglalt anyaszínházában, a Nemzetiben, és nem könnyű őt egyeztetni.)
A beszélgetésből kiderült, igen eminensek a nézők: szinte mindenki olvasta az Odüsszeiát – bár biztosan volt közöttük olyan, aki ezt odüsszeiaként élte meg… –, és úgy tűnt, nem jelentett problémát a kalandok követése, az élőszínház és a bábszínház közötti folyamatos váltás. Sztrókay András szerint nézőként izgalmas ez az átjárás, az egyetlen ember és az ő állandó interakciója a több méretben megjelenő bábokkal. Állítását természetesen nem cáfoljuk. Mint ahogyan Teszárek Csabát sem, aki az Odüsszeusz mellett Az ember tragédiáját vagy a Szentivánéji álmot említve úgy fogalmazott, hogy a súlyos klasszikusoknak jól áll ez a forma, hiszen a furcsa lények, a szokatlan stilizációkra a műfaj tökéletesen alkalmas, a bábbal a képi világ kitágul, a képzeletet érdekes játékra hívja, így a bábszínház a klasszikusokat közelebb hozza a nézőhöz.
„Sokat kínlódtunk vele” – mondta László Zsolt, amin a nézőtér igencsak meglepődött. Ez a kínlódás, mint kifejtette, arra vonatkozott, hogy Garaczi László darabjában a hős bolyong a tengeren, kalandokba keveredik, de ezeket a kalandokat a szerző nem fejti ki részletesen, ezáltal a történet nem válik annyira cselekményessé. A kulcsot az utolsó két jelenet adhatja visszamenőleg: a Hádésznál való szembesülés azzal, hogy mi is az életünk; illetve a végső párbeszéd Zeusszal. Mindezek mellett az elemzés során még két kulcsfogalom került elő. Az egyik az esendőség, a másik pedig a férfiközpontúság. Ez utóbbi persze Homérosznál és a görög kultúrában is visszakereshető, az viszont, hogy Odüsszeusz útja nőktől nőkig, kalandtól kalandig tart, a neohippi elvekre is utal, a címszereplő pedig tekinthető akár Szelíd motorosnak is, aki magáért az útért, a kalandokért megy előre hajthatatlanul. (Szegény nők, akik szinte mellékszállá válnak… Ahogyan a beszélgetésből kiderült Ellinger Edinának ezért sem volt könnyű dolga.)
És ha a darab sűrű nyelvezete nem lenne elég nehézség, ott vannak a László Zsolt által „leeszközözött” bábok – ezért egyébként gyorsan elnézést is kért –, amik önálló életet élnek, ilyeténképp maguk is technikai zavart okozhatnak, sőt a méretük, a súlyuk is jelentős. A lista teljessé tételéhez a legyőzendő akadályok közt említhetjük még a díszletben jelentős szerepet játszó vizet is. A színészek pedig sorolták a kulisszatitkokat a színpadról, a cipők talpának recéiről, a színfalak mögötti összmunkáról. (A KO után a lépcsőfordulóban elkapott beszélgetésfoszlányokból kiderült, ezt nem is gondolták volna.)
Azok a gimnazisták, akik ezt az előadást megnézték, egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy nem érezték cikinek eljönni a Budapest Bábszínházba. Úgyhogy hajrá, gyertek, kedves gimnazisták, különösen azért, mert a következő két bemutatónkkal – a Janne Teller regényéből készült Semmivel és kanadai Daniel Danis Kivi című darabjával – kifejezetten a középiskolás korosztályt várjuk. De a következő KO-ra is érdemes lesz eljönni: december 8-án a Babákról beszélgetünk.
Pénteken a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban jártunk, hiszen a hónap harmadik péntekje volt. Ezúttal a Rózsa és Ibolya című előadásunk mesei alapanyagát a két címszereplő, Teszárek Csaba és Karádi Borbála segítségével ismerhették meg a gyerekek és a felnőttek, majd részleteket láthattak a főszereplők jeleneteiből. És mivel a történetben az átváltozás kulcsfontosságú, a kézműves foglalkozás is ehhez kapcsolódott. A Sárkányos könyvtárban legközelebb december 14-én találkozhattok velünk, addig azonban tartogatunk még meglepetéseket...
A Babákat, a Budapest Bábszínház és a MaNNa Egyesület közös produkcióját 2012 tavaszán mutatták be. Az előadás alapanyaga Jean Genet Cselédek című drámája, rendezője Fodor Annamária. Őt kérdeztük.
„Bűn és bűnhődés, szabadság és szolgaság, nő és férfi, gyűlölet és szeretet, az én és énkék közt dúló örök, véget nem érő harc, küzdelem. Fantáziavilág a fantáziavilágról.” (Idézet az előadás szórólapjáról.)
„A Babák korhatáros előadás, de a plakáttal ellentétben nem 14 év, inkább 18 felett ajánlott. És csak azoknak, akik bírják, amikor beszippantja őket egy intenzív, fülledt, nyomot hagyó élmény.” (Részlet egy kritikából- Takács Máriusz: Kiderült az igazság: Férfi volt a Madame)
„Mániákus Genet-rajongóknak és a Cselédekben csalódottaknak egyaránt erősen ajánlott előadás. Fodor Annamária színésznő, néhány produkcióban már jelmeztervezőként is olvashattuk a nevét, ezúttal azonban rendezőként tűnik fel a színlapon. Tobzódik a teatralitásban, a zenében, a mozgásban, és még a humort is megtalálja ebben a drámában - és ettől a sok(k)tól hirtelen működésbe lép a darab.” (Részlet egy programmagazin ajánlójából.)
- Miért épp Genet Cselédekjével mutatkoztál be „igazi” rendezőként?
- Egyáltalán nem voltam a darabból mindentudó. Még régen, színjátszós koromban csináltuk, és tudtam, hogy van pár színész, akiknek adni akarok valami jót, és ezt a kettőt így összeraktam. Azt hiszem, nagyobbat nem tudtam volna kigondolni magamból. Imádom azt benne, hogy szerepjátékról szól, legalábbis ezt láttam bele, így fogalmaztam magamnak. Az, hogy vannak színészek, akik ugyanúgy tudnak tárgyakat animálni, énekelni és táncolni, az szerintem a csúcs. Azt akartam, hogy próbáljunk egy nagyon magas léc fölé ugrani, ráadásul egy olyan anyagból, amit már mindenki eltol… Tavaly télen följártam Hildához (a dramaturg, Hársing Hilda) a hóban, sokat beszélgettünk. Ő csodálatos dolgokba vezetett be, például a történeti háttérbe, hogy valójában mi volt ez a gyilkosság. A cél az volt, hogy ezt a szürke púdert lefújjuk a darabról, és a nagyon poros mondatokat kihúztuk vagy átírtuk. Például a tejesember helyett nálunk egy kertész van, épp a rózsák miatt, és mert elképzeltük, hogy kije lehet a Madame-nak. Aztán arra jutottunk, hogy egy kantáros kertész fiú a Született feleségekből.
- Milyen rendező vagy?
- Mániám, hogy mindent pontosan lekottázok. Szerintem nem vagyok erőskezű, bár Gáspár Anna azt mondta, hogy meglepődött: szigorú lettem, összeszedett. De olyan fura azt mondani, hogy rendező, mert ez az előadás egy nagyon közös munka.
- A Cselédeket elő-előveszik színházakban, de az előadásokra általában nem jellemző sem a humor, sem az a fajta öltözködésbeli stílusosság, amit itt vállaltan használtok.
- Én azt gondolom, ez mindennek a csúcsa, ha egy hideg-rideg anyagból a humort kihozzuk. Belőlem jön, mert én általában mindent így fordítok le magamnak. Persze, csomó öncélú viccelődés volt benne, ami lekopott a próbákon, de az, hogy ezt a nagyon sűrű anyagot fel lehet könnyíteni ilyen dalokkal, az nagyszerű. És igen, legyen divat a színpadon! Mert lány vagyok, akinek ez nagyon fontos és az ízlés a színpadon nagyon meghatározó. Nagyon rá vagyok kattanva mindenre, ami divat, design, látvány, ezért olyan valakit választottam magam mellé, Csík Melindát, aki a divatban otthon van, és Michac Gábort, aki pedig a díszletet tervezte. Készült egy gyönyörű portfólió, és az alapján nekiindultunk, de én még Belgrádban is szerb nyelvű Elle-t vettem, hátha abban találok valamit. Idővel a látvány egyre letisztultabb lett, viszont mindig minden megtalált, ami ehhez az előadáshoz kellett: a csipke, a rózsa, a színvilág. Míg próbáltuk, azt gondoltam, a fényelés a legdurvább dolog a világon. Tengely Gábor viszont, aki nagyon ismer engem, azt mondta, imádni fogom, és tényleg imádtam, ahogy lehet játszani a fénnyel, a sötéttel. Egy operatőr barátom szerint, aki látta az előadást, gyönyörűen fényeltem, ami egy „szem”-től nagy dicséret. És azt is hozzátette, hogy bár nem értette a darabot, de olyan jó volt, hogy végre gondolkodnia kellett. És ő egy férfi, olyan igazi férfi, pedig szerintem ez egy csajos darab.
- Úgy csajos, hogy… Szenvednek a nők, és ezt a férfiak nem szeretik nézni. Nagyon monoton ez a darab, sokszor visszakanyarodunk ugyanoda, amiből egyébként négy kört már kihúztunk. (Elgondolkodik.) Bár lehet, hogy nem csajos.
- Szerintem meg pasis, már csak az erotikája vagy a thrillersége miatt is.
- Ilyet is akartam, mert ez egy thriller. A lányok (Bohoczki Sára, Mórocz Adrienn) meg gyönyörűek. A jelmezben, parókában, sminkben azt akartam, hogy nagyon hasonlóak legyenek, holott nagyon különböző színészek és egyéniségek. Peti (Bercsényi Péter) szerintem csodálatos, ő mindent tud, és ez fantasztikus. Egyébként meg ebben a darabban minden nagyon furi, amit olyan jó megnyomni ilyenekkel, Christina Aguilerával, George Michaellel, erotikával, divattal…
- Evidens volt, hogy az előadásnak a Bábszínházban lesz állandó helye?
- Meczner János nagyon nyitott volt, ami csodálatos. Azt hiszem, amiatt is nagyon fontosnak érezte ezt az előadást, mert ebben az a három generáció, akiket ő tanított (a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábszínész szakon Fodor Annamária, Bercsényi Péter, Bohoczki Sára és Mórocz Adrienn osztályfőnökeként) ebben a színházban az ő keze alatt összeterelődtünk, hogy összeértünk, és ebből valami jó dolog jön ki. Többen úgy fogalmaztak, hogy ezzel a dologgal itt elindult valami cool.
- Az meg se fordult a fejedben, hogy játssz az előadásban?
- A színjátszón és amikor a főiskolán Krucsó Ritával csináltuk, akkor is a Madame voltam. Megfordult az agyamban, hogy jaj, de eljátszanám ezt vagy azt, talán Claire-t, de ez így pont jó. Jó nézni, a még a fotókat is, hogy nekem ehhez közöm van. Én azt hittem, hogy ez csak annyi lesz, amennyi tavaly volt. Nekem ez az évad már egy bónusz. Nagyon szeretném, hogy lássák őket itt is, máshol is.