De mért? - Így készül A csillagszemű juhász 2.

Az előadás rendezőjét, Markó Róbertet - a darabból inspirálódva - egyetlen roppant egyszerű kérdőszót ismételgetve arról kérdeztük, hogyan választotta ki alkotótársait.

ELSŐ DARABONT
Az történt, te juhász, képzeld el,
Hogy a mi felséges király urunk
Tüsszentett!

CSILLAGSZEMŰ JUHÁSZ
És?

ELSŐ DARABONT
Hát tüsszentett, nem érted?

CSILLAGSZEMŰ JUHÁSZ
De értem.

ELSŐ DARABONT
Mondjad, hogy egészségére,
Hadd mehessünk mi is végre pihenni.

MÁSODIK DARABONT
Na mondjad gyorsan!

CSILLAGSZEMŰ JUHÁSZ
Ja! Hát nem tudom.
Mért kéne mondanom?

ELSŐ DARABONT
Azért, mert mondhatod
A felséges király urunknak, hogy adjisten
Egészségére.
(...) 
Ezt mindenkinek mondania kell!

MÁSODIK DARABONT
Ez a törvény!

CSILLAGSZEMŰ JUHÁSZ
Jól van. De mért?

(Részlet a darabból)

A csillagszemű juhász magyar népmese Markó Róbert Szálinger Balázs Cziegler Balázs Michac Gábor Zságer-Varga Ákos Némedi Árpád Fitos Dezső Kocsis Enikő Budapest Bábszínház

Amikor Meczner János, a bábszínész szakosok osztályfőnöke pályázatot hirdetet közöttetek, bábrendező szakosok között, hogy a Budapest Bábszínház társulatára, játszóhelyeire találjátok meg a legmegfelelőbb produkciókat, akkor te többek között A csillagszemű juhásszal pályáztál. Miért?

Bár igazgató úr a meghívásos pályázat meghirdetésekor nem kötötte ki, hogy csak gyerekeknek szóló előadások terveivel jelentkezhetünk, nekem mégis egyből egy kisiskolásoknak szóló történet felé indult el a fantáziám. A szakmánk egyik legfontosabb és legizgalmasabb feladatának érzem, hogy a legkisebbeknek meséljünk el erős (alap)történeteket – lehetőség szerint minél szellemesebb, és mozgalmasabb formában. A csillagszemű juhász több szempontból tűnt jó választásnak. Egyrészt nagyon átélhetőnek találtam a történetet a kisiskolások szempontjából: a folyamatos rákérdezés az ő esetükben is éppúgy alapmotívum, ahogy a csillagszemű juhászéban, s nekik is alapélményük, hogy „miért?” kérdéseikre rendszerint azt a választ kapják tőlünk, felnőttektől, hogy „csak”. Vagy: „mert én azt mondtam”. Másrészt a juhász személyében olyan főszereplőt kapnak a nézők, akinek kérlelhetetlen igazságszeretetével, rendíthetetlen lelki és testi erejével könnyű azonosulni. Harmadrészt fontos, hogy A csillagszemű juhász magyar népmese. Nemcsak azért, mert a Budapest Bábszínház jelentős vállalása, hogy népmesekincsünk darabjait időről-időre bemutassa, hanem azért is, mert tapasztalatom szerint ezek a történetek olyan húrokat pendítenek meg bennünk, amelyeket más mesék nemigen. Ahogy Boldizsár Ildikó mesekutató fogalmaz: „A népmesében rend van”. És ez alkotóként roppant megnyugtató érzés.

A csillagszemű juhász magyar népmese Markó Róbert Szálinger Balázs Cziegler Balázs Michac Gábor Zságer-Varga Ákos Némedi Árpád Fitos Dezső Kocsis Enikő Budapest Bábszínház

A darab megírására Szálinger Balázst kérted fel. Miért?

A csillagszemű juhász című történet erősen gondolkodik a hatalom mibenlétéről, fogalmáról, természetéről, és verseiből, drámáiból kiindulva úgy éreztem, ez a téma erősen foglalkoztatja Balázst is. Ugyanakkor mindig olyan világokat szeretnék teremteni a színpadon, amelyekben fontos szerep jut az abszurdig is elmerészkedő humornak – egyfelől úgy látom, hogy ez nagyon közel áll a gyerekek ízléséhez, másfelől pedig enélkül a humor nélkül nem tartom túlélhetőnek az életet, jobb, ha ezt minél fiatalabb korban tisztázzuk a közönségünkkel. Balázs írásaiban éreztem az erős hajlamot erre a vonulatra, ez volt a második érv. Végül pedig színpadi szerzőként is, rendezőként is azt tartom, hogy a drámaszöveg eszköz és közvetítő, nem pedig szent és sérthetetlen kinyilatkoztatás, Balázs ebből a szempontból kivételesen színpadbarát író, partner a szöveggel való folyamatos munkában, nem ragaszkodik a saját elképzeléseihez.

A csillagszemű juhász magyar népmese Markó Róbert Szálinger Balázs Cziegler Balázs Michac Gábor Zságer-Varga Ákos Némedi Árpád Fitos Dezső Kocsis Enikő Budapest Bábszínház

A díszletet Cziegler Balázs tervezi, a jelmezeket és a bábokat Michac Gábor. Miért?

Amikor a már említett pályázat eredményét megtudtuk, nagyon meglepett, hogy a nagyszínpadon kapok lehetőséget – ez egyetemistaként különösen nagy feladat, ugyanakkor hatalmas bizalmat is jelez a színház részéről. Bábszínházi berkekben különösen gyakoriak a meghitt, intim, stúdiószínpadi előadások, itt viszont több mint háromszáz néző számára szeretnénk maradandó élményt nyújtani egy jelentős méretű színpadon. Cziegler Balázs munkáit a kezdetektől figyelem rajongással, miközben nagyon ismerősek, otthonosak nekem azok a terek, amiket megálmodik. Azt kértem tőle, hogy A csillagszemű juhász díszlete legyen egyetlen erős gesztus, ami a meséhez is, a népiességhez, magyarsághoz is kapcsolódik, így alakult ki a dézsát, kutat és szemet egyszerre formázó, számos szcenikai meglepetést rejtő ellipszis-szerű tér. Hihetetlenül inspiratív és asszociatív színpadkép, ami, úgy képzelem, a színészt is, a nézőt is jócskán kimozdítja a komfortzónájából. Balázs világával nagyon kompatibilis Gáboré, az ő jelmezeiben mindig az érzékenységet, a jól eltalált részleteket szeretem a legjobban, és azt, hogy kortárs ruhákat létrehozni, miközben tiszteli, újraértelmezi a hagyományt. Ebben az előadásban a kalocsai hímzés tradicionális színeibe öltöztette a szereplőket, s a ruhák szabásmintáiban követte a hagyományos magyar viseleteket, miközben szándékoltan és nagyon mai anyagokat használt.

A csillagszemű juhász magyar népmese Markó Róbert Szálinger Balázs Cziegler Balázs Michac Gábor Zságer-Varga Ákos Némedi Árpád Fitos Dezső Kocsis Enikő Budapest Bábszínház

A zeneszerző Zságer-Varga Ákos, akinek Némedi Árpád a zenei munkatársa. Miért?

Tulajdonképpen éppen az a gondolat játszott főszerepet Ákos és Árpi kiválasztásában, ami Gábort is vezette a jelmezek tervezése közben: hogyan lehet a tradíciót a kortárssal elegyíteni. Ákos és Árpi színházi munkáit jól ismerem, egyfelől tudok az alázatukról, hogy a művészetüket nem alanyi dolognak tekintik, hanem az előadás szolgálatába állítják, másfelől egyikük az elektronikus zene, másikuk a népzene felől közelít a színházhoz, ráadásul összeszokott alkotópárosnak mondhatók. A csillagszemű juhásszal kapcsolatosan felmerült első zenei gondolatom az volt, hogy e kettő – az elektro és a folk – fúziójából kellene kiindulni, valójában kézenfekvő volt, hogy Ákosék jutottak az eszembe.

A csillagszemű juhász magyar népmese Markó Róbert Szálinger Balázs Cziegler Balázs Michac Gábor Zságer-Varga Ákos Némedi Árpád Fitos Dezső Kocsis Enikő Budapest Bábszínház

A mozgás is népi elemekből táplálkozik, a koreográfiusok Fitos Dezső és Kocsis Enikő. Miért?

Enikővel és Dezsővel nem először dolgozunk együtt: állandó szereplői a szakmai életemnek, és nagyon szeretném, ha ez jó sokáig így is maradna. Remekül kiegészítjük egymást, azt hiszem; nagyon hasonló színházi nyelvet beszélünk, ők kiválóan fel tudják lazítani az általam felépített rendszereket, én pedig többé-kevésbé rendszerezni tudom azt a hihetetlen mennyiségű ötletet, kreativitást, ami belőlük egy-egy próbán előtör. Bár ősnépitáncosok, a kortárs vonal sem idegen számukra, nyitottak a népi és a mai házasítására – de csak mert a végén a népzene úgyis legyőzi a gépzenét. Ahogy a csillagszemű juhász a medvét, a sünt meg az összes akadályt és kísértést.

A népmese eredetéről itt olvashatnak bővebben.

0 Tovább

Barátság-variációk egy személyre - Így készül a Kistigris és Kismackó 1.

A Kistigris és Kismackó bemutatója február 25-én lesz. A próbafolyamatot Maróthy Anna Zorka követi végig.

Budapest Bábszínház Kismackó és Kistigris Janosch

Szóval úgy alakult, hogy bekóborolhattam a Budapest Bábszínházba, a Kistigris és Kismackó című darab próbáira, egészen az olvasópróbától.

Itt vagyok, és most itt mindenki tudja, hogy kicsoda, hivatásos portás, színész, rendező, súgó - én pedig hivatásos bizonytalankodó. Furcsa így, nem lenni és lenni egyszerre. Egyre inkább körvonalazódik minden és mindenki, csak a saját magam tűnik el ebben az egész színes forgatagban, de ezt nem is bánom azt hiszem, ennél pompásabban még soha nem űzhettem a figyelés mesterségét.

Most már több mint két (sőt, három – a szerk.) hete tartanak a próbák, és kezd kialakulni valamiféle világ, ami nemrég még csak a fejemben tűnt fel halványan, amikor a mesét először hallottam.

Ekkor kezdtünk el pompásan éldegélni a kis folyóparti házikóban Kistigrissel és Kismackóval, és most már én is megszoktam, hogy itt éldegélünk és horgászunk, meg persze gombászunk. Az a házikó, ami nem rég még csak egy fából faragott kis guruló tákolmánynak tűnt (persze a tákolmányok legdicsőbbjei közül), az most már olyannyira a főhősök otthonává vált számomra, hogy más kontextusban nem is tudnám elképzelni.

A darab négy mesét foglal magában, ezeknek írója: Janosch.

Budapest Bábszínház Kismackó és Kistigris Janosch

Kistigris és Kismackó életét figyelhetjük meg, és kiderül, annyira nem is egyszerű pompásan éldegélni a kis folyóparti házikóban, mert hát minden valamirevaló tigrisnek vagy mackónak eszébe jut néha, hogy lehetne szebb is a világ. Aztán persze kalandokba keverednek, mindenféle borzalmak történnek velük, néha a nagy hegyi rabló képében, néha az unalomszörny fenyegeti gyönyörű nyugalmukat, de végül azért megnyugodhatunk, mert mindig borzasztóan szép az élet, borzasztó és szép.

Nagyon különleges a színpadkép, mert az összes cselekmény a már említett guruló tákolmányokon történik. Ezekből épül fel minden egyes új tér, soha semmi nincs takarásban, ez egyrészt nagyon sok lehetőséget ad mindenféle játékra, másrészt viszont sokszor logisztikai nehézségekhez vezet. Az eddigi próbákból elég sok időt vettek el ezek a logisztikázások, amik azért is fontosak még, mert négy színész van, és nekik kell megoldani mindent. Ők mozgatnak házikót, bábot, nagy fát, padot, ami csónak is, kelléket varázsolnak elő, szóval mindig tudni kell, mikor mi hol is van. Bevallom, ilyenkor nem annyira vágyom a helyükben lenni, de azért ebből a fejetlenségből kialakul egy logikus rendszer, amiben lehet létezni, játszani.

A tervezés hetei voltak ezek, amikből még csak fel-felbukkan a darab működése, még alig látszik, miféle birodalomban bandukolunk fel-alá, gombászások és horgászások között, de szép ez a folyamat, ahogy alakul, minden mozzanaton látszik a többszörös odafigyelés nyoma. És az is nagyon érdekes, ahogy a színészek belebújnak a karakterekbe, és akkor akár egészen más irányt vesz az elképzelt figura. Érdekes látni, mennyire benne vannak ők is a rendezésben. Megtörténik az első játék a szerepben, pár perc múlva pedig már egészen átszellemült arcok, hangok, és néha reklamációk, hogy ez a karakter azért ennyire mégsem olyan, illetve inkább ilyen, és akkor megszületik valami új, nem is tudom hány gondolatkörön át, és akkor ott, az, tényleg tökéletesen igazi, nem is lehetne máshogy.

Budapest Bábszínház Kismackó és Kistigris Janosch

Aztán mindig vége a próbáknak, elindulok hazafelé vagy máshová, egy helyre, ami nem itt van, és akkor már az a furcsa, hogy innen megyek el. Ez a valóságokból átlépdelés, kizökkenés a legfurcsább élmény, az, hogy mennyire átváltozott már a Bábszínház másik bejárata a kis folyóparti házzá.

0 Tovább

Ellinger Edina: "Körbeugráltam a lakást" - Így készül a Nyúl Péter 3.

A 2015/2016-os évad első premierje a Nyúl Péter. A próbafolyamatról a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező-bábrendező szakos hallgatója, Varsányi Péter számol be. Ezúttal az előadás rendezőjét, Ellinger Edinát kérdezte.

- Amikor ez az interjú készül, a próbafolyamat felénél tartotok. Tudod még objektíven látni, amit csináltok?

Nagyon igyekszem, ennek ellenére nem tudom. De éppen ezért kérem ki a körülöttem lévő alkotótársak véleményét, akik, úgy érzem, kevésbé vannak rávakulva, mint én. Illetve szeretem, ha a próbafolyamat bizonyos pontjain bejönnek „külső szemek”. Ilyen külső szem az Igazgató úr, aki nem üli végig a próbafolyamatot, így amikor bejön, értékes észrevételei vannak; vagy Ács Norbi, Tengely Gábor, akik anno a Boribon és Annipanni című előadásra néztek rá. De a gyerekeim és a férjem is be szoktak jönni próbákra. Mint szakmabelinek, szeretem meghallgatni az ő véleményét is.

- Mivel foglalkozik a férjed?

- Végzettségét tekintve színész, és sokat is dolgozott színházban, de végül pályaelhagyó lett. A gondolkodása viszont a mai napig színházi, valószínűleg ezért tudja többé-kevésbé elviselni azt, ahogyan élek.

Ellinger Edina (fotó: Éder Vera)
Ellinger Edina (fotó: Éder Vera)

- Színész, anya, feleség, rendező vagy hogyan tudod ezeket a szerepeket összeegyeztetni?

- Elég komoly logisztikája van az életünknek. Nagyjából látom, az év melyik periódusai lesznek a legnehezebbek, és azokra tudatosan készülünk – a férjemtől ilyenkor nagy türelmet kérek, ő pedig tudja, hogy ezek a periódusok csak átmenetiek. Mostanra belerázódtunk, de nem mondom, hogy imitt-amott nincsenek lelkiismeret-furdalásaim. Például anyaként, amikor a gyerekeimet egész nap nem látom, és mire hazaérek, már alszanak. Ilyenkor másnap reggel az összes kihagyott szeretetet igyekszem pótolni. De most már a kisfiaim is elég nagyok ahhoz, hogy értsék, mivel foglalkozom, és tudják, hogy azért van most ez a hiány az életünkben, mert nekik csinálok előadást.

- Láttak már valamit a most készülő előadásból?

- Otthon levetítettem nekik egy részletet. Lebilincselve nézték, Gergelyfi bácsitól pedig rettegtek. (nevet)

A főszerepet egy vendégművészre, Márkus Sándorra osztottad. Miért?

- Az ember, amikor rendez, mindig igyekszik az adott színház társulatában gondolkodni. Így eleinte Bercsényi Péternek szántam a szerepet, de ő nagyon korrekt módon időben szólt, hogy szabadúszóként folytatja a pályáját. Ekkor elkezdett kattogni az agyam – vannak a társulatunkban fiatal fiú színészek, de én olyan embert kerestem, aki magában hordozza Nyúl Péter sármját és öntörvényűségét. Így jutott eszembe Márkus Sanyi, akit az egyetemen tanítottam, és már akkor nagyon szerettem vele dolgozni. Megkerestem az ötlettel az Igazgató urat, és – az élet apró öröme ez – összhangban volt a gondolkodásunk, mert mint kiderült, ő is nagyon szeretett volna valamilyen szerepet adni Sanyinak. Az első próbától kezdve a mai napig úgy érzem, nagyon jó döntés volt.

Márkus Sándor (fotó: Éder Vera)
Márkus Sándor (fotó: Éder Vera)

- Mesélj arról, miért épp erre a mesére esett a választásod.

- A Boribon és Annipanni sikere után szerette volna az Igazgató úr, hogy újra nekifogjak egy nagyszínpadi gyerekelőadásnak. Nagyon-nagyon sokat agyaltam azon, mi lenne a megfelelő alapanyag. Kezdettől fogva állatmesékben gondolkodtam, de nem akartam a klasszikus Három kismalacot vagy A hét kecskegidát, mert az ilyen típusú klasszikusok jelen pillanatban nem mozgatnak meg. Már majdnem feladtam a keresést, amikor a lányom szobájából kifordulva megakadt a szemem Beatrix Potter Nyúl Péter mesekönyvén. Akkor azt mondtam: ez az, megvan! Majd körbeugráltam a lakást. Alapvetően nagyon szeretem az angolszász kultúrát, és ebben a mesében különösen vonzó az, ahogy az írónő a természetes környezetükben élő nyulakat emberi öltözettel és tulajdonságokkal ruházza fel. Emellett borzasztóan szép a könyveinek képi világa. Nagyon szerettük volna Lisztopád Krisztivel, az előadás látványtervezőjével megtartani ezek hangulatát – de senki se várja az eredeti illusztrációkat az előadástól, mert igyekeztünk saját világot teremteni az írónő inspirációja alapján.

- Mi a helyzet a színészettel? Mintha a rendezői éned mostanában nagyobb szerepet kapna.

- Van nekem egy igazgatóm, aki nem hagyja, hogy ez így legyen! (nevet) Úgyhogy nem kell félteni a színészi oldalamat, mert a következő félévben több ilyen jellegű feladatom is lesz. Például készítünk egy szólóelőadást Tengely Gábor rendezésében. Egyedül végigjátszani egy darabot kemény feladat – úgyhogy fel van rakva a léc.

Tallér Zsófia és Ellinger Edina (fotó: Éder Vera)
Tallér Zsófia és Ellinger Edina (fotó: Éder Vera)

Olvasson tovább:

1. próbanapló

2. próbanapló

0 Tovább

Exkluzív amatőr fotóriport a nyúl üregéből – Így készül a Nyúl Péter 2.

A 2015/2016-os évad első premierje a Nyúl Péter. A próbafolyamatról a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező-bábrendező szakos hallgatója, Varsányi Péter számol be.

Míg a próbafolyamat első hetét a rácsodálkozások és őrült ötletek jellemezték, addig a második hét a kemény munka jegyében telt. A rendelkezőpróbákon majdnem túlvagyunk, így természetes, hogy akadtak a darabnak nehezebb pontjai, de minden akadályt legyőzött a társulat. Korántsem sziszifuszi hát e küzdelem, sőt: péntek délután húsz jelenetből tizennégyet már egyben láthattunk, így hirtelen kirajzolódott a jövőbeli előadás (nagyon biztató) képe. A ritmusjátékok szélsebesen pontosodnak, a karakterek rohamtempóban kristályosodnak – ha ez így megy tovább, a rendező kénytelen lesz lehetetlen instrukciókkal hátráltatni a színművészeket, nehogy túl hamar elkészüljön az előadás!

A széksorok még nyári álmukat alusszák

Voyeurködés az oldalpáholyból (nézőknek sajnos nem adható ki)

„A bábosok jó emberek” – de csak hogy kis helyen is elférjenek

Nem bűzlik a próba – Márkus Sándor és Hoffer Károly kosár alá szorult nyulakat szinkronizálnak

Péter fején védelmi fólia – bábnak lenni kockázatos vállalkozás

Kemény István minden alkalmat megragad a szövegtanulásra – hogy aztán remekül improvizáljon

Gimesi Dóra dramaturg és Ellinger Edina rendező tanakvó látványa a nyúlüreg szemszögéből

Olvasson tovább:

Az 1. próbanapló

0 Tovább

Hová, hová, nyulam-bulam? - Így készül a Nyúl Péter 1.

A 2015/2016-os évad első premierje a Nyúl Péter. A próbafolyamatról a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező-bábrendező szakos hallgatója, Varsányi Péter számol be.

„A nyári szünetben felolvastam a szövegkönyvet a körülöttem lévő gyerekeknek. Egyikük, idézem, azt mondta: Nagyon izgalmas, és remekül van megírva” – újságolja a nyuszimamát játszó Juhász Ibolya a társulatnak. A Nyúl Péter című készülő előadás szövegéről van szó, amely a néhai Beatrix Potternek és a mostani Fekete Ádámnak hála valóban remek lett. Hogy csak egy példát mondjak: „Ekkor már Péter kint is volt a résnyire nyitott kertkapun, és loholt, ahogy a gyomra bírta, nyargalt, iszkolt, hasította a levegőt, futott, majd kocogott, majd vett egy erős gyalogtempót, mielőtt laza sétafikálása erőtlen vánszorgássá nem lassult, és az éti csigák csak úgy száguldottak el mellette.”

A paraván mögött


Ahogy arra az első soromból következtethetett a kedves és szemfüles olvasó, a produkció szereplői már a nyári szünet beállta előtt kezükbe kapták a színdarabot – így hosszú heteket tölthettek a strandon, a fűben és még számos más helyen elnyúlva olyan kérdések firtatásával, mint például hogyan viselik az ikernyulak, ha összekeverik őket, hány éves Egérke néni, és hogyan befolyásolja egy macska pszichoszexuális fejlődését, ha lány létére Albertnak hívják. Míg a színészek nyara e gondolatok jegyében telt, a rendező, Ellinger Edina a gyermekeivel töltötte az idejét, az így szerzett friss élményanyag pedig kézzelfogható/szemmel látható/füllel hallható hatással van a készülő előadásra. Elvégre a Nyúl Péter egy sokgyerekes család hétköznapjait mutatja be. De nem csak Edina gyermekei, hanem minden korosztály minden tagja magára ismerhet majd a szereplőkben.

A rendező, Ellinger Edina


Apropó szereplők: az előadás érdekessége, hogy paravánt és kesztyűs bábokat használ – a Budapest Bábszínház eme évezredben született nézői ilyesmivel ritkán találkozhattak. Ráadásul egy olyan speciális paravánrendszerről van szó (a díszlet és a bábok Lisztopád Kriszta munkája), amely a nagyszínpadot minden irányban beteríti. A nézőtér felől impozáns látványt nyújt (dombos táj gyönyörű fákkal), a színfalak mögött azonban egy kisebb labirintus terül el. (Mint a mellékelt fotók jelzik, én is bemerészkedtem az útvesztőbe, de egy idő után kimenekültem a tomboló minotauruszok nyulak elől.) A tombolás szót itt pozitívan kell érteni: a színészek hatalmas lendülettel, töretlen energiával dolgoznak, játszanak a paravánok mögött, élükön a címszereplőt életre keltő vendégművésszel, Márkus Sándorral.

A tomboló Márkus Sándor


Még csak egy hete próbál a produkció, de már a darab harmada „le van rendelkezve”. Ez nagyjából azt jelenti, hogy mindenki tudja, mit, mikor és miért csinál, valójában azonban ennél sokkal többről van szó. A szereplők nem egyszerűen utasításokat hajtanak végre, hiszen a rendező amellett, hogy határozott elképzelésekkel bír, teljesen nyitott a színészek ötleteire, hanem együtt lélegeznek a bábjaikkal (lásd a címadó kérdést, ami így bukott ki a Gergelyfi bácsit alakító Kemény István szájából), és nem telik el próbaperc úgy, hogy ne érné a nézőtéren ülőket meglepetés (értsd: nagyon, de nagyon sokat nevetünk)…

0 Tovább

babszinhaz

A Budapest Bábszínház blogja a Budapest Bábszínházról és a bábszínházról. Felnőtteknek is. Sőt!

Címkefelhő

Budapest Babszinhaz (97),bábszínház (52),bab (15),Semmi (13),Trisztan es Izolda (12),Janne Teller (12),gyerekszínház (9),ifjúsági előadás (9),Kabaré musical (8),kabaré (6),Alföldi Róbert (6),Kivi (5),Bercsenyi Peter (5),Daniel Danis (5),Hókirálynő (5),mese (5),rajzpalyazat (5),Spiegl Anna (5),Ellinger Edina (4),Pettson és Findusz (4),musical (4),babfilm (4),színháztörténet (4),Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (3),Ludas Matyi (3),Quimby (3),semmi (3),Hoffer Károly (3),Gáspár Ildikó (3),animáció (3),A kis Mukk (3),Budapest Bábszínház (3),andrássy út (3),Nyúl Péter (3),Teszárek Csaba (2),Pagony Kiado (2),Csizmadia Tibor (2),Koós Iván (2),beatrix potter (2),cabaret (2),Hans Christian Andersen (2),Kiss Tibor (2),Az iglic (2),Markó Róbert (2),BBC (2),színház- és filmművészeti egyetem (2),Szalinger Balazs (2),bécs (2),Hups Crew (2),Kálmán Eszter (2),Katona József Színház (2),reklám (2),Caryl Churchill (2),Ács Norbert (2),színház (2),marionett (2),Bereczki Csilla (2),babszinhaz (2),könyvtár (2),kortars irodalom (2),Handspring Puppet Company (2),Az oroszlankiraly (1),Kovács Judit (1),Sziget 2013 (1),Márton László (1),Sesame Street (1),Oedipus Rex (1),Karacsonyi lidercnyomas (1),War Horse (1),Nelson Mandela (1),Tíz emelet boldogság (1),gyermek- és ifjúsági színházi világnap (1),A halott menyasszony (1),Nemes Takách Kata (1),szezám utca (1),gameshow (1),Muppet Show (1),Boribon és Annipanni (1),Muppets (1),That Puppet Game Show (1),Pablo Motos (1),El Hormiguero (1),óvodás (1),Marék Veronika (1),Michelle Obama (1),talkshow (1),Budapest Babszinhaz (1),poszt 2014 (1),Blind Summit Puppet Theatre (1),Spanyolország (1),Futrinka utca (1),Janosch (1),A csillagszemű juhász (1),Kismackó és Kistigris (1),kesztyűs báb (1),Jason Segel (1),Tim Burton (1),magyar népmese (1),Szálinger Balázs (1),Fitos Dezső (1),Kocsis Enikő (1),Némedi Árpád (1),Zságer-Varga Ákos (1),Cziegler Balázs (1),Michac Gábor (1),szatory dávid (1),Julie Taymor (1),Koós György (1),Hollywood (1),bábfilm (1),Nemzeti Színház (1),Mazsola (1),Misi mókus (1),West End (1),Jevgenyij Svarc (1),Broadway (1),báb (1),túl a maszat-hegyen (1),varró dániel (1),Varro Dani (1),Brody Vera (1),Pillangokisasszony (1),allatbarat (1),kiállítás (1),allatok vilagnapja (1),Pethő Gergő (1),Richard Wagner (1),Salzburg (1),szinhazi fesztival (1),TeARTrum Fesztivál (1),Jurányi (1),Füge Produkció (1),Igy jartam anyatokkal (1),Neil Patrick Harris (1),Tatai Zsolt (1),CBBC (1),Odüsszeia (1),Odüsszeusz (1),Hajnali csillag peremén (1),Gimesi Dóra (1),gyerekirodalom (1),Fige Attila (1),mr bean (1),olvasás (1),Jean Genet (1),Babák (1),Cselédek (1),Rózsa és Ibolya (1),Fodor Annamaria (1),Bohoczki Sára (1),Mozart (1),Mórocz Adrienn (1),Blasek Gyöngyi (1),Sziget (1),Andres Iniesta (1),Richard Teschner (1),Nike (1),dokumentumfilm (1),Dario Fo (1),John Turturro (1),bábtörténet (1),Vietnami Koztarsasag (1),Nagy Endre (1),Medgyaszay Vilma (1),William Kentridge (1),Anthony Minghella (1),vízi bábszínház (1),animációs film (1),Szinhazi Vilagnap (1),ASSITEJ (1),Barcelona CF (1),látványtervezés (1),kivi (1),hasbeszélő (1),Szolár Tibor (1),Nina Conti (1),barca (1),Neudold Júlia (1),ifjúsági színház (1),Michael Morpurgo (1),Fehérlófia (1),foci (1),drámapedagógia (1),Bárdos Artúr (1)