Az évad második bemutatója A csillagszemű juhász. Nagy Orsolya dramaturg segítségével a mese eredetének járunk utána.

Magyar népmesekincsünk egyik legismertebb és legnépszerűbb darabja: A csillagszemű juhász. Bár a mesét ma már a főhős neve (vagyis foglalkozása és szemének különleges ragyogása) fémjelzi, a történet első verziójának címe igazából Adj’ Isten egészségére volt. Ezt a változatot a Bodros Katica álnéven tevékenykedő Dessewffy Virginia gyűjtötte a Garam vidékén, a 19. század második felében. Benedek Elek későbbi, kanonizált meséjének ez adja az alapját, kisebb-nagyobb átalakításokkal.  

Adott egy király, akitől minden alattvalója retteg. Egyet leszámítva: a csillagszemű juhászt. És adott egy törvény, amit mindenki betart, egy valakit leszámítva: a csillagszemű juhászt. A mese tehát a hatalommal való szembeszállás története.

Dessewffy Virginiánál már a címben megjelenik az a téthelyzet, ami az egész mesét meghatározza. A juhász nem hajlandó azt mondani a királynak, hogy "Adj’ Isten egészségére", és ez a szembeszállás vezet ahhoz, hogy a király tekintélye megdől.

Benedek Eleknél a címben maga a főszereplő jelenik meg. Egy ikonikus karakter, a nép egyszerű fia, egy juhász, akinek van egy különleges külső ismertetőjele, hogy csillagszeme van.

A Magyar Népmesék című mesesorozat előtörténettel gazdagítja a juhász meséjét: szegény szülők gyermeke, aki egy nap elindul, hogy szerencsét próbáljon. Mielőtt elkezdődnie az igazi történet, a juhász szembeszegülése a királlyal, egy rövid epizódon keresztül meggyőződünk a juhász leleményességéről, életrevalóságáról.

A történetet több ízben is meghatározza a mesékre jellemző hármasság. A király háromszor, három különböző módon próbál végezni a juhásszal, majd miután ez nem sikerül, háromszor próbálja ajándékokkal elcsábítani.

Dessewffy Virginia és Benedek Elek változataiban megegyezik a három halálba küldési kísérlet. Először a fehér medve tömlöcébe kerül a juhász, majd a vérengző óriássünökhöz, végül pedig a kaszásverembe. A juhász először csillagszemei hipnotikus erejének köszönheti az életét, utána furulyajátékának, végül pedig eszének, leleményének.

A Magyar Népmesék című mesesorozatban új próbatételek bukkannak fel: először szőrdisznókkal (vagyis vadkanokkal) kell a juhásznak megküzdenie, ezt követi a kaszásverem, végül pedig a baglyok és denevérek tornyába zárják. Míg a mese írott változataiban egyre inkább fokozódik a próbák nehézsége és ezzel együtt a feszültség, itt valahogy nem sikerül emelni a téteket.

A megölési kísérleteket a három csábítási kísérlet követi. A király ezüsterdőt, aranyvárat, gyémánttavat ajánl a juhásznak azért, hogy lemondjon a királylány kezéről, de mégis mondja a királynak, hogy adj’ Isten egészségére.

Dessewffy változata érzékelteti, hogy a juhásznak egyre nehezebb nemet mondania a felkínált javakra, míg Benedek Eleknél teljesen eltűnik ez a belső dilemma, és vele együtt az igazi tét is, miközben persze érvényes olvasat lehet a szerelem mindent legyőz, csak elviszi fókuszt a valódi problémáról, hogy érdemes-e betartani egy olyan törvényt, ami értelmetlen.

A juhász a királylány kezét kéri fizetségül azért, hogy mondja a királynak, hogy kedves egészségére. A mese különböző változatai nem magyarázzák túl a juhász és a királylány szerelmét: elfogadjuk, hogy ez egy szerelem első látásra. Szálinger Balázs, a készülő előadás szövegkönyvének szerzője csavar egyet ezen a motívumon: a királylánynak az első pillanattól kezdve tetszik a juhász, de a juhász részéről kezdetben szó sincs érzelmekről. Ő csak valami olyat kér a királytól, amiről tudja, hogy nem fogja megadni neki. Aztán persze az érzelmek is jönnek idővel. A színdarabban a királylány nem passzív szemlélője az eseményeknek: ott segít a juhásznak, ahol csak tud.

Szálinger darabja karikaturisztikus udvari hierarchiát tár elénk: senki nem végzi el a rá rótt feladatokat, mindenki menekül a felelősségvállalás elől és a másikra mutogat, ha számon van kérve.

Eltérő véget mutatnak a történet különböző verziói: Dessewffynél a király annyira boldog lesz, mikor a juhász végre mondja neki, hogy egészségére, hogy szörnyethal örömében. Ez a meglepő fordulat teszi lehetővé, hogy a juhász legyen az új király, és van jelzés arra a szövegben, hogy a juhász eltörli ezt az értelmetlen törvényt, és máshogy kezdi kormányozni az országot, mint elődje tette. Benedek Elek nem teszi el láb alól a királyt, gondolom az olvasói sokk elkerülése miatt: a juhász annyiszor mondja el a királynak, hogy kedves egészségére, mígnem a király azt mondja neki, hogy jó, legyél inkább te a király, csak ne mondogasd nekem megállás nélkül, hogy kedves egészségemre. A király tehát belátja, hogy ennek a törvénynek nem sok értelme van, és átadja a királyi stafétabotot az új generációnak. Csinálják máshogy, jobban – ha tudják.

A témában még inkább elmélyülni vágyóknak:

- a mese eredetéről,

- Dessewffy Virginia ősmeséje,

- Benedek Elek változata.