"Először is, még mielőtt" - Bercsényi Péter, Spiegl Anna és a Kivi

A Kivi bemutatója február 21-én lesz, és a főpróbák kezdetével megkezdjük azt az interjúsorozatot is, melyben sorra megszólaltatjuk az előadás létrejöttében közreműködő alkotókat. Első alkalommal Bercsényi Pétert és Spiegl Annát kérdezte az előadásról és a szerepeikről Hutvágner Éva.

Bercsényi Péter és Spiegl Anna (fotó: Éder Vera)

Bercsényi Péter és Spiegl Anna (fotó: Éder Vera)

- Elsősorban mindketten bábszínészek vagytok. Mennyiben mondható másnak ez az előadás korábbi és jelenlegi munkáitokhoz képest?

S.A.: Mindkettőnknek volt már része olyan, nem tipikusan bábelőadásnak mondható előadás létrejöttében, mint a Kivi. Például az egyetemi vizsgáink felében nem bábok, csak bábos effektek voltak: olyan rendezők jöttek, akik nem bábrendezők, és így nem kimondottan bábelőadást rendeztek - hanem csak valami olyasmit. Ez is egy ilyen előadás, nem bábelőadás, hanem valami olyasmi: több a tárgy, mint egy átlagos előadásban. Nem azért szokatlan a számomra, mert nem teljesen bábos, hanem azért, mert teljesen interaktív. Haverkodni kell a nézőkkel, ami izgalmas, nem tapasztalt helyzet nekem.

B.P.: A színésznek van egy adott energiabázisa, amit felhasznál egy előadás alatt. Ezeket az energiákat felosztja a koncentrálás a szöveg előhívására, az átélésre, a beszéd tisztaságára, esetleg a koreográfiára - persze nem százalékos felosztás ez -, és ebben a produkcióban ehhez jön még hozzá, hogy folyamatosan fenn kell tartani a kapcsolatot, a kontaktust a nézőkkel. Ez az interaktivitás a "más" nekem: hogy akkor is, amikor valamit magunkban, magunknak teremtünk meg, és így intim a szituáció; akkor is a nézőknek kell mesélni. Nem lehet, hogy egyszerűen csak eljátszunk egy jelenetet…

S.A.: …és akkor ők azt majd nézik.

B.P.: Igen, folyamatosan kínálni kell nekik az infót, és ez egy jó adag plusz energia.

- Daniel Danis írása, a párhuzamos monológok, a narráció és a szituációk keveréke. Mennyiben változtatja meg az előadáshoz való viszonyotokat?

B.P.: Azt szoktuk meg általában - ami a bábelőadásoknál talán kicsit lazábban működik -, hogy van egy jelenet, ami tart valahonnan valahová, és az egymástól kapott impulzusok mentén jutunk el egy végkifejlethez. Például Anna pofon vág engem, én azon felbőszülök és összetörök két porcelán tányért, aztán összeveszünk, a jelenet végén meg nagy kibékülés, és függöny. Ez itt nincs és nem is lehet, mert ha meg is szülünk egy jelenetet, mondjuk két-három mondatos szöveggel, utána ebből rögtön ki kell váltanunk. Ezt a folyamatos ki-be járkálást meg kell alkotni:  valahogy zsebből kell előszedni. Nem A-ból B-be tartó folyamat során, hanem egyből C-ből indítani, a semmiből. Ez a része nehéz. A báb "lazasága" abban áll, annyiban másítja meg a dolgot, hogy alapvetően le kell az embernek választania magáról a szerepet: az ember láttat valamit, valamin keresztül, ami alapján átfogóbb a hozzáállása. Ez a játékmód ebben hasonlít, csak sokkal töredezettebb egy klasszikus előadásnál.

S.A.: Abszolút egyetértek.

- Mit gondoltok a Kivi történetéről? Mennyire aktuális, mennyire fogja megfogni a megcélzott közönséget?

S.A.: Én tizenháromtól százéves korig ajánlanám. Attól, hogy fiatalokról szól, nem feltétlenül csak fiatalok problémái ezek. Van benne egy szerelmes pár például, de a társadalmi szituáció is ilyen: jó rányitni ezekre a problémákra a fiatalok szemét… Hogy például nem attól függ a boldogság, hogy milyen MP3 lejátszód van, milyen ruháid. Hogy máshogy is el lehet ezt képzelni. Ezek a srácok létrehoznak egy kis ősközösséget, és próbálnak benne dolgokat létrehozni. De hát nem csak a fiataloknak érdemes ezen gondolkodni, hanem az idősebbeknek is.

B.P.: Kicseng belőle az aktualitás: amiatt kerülnek ki például az utcára ezek a fiatalok, mert olimpia van, és olimpiai falu épül az addigi otthonaik helyére. Az egyik oldalon ott van az megmutatni vágyott ügyesség, a gazdagság és a sport - ezeknek az embereknek csinálnak helyet azok helyén, akik nem tudnak tiltakozni, mert nincs lehetőségük rá.

- Mit gondoltok az általatok játszott szerepekről?

S. A.: A próbafolyamat során sok került bele belőlem. Az, hogy spontánnak és természetesnek kell lennie a játéknak, csak akkor jöhet létre, ha magamból hozom létre ezt a karaktert. Kivi nem egy elvezett lány, de - akár a korából kifolyólag is - nagyon hallgat a nagyobbakra, és a többiek vigyáznak is rá. Ő egy menő csaj. De - például - ha instrukcióban azt kapom, hogy ne játsszak gyereket, én pedig észre sem vettem, hogy gyereket játszottam - akkor elgondolkozhatok azon, hogy mit jelent gyereket játszani. Kivi nagyon aláveti magát a közösségnek - de ez miért van? Talán mert életben maradni egy ilyen nyomorult közegben csak többen együtt tudnak. Ezért halad ennyire a tömeggel, a többiek után.

B.P.: Valójában kevés srácról lehet tudni, hogy ki is valójában. Licsiről, a saját szerepemről csak gyanítom a múltját, hiszen éppen csak megemlíti, ám nem meséli el teljesen. Színészként nekem eggyel "harcosabb" az út, hogy eljussak Licsihez, mert van egy vékony rés, egy légrés köztem és a szerepem között, és ezzel meg kell küzdenem. Ez a Licsi egy nagyon "kúl" fiú… én meg azt gondolom, hogy nagyon sok minden vagyok, csak "kúl" nem. Legalábbis a fiatalok között vett értelemben. Ezt még nekem is el kell hinnem magamról, hogy tudok ilyen figurát csinálni. Ezen belül improvizálni, természetesnek és egyszerűnek lenni- ez egy szép kihívás. Úgy hősök ezek a gyerekek, hogy nem tiszták. Csak a lehetőségekhez képest azok - úgy, hogy közben azért igyekeznek teremteni. Fura, mert ahogy az ember foglalkozik a szerepével - valahogy a konvencionális bűnök elvesztik a súlyukat. Például ha lopni muszáj… Nem lehet egyértelműen kimondani, hogy ők jók, vagy rosszak. Inkább áldozatok. De van egy közös céljuk, egy utópiaszerűség, ami valahogy azonban reálisnak is tűnik, talán az érte tett közös munka miatt. Nem önsajnáló áldozatok ők.

S.A.: Áldozatok, csak próbálják a legtöbbet kihozni ebből az áldozatstátuszból. Az a tök jó ebben, ahogy csináljuk (és az én ízlésemnek ez nagyon megfelel), hogy komoly és tragikus dolgokról beszélünk, de mindent megpróbálunk humorral kezelni - ez a karakterekben is benne van. Nem süllyednek bele az önsajnálatba attól, hogy áldozatok, hanem másznak kifelé, előre. Életösztön.

Bercsényi Péter és Spiegl Anna (fotó: Éder Vera)

Bercsényi Péter és Spiegl Anna (fotó: Éder Vera)

- Mi lenne az az egyetlen mondat, amit kiemelnétek valamiért?

S.A.: Ami először eszembe jut, az az, hogy "Csak ne Káposzta". [Kivi ezt mantrázza akkor, amikor keresik számára a megfelelő nevet - H.É]  Pont azért, amit elmondtam. Kivi aláveti magát, de azért…

B.P.: … van egy elképzelése. De hát legyen úgy, ahogy lesz… végül a Káposztát is elfogadná, csak nem akkora örömmel. Nyilván azért, mert sokszor előjön, de az én mondatom az "először is, még mielőtt…"  lenne. Vannak Licsinek ilyen szentenciái, amiket puffogtat… Picit tudálékos, de abszolút vezető egyéniség ő. Eggyel többet képzel magáról, mindeközben azért nagyon is talpraesett.

- Milyen szerepekben láthatunk benneteket Kivin és Licsin kívül?

S.A.: Nekem a Bábszínházban a Semmi, ami hasonló korosztályt céloz meg hasonló problémákkal, és a Hajnali csillag peremén, ami kisebb gyerekeknek készült, és amiben márciustól újra fogok játszani. Ezen kívül még a színművészeti egyetemen játszom pár előadásban: A gömbfejűek és a csúcsfejűekben és A tavasz ébredése lesz még egyszer, a Jurányiban pedig megy A hideg gyermek, amit az osztálytársaimmal hoztunk létre. Péter sok mindenben játszik, ő itt a Bábszínházban a bonviván…

B.P.: Itt házon belül felújítottuk a Líra és Epikát, a Hajnali csillag peremént, ez utóbbiban Anna adja a feleségemet. Lehet, hogy ez kísérteni fog végig a pályánk során…

S.A.: Lehet. Én nem sajnálnám.

B.P.: És még a Rózsa és Ibolya, a Csipkerózsa, az Übü király és a magyarok; aztán a Manna Produkcióval közös Babák. Kinn fut még a SZERET…lek, a HOPParttal. Aztán a Vádli Alkalmi Színházi Társulás és a FÜGE közös produkciója, a Képmutatók cselszövése. Ennyi.

S.A.: És még lesz itt egy előadás, amiben mind a ketten leszünk, A kis Mukk.

B.P.: Ott én leszek a főgonosz. A Rózsa és Ibolyában már én vagyok a gonosz mostohának a gonosz (de vicces) szolgája. Kíváncsi vagyok erre A kis Mukkra: persze abszolút klisé, hogy a gonosz szerepeket jobb megcsinálni - mindenki ezt mondja. Én szeretem a hős karaktereket is, de érzem, hogy van bennem más is, egy jó adag intrika, ami így harminc után egyre nyilvánvalóbbá válik…

S.A.:  Én is kíváncsi vagyok, én a szultán húga leszek.

- Daniel Danis saját színházának Kivi-előadását biztos ismeritek. Az az előadás sokkal sötétebb világot rajzol a nézőnek. Ehhez képest ennek a Kivinek a világa lazább, könnyedebb, játékosabb.

S.A.: Azt érzem, hogy sokkal ötletesebb. Ha egy író rendezi a saját darabját, akkor inkább "elsőkörös" ötletei vannak, hiszen csak a saját művét akarja látni megelevenedni, ez pedig már az Ildi [Gáspár Ildikó, a rendező] által feldolgozott anyag, ahol a történet csak az alapot szolgáltatta.

B.P.: Maga a történet is elég ütős. Nem véletlen az, hogy Daniel Danis a videós megoldást választotta eszközül, hiszen az a réteg, akikhez szólni akar, a videó nyelvét ismeri. Tényleg olyan maga a Kivi szövegkönyve is, mint egy forgatókönyv, abszolút filmesre van írva. A bábszínházhoz is ezzel tud nagyon jól kapcsolódni: a vizualitásban, ami alapján az alapszöveg és a bábművészet ötvözhető.

- Mit gondoltok, milyen lesz majd iskolákban, osztályoknak játszani?

B.P.: Biztos, hogy rengeteg zavaró tényező lesz - hiszen mi megyünk hozzájuk, az ő terükbe, az ő közegükbe. Jó vendégnek kell lennünk, mégpedig úgy, hogy értékes dolgot adunk nekik, hogy tényleg el akarjuk mesélni ezt a történetet. Én azt akarom, hogy ha kicsöngetnek, akkor a végén nem azt érezzék, hogy "hú de jó hogy elmaradt a tesi meg a töri", hanem hogy de jó lenne még ilyet…

S.A.: … és hogy milyen érdekes volt. Ez egy olyan előadás, aminek az elején meg kell nézni azokat az arcokat, akikkel beszélni fogunk. Vannak olyan tervek, hogy esetleg majd együtt rendezzük be a termet… hogy előtte is beszélgessünk velük. Engem az érdekel a legjobban, hogy milyen lesz egy osztálynak játszani, akik már ismerik egymást. Ha valakit például bevonok, hogy "jó, hát te vagy az egyik szereplő", merthogy van ilyen az előadásban, akkor azon nagyon fognak röhögni, vagy be fognak szólni egymásnak…?

B.P.: Biztos.

S.A.: Bátorítani fogja a közösség egymást az interakcióra, vagy sem? Engem ez érdekel. Hiszen bemegyünk majd egy közegbe, ahol ismerik egymást, viszont minket nem, mégis mi akarunk csinálni nekik ott valamit. Érdekel, hogy hogy fog hatni ott. És persze kevesebben is lesznek, hiszen száz ember nézi itt a Bábszínházban és harminc-harmincöt nézi majd kint - intimebb tud majd lenni talán kint.

B.P.: Én nagyon várom. Rengeteg ismerősöm csinált már ilyet. Csodáltam őket, hogy kicuccolnak, belaknak egy antiszínházi teret a zöld táblával meg a parkettával, az olajfestékkel a falon; és ott ülneki ezek a srácok, akik vagy nézik hogy ezek most mit keresnek itt, vagy azt figyelik, hogy hol lehet beszólni hogy mulathassanak egy jót: ezt a részét nagyon várom. Vonzó volt az elejétől kezdve, hogy lehet majd ilyet csinálni. Vannak tippjeim, hogy milyen lesz majd, de úgysem úgy lesz. Hiszen harmincöt ember összességét nem lehet megtippelni.

S.A.: Izgalmas lesz, hiszen nem tudhatod, hogy hova mész be. És ha már egy ideje játsszuk is kint, akkor sem tudhatjuk majd…

B.P.: Az biztos, hogy ez életben fogja tartani az előadást, mert mindenért küzdeni kell majd; nyitva kell maradni. Például nem lehet elengedni semmit a fülünk mellett, hiszen éppen az a cél, hogy élő legyen és hogy ők is benne legyenek az egészben.

S.A.: Még bele kell rázódni… Ma például, amikor beriasztott a tűzjelző, hirtelen nem tudtam, hogy hogy építsem be, pedig éreztem, hogy ezt is bele lehetne. Meg kell tanulni mindenre reagálni, hogy felpezsegjen az egész.

Bercsényi Péter és Spiegl Anna (fotó: Éder Vera)

Bercsényi Péter és Spiegl Anna (fotó: Éder Vera)

További írások a Kivi kapcsán:

Az 1. próbanapló

A 2. próbanapló

A 3. próbanapló

A 4. próbanapló

0 Tovább

A látványról - Kivi-próbanapló 3.

Hutvágner Éva ezúttal arról ír, Kálmán Eszter tervező segítségével milyen környezetben és mivel játszanak majd a színészek.

Bercsényi Péter (fotó: Éder Vera)

Bercsényi Péter (fotó: Éder Vera)

Folyamatosan nő és pontosodik a díszletek száma és összetétele. Szinte naponta látni valami újat, mást az eszközök között. Eddig például különböző hatást keltő anyagokat tettek egymás mellé, színeket és formákat hangoltak össze. A mai próbára pedig Kálmán Eszter (aki többek között a Katona József színházi Gondnokságban, több HOPPart-os év TÁP színházi produkcióban is dolgozott-dolgozik) teljesen felöltöztette a színészeket. Kicsivel a próba kezdete előtt már ki-ki a maga ruhájával barátkozott.

Amikor beül az ember egy látszólag kevés elemből álló, letisztult színpadképű előadásra, és meglátja az utcai, „civil” ruhában játszó színészeket, hajlamos azt gondolni, hogy ez esetben könnyű dolga volt a díszlet-és jelmeztervezőnek. De ha jobban belegondolunk, az együtt-gondolkodás és a munka valójában nagyon is hosszú folyamat kell hogy legyen egy mégoly „egyszerű” világ megteremtése, mint például egy kortárs jelenséggel foglalkozó mai darab során. Nemcsak a rendező elképzelését kell egyeztetnie a létrehozni kívánt világgal, de a színészekkel is kompromisszumokat kell kötnie; összhangba kell hoznia a díszletet a ruhákkal.. Nem jelezni kort, helyet, semleges díszletet és ruhát létrehozni épp olyan nehéz (ha nem nehezebb), mint például egy korszakot jelezni.

A Kivi esetében ez egy állandó konzultáció-próba-konzultáció-próba sorból áll: Kálmán Eszter behozza az alapanyagot, a színt, a mintát, esetleg a kész ruhát, díszletet: a rendező és a színészek megnézik, felpróbálják (megszeretik vagy megutálják), és kiváltott reakciók szerint megy tovább a válogatás és a boltokba való járkálás. A tervek és az ötletek sokat alakultak, finomodtak az utóbbi időben: a Kivi előadása sok, különböző funkciójú eszközt használ, melyeknek ráadásul adaptálhatóaknak kell lenni egy osztálytermi környezethez is.

Külön érdekes lehet, ha a darab majdan létrejövő teljes képét szembehelyezzük a dráma első előadásával. Daniel Danis, a Kivi írója maga is létrehozott egy színházat, még 2006-ban. Itt adták elő az író rendezésével az azóta sokat turnézott és díjakat is bezsebelt előadásukat, a Kivit. Daniel Danis a Kivi előadásával kapcsolatban különösképpen a látványra, a képzelet és a játék összhatására helyezte a hangsúlyt – előadásban nagy szerepet játszott a technika: a tizenévesek vizuális nyelvét akarta használni, hogy megszólítsa őket, felkeltse az érdeklődésüket a színház világa felé.

Spiegl Anna (fotó: Éder Vera)

Spiegl Anna (fotó: Éder Vera)

Hogy a Daniel Danis által meghatározott elvekből (melyek az ő színházában kapcsolódtak a darabhoz) mi lesz igaz a Budapest Bábszínház előadására? Nem leplezek le titkokat! Elég legyen annyi, amennyit már korábban is elárultam, és most is megismétlek: a nézők fantáziának kiemelkedően fontos szerepe lesz.

További írások a Kivi kapcsán:

Az 1. próbanapló
A 2. próbanapló

0 Tovább

A Kivi és a Semmi - Kivi-próbanapló 2.

Hutvágner Évát már beszippantotta a Kivi világa.

Bercsényi Péter és Spiegl Anna (fotó: Éder Vera)

Bercsényi Péter és Spiegl Anna (fotó: Éder Vera)

Ma a Semmi díszletei között, a délutáni előadás után ottmaradt díszletektől körülvéve próbáltunk. (Rövid előjáték, hogy eltévedtem az épületben. Megint. Egy ismeretlen terembe nyitottam be. Megint. Valahogy tökéletesen sikerült megismételnem az első érkezésemet… Mint legutóbb, most is előadás lehetett, mert nevetést hallottam, bár távolról… Annak, aki nem ismeri az épület „túlfelét”: egy függőleges labirintust kell elképzelni, ami legfőképp lépcsőkből és teljesen egyforma emeletekből áll – végül többszöri próbálkozás után, valószínűleg véletlen, a jó terembe nyitottam be. De térjünk vissza a látványhoz, ami fogadott: a Semmi díszletei közepén ülő Kivihez!)

Tökéletesen elférünk, hiszen épp csak pár négyzetméteres térre van szüksége a két színésznek a munkához. A „fűrésztelep” deszkái, zenekar felszerelése érdekes kontrasztban áll a Kivivel, valahogy monumentálisnak és aprólékosnak hat egyszerre.

A Kivi nemcsak az előadások és a próbák rendjében következik a Semmi után: ez a második, kimondottan kortárs tematikát feldolgozó előadás az évadban, ami az idősebb korosztályt és a felnőtt nézőket célozza meg (és ami után, ez esetben, Neudold Júlia színházpedagógus célzott foglalkozása következik majd).

A Budapest Bábszínház és a FÜGE közös produkcióját 14 éven felülieknek szánják, és nemcsak a színházban, de osztálytermekben is fogják játszani – nem árulok el titkot tehát azzal, hogy azért lehetséges egy sor idegen báb és díszlet közepére (és egy óriás lócsontváz bábfigurája mellé, ami talán a következő napi előadás kelléke lehetett) bepakolni a sajátunkat, mert a tér csak akkora, amekkora egy kisebb teremben is elfér majd.

A próbák hihetetlen sebességgel haladnak, szinte egyik napról a másikra összeállt minden. Az előző napokban még az előadás alatt előállítandó hangokat próbálgatta és vette fel a két színész az üres térben, eszközök nélkül, ezen a következő próbán pedig végigmegy a teljes szöveg, a teljes játék.

Spiegl Anna (akit többek között a Semmi Agneseként ismerhettek) és Bercsényi Péter (nem is sorolom a szerepeit) egyetlen próba alatt átalakultak a szememben. Még csak a szövegkönyv – és a próba – felénél tartunk, mégis azt veszem észre magamon, hogy a büfében arra figyelek; a kettejük kapcsolata mennyire hasonló a Kivi és Licsi közötti viszonyra. Licsi, aki az idősebb is, tapasztaltabb is, amolyan hangsúlyok nélküli gondoskodó típus: olyan módon áll a tapasztalatlanabb, de figyelőbb, szelídebb Kivi mellett, hogy egyszerre felel meg barátnak és segítőnek.

Bercsényi Péter és Spiegl Anna (fotó: Éder Vera)

Bercsényi Péter és Spiegl Anna (fotó: Éder Vera)

A színészek nemcsak életre keltették a szereplőket, de az előadás teljes világát, képeit, hangulatát is elkezdték működtetni. Olyannyira sikerül beszippantania a teremtett világnak, hogy, bár már jól ismerem a történet végét, mégis izgulok.

Most annak az időszaka következik, hogy a rengeteg ötlet, spontán játék mind előjöjjön. Az összegyűjtögetett anyagból aztán majd lehet szortírozni, lefaragni. Látszik, hogy jó ideje tartanak a próbák, a szöveget már majdnem tökéletesen tudják a színészek, a súgó csak pontosít, a kezdő szavaknál segít. A felhalmozott játékok már kezdik kialakítani az előadás leendő képét, hangulatát:. Már most biztos, hogy nemcsak a színészek folyamatos munkájára, de a nézők állandó figyelmére is szükség lesz. Azt azonban megígérhetem, hogy nem lesz nehéz figyelni: egy rövid időszakra a kezembe kerül a súgószöveg, de alig tudok súgni, néha bekezdésekkel lemaradok a szövegkönyvben, annyira kell figyelnem.

További írások a Kivi kapcsán:

Az 1. próbanapló

0 Tovább

Csendélet helyett - Kivi-próbanapló 1.

Javában tartanak a színházban a Kivi próbái. A produkció előkészületeit Hutvágner Éva dokumentálja.

Az olvasópróba

Az olvasópróbán (fotó: Éder Vera)

Mangó, Dinnye, Répa, Csilipaprika, Krumpli, Zeller, Citrom, Licsi és Kivi. Nem, ez nem csendélet! (hogy mennyire nem, arról később…) A zöldség és gyümölcsnevek egy banda tagjait takarják: akik bekerülnek, átkeresztelődnek új családjukba. Daniel Danis, kortárs kanadai író műve, a Kivi hajléktalan gyerekek védszövetségéről mesél, akik az olimpiai falu építkezésének kezdetekor végrehajtott hatósági „tisztogatások” miatt az utcára kerültek. A megfagyás és az éhhalál ellen küzdve, bujkálva tartják magukat életben szinte egyik napról a másikra. A főszereplő, Kivi, tizenkét évesen kerül a szellemtanyából otthonná pofozott óvóhelyre. Megismerkedik új otthona szabályaival, a névválasztás értelmével és a feladatokkal. A főszereplőkről ennyit: Kivi és Licsi nemcsak résztvevői, de egyedüli mesélői is a történetnek.

Ennyit tudtam a darabról a Bábszínház leírásából (meg Daniel Danis saját színházában tartott előadását részlegesen rekonstruálva a kritikák és egy kis videórészlet alapján): ez valami sötét és mély, fullasztó darab lesz...

A rendező, Gáspár Ildikó

A rendező, Gáspár Ildikó (fotó: Éder Vera)

Volt persze arról is valami ködös elképzelésem, amolyan bölcsész-fixaidea, egy kis létszámú műhelymunkáról, ahol két színész meg egy rendező összeborulnak egy szöveg felett. Az első próba első percben aztán (szerencsére) előzetes várakozásaimnak gyors „ágyőt” mondhattam.

Spiegl Anna (Kivi) és Bercsényi Péter (Licsi) az első próbán már egy jól megalapozott koncepció egy részletén dolgoztak. Az általam elképzelt pár ember helyett mintegy tizedmagukkal dolgoztak a Játék-tér közepén, ahol a rendező, a dramaturg, a zeneszerző, a rendezőasszisztens, a hangosító, ügyelő, a jelmez- és díszlettervező és még jó pár ember közös munkájának a keresztmetszetét figyelhettem meg pár óra alatt.

És a csöndes szövegcsócsálás... Elég bizarr gondolat így utólag. Ezen a a próbán színészek éppen az előadás alatt működtetendő hangeffekteket pörgették (énekelték-kattogták-pittyegték-dobolták) végig. Körülbelül olyan érzés volt, mint amikor az ember egy idegen ország nyelvét próbálja felfejteni pusztán a hangsúlyok és a gesztusok segítségével.

 „Akkor most a szelet a hatvanhetesre?” „Nem, hanem a hatvankettes A-ra, hogy a bam-bamnál ne kelljen sokat lépni.” „De ide kitaláltam egy variációt.” „Akkor hagyjunk neki egy szünetet.” Tolvajnyelv volt a számomra: számok, helyek, dalok kusza keverékében elválaszthatatlanul fonódott össze pillanatnyi improvizáció a rögzült tartalommal; ha nem szán meg valaki, és nem nyom a kezembe egy teljes szövegkönyvet, akkor úgy jövök ki, hogy ha lehet, még homályosabban látom ezt az egészet, mint annakelőtte.

Bercsényi Péter és Spiegl Anna

Licsi és Kivi, azaz Bercsényi Péter és Spiegl Anna (fotó: Éder Vera)

A színpad egyelőre nem elevenedett meg, csak a dalok és hangok mentek végig. A próbák végére sok mindent rögzítettek – én pedig a szöveget szótárként használva elkezdtem összedominózni a részleteket. Az egyetlen, amiben biztos vagyok, hogy érdekes és jó munkának lehetek tanúja; és hogy minél jobban belekerülök, annál nehezebb lesz írnom róla – hogy osszam meg a tapasztaltaim, ha már én is a tolvajnyelven beszélek?

0 Tovább

Egzisztencialista thriller a budoárban

A Babákat, a Budapest Bábszínház és a MaNNa Egyesület közös produkcióját 2012 tavaszán mutatták be. Az előadás alapanyaga Jean Genet Cselédek című drámája, rendezője Fodor Annamária. Őt kérdeztük.

„Bűn és bűnhődés, szabadság és szolgaság, nő és férfi, gyűlölet és szeretet, az én és énkék közt dúló örök, véget nem érő harc, küzdelem. Fantáziavilág a fantáziavilágról.” (Idézet az előadás szórólapjáról.)

„A Babák korhatáros előadás, de a plakáttal ellentétben nem 14 év, inkább 18 felett ajánlott. És csak azoknak, akik bírják, amikor beszippantja őket egy intenzív, fülledt, nyomot hagyó élmény.” (Részlet egy kritikából- Takács Máriusz: Kiderült az igazság: Férfi volt a Madame)

„Mániákus Genet-rajongóknak és a Cselédekben csalódottaknak egyaránt erősen ajánlott előadás. Fodor Annamária színésznő, néhány produkcióban már jelmeztervezőként is olvashattuk a nevét, ezúttal azonban rendezőként tűnik fel a színlapon. Tobzódik a teatralitásban, a zenében, a mozgásban, és még a humort is megtalálja ebben a drámában - és ettől a sok(k)tól hirtelen működésbe lép a darab.” (Részlet egy programmagazin ajánlójából.)

- Miért épp Genet Cselédekjével mutatkoztál be „igazi” rendezőként?

- Egyáltalán nem voltam a darabból mindentudó. Még régen, színjátszós koromban csináltuk, és tudtam, hogy van pár színész, akiknek adni akarok valami jót, és ezt a kettőt így összeraktam. Azt hiszem, nagyobbat nem tudtam volna kigondolni magamból. Imádom azt benne, hogy szerepjátékról szól, legalábbis ezt láttam bele, így fogalmaztam magamnak. Az, hogy vannak színészek, akik ugyanúgy tudnak tárgyakat animálni, énekelni és táncolni, az szerintem a csúcs. Azt akartam, hogy próbáljunk egy nagyon magas léc fölé ugrani, ráadásul egy olyan anyagból, amit már mindenki eltol… Tavaly télen följártam Hildához (a dramaturg, Hársing Hilda) a hóban, sokat beszélgettünk. Ő csodálatos dolgokba vezetett be, például a történeti háttérbe, hogy valójában mi volt ez a gyilkosság. A cél az volt, hogy ezt a szürke púdert lefújjuk a darabról, és a nagyon poros mondatokat kihúztuk vagy átírtuk. Például a tejesember helyett nálunk egy kertész van, épp a rózsák miatt, és mert elképzeltük, hogy kije lehet a Madame-nak. Aztán arra jutottunk, hogy egy kantáros kertész fiú a Született feleségekből.

- Milyen rendező vagy?

- Mániám, hogy mindent pontosan lekottázok. Szerintem nem vagyok erőskezű, bár Gáspár Anna azt mondta, hogy meglepődött: szigorú lettem, összeszedett. De olyan fura azt mondani, hogy rendező, mert ez az előadás egy nagyon közös munka.  

- A Cselédeket elő-előveszik színházakban, de az előadásokra általában nem jellemző sem a humor, sem az a fajta öltözködésbeli stílusosság, amit itt vállaltan használtok.

- Én azt gondolom, ez mindennek a csúcsa, ha egy hideg-rideg anyagból a humort kihozzuk. Belőlem jön, mert én általában mindent így fordítok le magamnak. Persze, csomó öncélú viccelődés volt benne, ami lekopott a próbákon, de az, hogy ezt a nagyon sűrű anyagot fel lehet könnyíteni ilyen dalokkal, az nagyszerű. És igen, legyen divat a színpadon! Mert lány vagyok, akinek ez nagyon fontos és az ízlés a színpadon nagyon meghatározó. Nagyon rá vagyok kattanva mindenre, ami divat, design, látvány, ezért olyan valakit választottam magam mellé, Csík Melindát, aki a divatban otthon van, és Michac Gábort, aki pedig a díszletet tervezte. Készült egy gyönyörű portfólió, és az alapján nekiindultunk, de én még Belgrádban is szerb nyelvű Elle-t vettem, hátha abban találok valamit. Idővel a látvány egyre letisztultabb lett, viszont mindig minden megtalált, ami ehhez az előadáshoz kellett: a csipke, a rózsa, a színvilág. Míg próbáltuk, azt gondoltam, a fényelés a legdurvább dolog a világon. Tengely Gábor viszont, aki nagyon ismer engem, azt mondta, imádni fogom, és tényleg imádtam, ahogy lehet játszani a fénnyel, a sötéttel. Egy operatőr barátom szerint, aki látta az előadást, gyönyörűen fényeltem, ami egy „szem”-től nagy dicséret. És azt is hozzátette, hogy bár nem értette a darabot, de olyan jó volt, hogy végre gondolkodnia kellett. És ő egy férfi, olyan igazi férfi, pedig szerintem ez egy csajos darab.

Mórocz Adrienn, Bercsényi Péter, Bohoczki Sára (fotó: Kállai-Tóth Anett)

- Miért?

- Úgy csajos, hogy… Szenvednek a nők, és ezt a férfiak nem szeretik nézni. Nagyon monoton ez a darab, sokszor visszakanyarodunk ugyanoda, amiből egyébként négy kört már kihúztunk. (Elgondolkodik.) Bár lehet, hogy nem csajos.

- Szerintem meg pasis, már csak az erotikája vagy a thrillersége miatt is.

- Ilyet is akartam, mert ez egy thriller. A lányok (Bohoczki Sára, Mórocz Adrienn) meg gyönyörűek. A jelmezben, parókában, sminkben azt akartam, hogy nagyon hasonlóak legyenek, holott nagyon különböző színészek és egyéniségek. Peti (Bercsényi Péter) szerintem csodálatos, ő mindent tud, és ez fantasztikus. Egyébként meg ebben a darabban minden nagyon furi, amit olyan jó megnyomni ilyenekkel, Christina Aguilerával, George Michaellel, erotikával, divattal…

- Evidens volt, hogy az előadásnak a Bábszínházban lesz állandó helye?

- Meczner János nagyon nyitott volt, ami csodálatos. Azt hiszem, amiatt is nagyon fontosnak érezte ezt az előadást, mert ebben az a három generáció, akiket ő tanított (a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábszínész szakon Fodor Annamária, Bercsényi Péter, Bohoczki Sára és Mórocz Adrienn osztályfőnökeként) ebben a színházban az ő keze alatt összeterelődtünk, hogy összeértünk, és ebből valami jó dolog jön ki. Többen úgy fogalmaztak, hogy ezzel a dologgal itt elindult valami cool.

- Az meg se fordult a fejedben, hogy játssz az előadásban?

- A színjátszón és amikor a főiskolán Krucsó Ritával csináltuk, akkor is a Madame voltam. Megfordult az agyamban, hogy jaj, de eljátszanám ezt vagy azt, talán Claire-t, de ez így pont jó. Jó nézni, a még a fotókat is, hogy nekem ehhez közöm van. Én azt hittem, hogy ez csak annyi lesz, amennyi tavaly volt. Nekem ez az évad már egy bónusz. Nagyon szeretném, hogy lássák őket itt is, máshol is.

Előadások a Budapest Bábszínházban

0 Tovább

babszinhaz

blogavatar

A Budapest Bábszínház blogja a Budapest Bábszínházról és a bábszínházról. Azoknak a nézőknek, akik igazán nyitottak. Felnőtteknek is. Sőt!

Címkefelhő

Budapest Babszinhaz (98),bábszínház (52),bab (15),Semmi (13),Trisztan es Izolda (12),Janne Teller (12),ifjúsági előadás (9),gyerekszínház (9),Kabaré musical (8),kabaré (6),Alföldi Róbert (6),Spiegl Anna (5),Hókirálynő (5),Daniel Danis (5),Bercsenyi Peter (5),mese (5),rajzpalyazat (5),Kivi (5),színháztörténet (4),Pettson és Findusz (4),babfilm (4),Budapest Bábszínház (4),musical (4),Ellinger Edina (4),Gáspár Ildikó (3),Nyúl Péter (3),Ludas Matyi (3),babszinhaz (3),Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (3),semmi (3),Quimby (3),andrássy út (3),animáció (3),A kis Mukk (3),Hoffer Károly (3),kortars irodalom (2),Kiss Tibor (2),Koós Iván (2),Ács Norbert (2),Hans Christian Andersen (2),reklám (2),Teszárek Csaba (2),Csizmadia Tibor (2),Caryl Churchill (2),Az iglic (2),Pagony Kiado (2),BBC (2),Katona József Színház (2),színház- és filmművészeti egyetem (2),cabaret (2),színház (2),Szalinger Balazs (2),Handspring Puppet Company (2),Markó Róbert (2),marionett (2),beatrix potter (2),Hups Crew (2),bécs (2),könyvtár (2),Kálmán Eszter (2),Bereczki Csilla (2),gameshow (1),talkshow (1),Bárdos Artúr (1),Nemzeti Színház (1),Spanyolország (1),Sziget 2013 (1),Márton László (1),Pablo Motos (1),Boribon és Annipanni (1),Muppet Show (1),óvodás (1),kötelező irodalom (1),Marék Veronika (1),Muppets (1),That Puppet Game Show (1),Sesame Street (1),szezám utca (1),Michelle Obama (1),El Hormiguero (1),középiskola (1),Mazsola (1),magyartanítás (1),Michac Gábor (1),Zságer-Varga Ákos (1),Cziegler Balázs (1),Szálinger Balázs (1),Janosch (1),A csillagszemű juhász (1),magyar népmese (1),Némedi Árpád (1),Fitos Dezső (1),Arany János (1),Arany János-emlékév (1),gyerekelőadás (1),Toldi (1),Oscar-díj (1),Kocsis Enikő (1),Karádi Borbála (1),Mindenki (1),Kismackó és Kistigris (1),kesztyűs báb (1),poszt 2014 (1),Brody Vera (1),kötelező olvasmányok (1),Tíz emelet boldogság (1),Nelson Mandela (1),Kovács Judit (1),Nemes Takách Kata (1),gyermek- és ifjúsági színházi világnap (1),Medgyaszay Vilma (1),Misi mókus (1),varró dániel (1),túl a maszat-hegyen (1),szatory dávid (1),Varro Dani (1),Jevgenyij Svarc (1),Futrinka utca (1),Koós György (1),általános iskola (1),látványtervezés (1),hasbeszélő (1),Nina Conti (1),Sziget (1),Barcelona CF (1),barca (1),Andres Iniesta (1),Nike (1),foci (1),TeARTrum Fesztivál (1),szinhazi fesztival (1),Richard Wagner (1),Mozart (1),Hajnali csillag peremén (1),Salzburg (1),allatok vilagnapja (1),kiállítás (1),allatbarat (1),Vietnami Koztarsasag (1),vízi bábszínház (1),West End (1),Hollywood (1),bábfilm (1),Broadway (1),báb (1),Tim Burton (1),Jason Segel (1),Julie Taymor (1),A halott menyasszony (1),Karacsonyi lidercnyomas (1),War Horse (1),Pillangokisasszony (1),Anthony Minghella (1),Blind Summit Puppet Theatre (1),Budapest Babszinhaz (1),Az oroszlankiraly (1),Oedipus Rex (1),gyerekirodalom (1),mr bean (1),drámapedagógia (1),Fehérlófia (1),ifjúsági színház (1),Neudold Júlia (1),kivi (1),Füge Produkció (1),Blasek Gyöngyi (1),Szolár Tibor (1),Michael Morpurgo (1),ASSITEJ (1),Richard Teschner (1),bábtörténet (1),animációs film (1),dokumentumfilm (1),John Turturro (1),Szinhazi Vilagnap (1),Dario Fo (1),Jurányi (1),Igy jartam anyatokkal (1),Babák (1),Mórocz Adrienn (1),Bohoczki Sára (1),Jean Genet (1),Gimesi Dóra (1),William Kentridge (1),olvasás (1),Fige Attila (1),Fodor Annamaria (1),Cselédek (1),Tatai Zsolt (1),CBBC (1),Neil Patrick Harris (1),Pethő Gergő (1),Odüsszeia (1),Rózsa és Ibolya (1),Odüsszeusz (1),Nagy Endre (1)