Lehetséges? Lehetséges!

Valószínűleg kevés blogolvasó emlékszik az 1963-as előadásra (vagy 1985-ös felújítására), ezért az Arany János-emlékévben Molnár Gál Péter szövege és fotók segítségével idézzük fel a produkciót.

Budapest Babszinhaz Toldi Arany János Arany János-emlékév babszinhaz gyerekelőadás kötelező olvasmányok magyartanítás általános iskola középiskola kötelező irodalom

„22 évvel Rév István Toldija után az Állami Bábszínház ugyancsak a Toldival törte át a naturalista színház védővámját.

A Podmaniczky utcában és a Népköztársaság útján egyaránt biztonsági választás Arany színre vitt elbeszélő költeménye. Véd a sznoboktól értékálló hírnevével. Önmagában szavatol a kiírás, miszerint Arany Jánosnak a középiskolai oktatásból ismertté nyűtt, címként fejekbe sulykolt műve bábszínpadon föltételezi a kulturális minőséget. Az alábecsült, vásártári vagy óvodai (jó esetben: lokál) műfaj egy nemzeti eposz, a magyar líra kiemelkedő csúcsának alázatos terjesztésére vállalkozik.

Amikor a magas irodalomból ragasztanak cégért produkciójuk ormára színházak: gyanítható, hogy önvédelmi választással van dolgunk. Kisebbrendűségi érzés tolta maga elé a szavatolt irodalmi kincset.

A Toldi bábszínpadon egyben kasszára kacsintó ügyesség is. Szülők tódulnak gyermekeikkel, iskolák neveltjeikkel részesülni a magyar irodalom kincsesházából.

Megfontolt bölcsesség a Toldi megbábosításával nézőközönséget verbuválni egy bábos csoportosulás kezdetein. Az irodalmi eredet nemcsak érték-referenciákkal rendelkezik, de azzal az előnnyel is, hogy a mese közkeletű, fordulatait mindenki ismeri. Fokozottan élvezheti a közönség a más műnembe átfogalmazás báját és szellemességét. A közkeletű történetekre alapozó színház az ókori görög dráma óta azzal a kényelmes könnyítéssel fordul a közönséghez, hogy ne kizárólag a cselekményt élvezze. Ne az vezesse a figyelmét, hogy mit játszanak, hanem az: hogyan. A mindenki által ismert báb-Toldi nyomatékosítja az eltéréseket a könyvben olvasható és a színpadról látható elbeszélésben,

Rév és az Állami Bábszínház Toldija csak ennyiben hasonlít egymásra. A többi sarkos különbözőség.

Budapest Babszinhaz Toldi Arany János Arany János-emlékév babszinhaz gyerekelőadás kötelező olvasmányok magyartanítás általános iskola középiskola kötelező irodalom

Rév hozzátapadt Arany Jánoshoz. A két évtizeddel későbbi Toldi szabad földolgozás volt. Rés iskolásan közvetítette a költőt. Jékely, a költő, aki vállalkozott a dramaturgiai istenkísértésre: nem a szavak mézét állította a bábszínpad közepébe, nem Arany varázserejével akart hatást kelteni. Addigra kitapasztalták a bábszínházban, hogy a verbalitás csak mértékkel alkalmazható. Nagyobb adagban álmosít. Kikapcsolja a nézők figyelmét. Nem csupán a kiskorúakét, felnőtt kísérőik is hamar elunják kihüvelyezni a cselekvést.

A báb-Toldi formai leleményeként kettéosztották a verbalitást és a látványt. Nem fosztották meg a közismert történetet szavaitól, de a verset nem aprították naivan bele a cselekménybe, hanem leeresztett kortina előtt hangzott el egy-egy kiemelt részlet az elbeszélő költeményből. Mintha egy kódex iniciáléjából másztak volna elő ezek a csúcsos fejű, gótikus külsejű, kicsit méltóságteljes harcosok: Laczfi nádor hada, amint porfelhőt kavaróan feltűnik a színpad fenekén. Előbb lándzsáik hegye látszik, a süvegek kúpja, kibontakoznak az alakok, végül megjelennek a láthatás szélén. A szín mélyén ökörcsorda. Később ugyanezen az úton gótikus süvegű leventék serege érkezik.” (Molnár Gál Péter: Bábszínháztörténet. In: Bábszínház 1949-1999. Budapest Bábszínház, 1999)

Az előadás színlapja

Arany János–Jékely Zoltán: Toldi

Zeneszerző: Kocsár Miklós

Bábok: Bródy Vera

Díszlet: Koós Iván

Rendező: Szőnyi Kató

Szereplők: Elekes Pál (Toldi Miklós), Lázár Gida (Toldi György), Szöllősy Irén (Toldiné), Bölöni Kiss István (Bence), Havas Gertrud (Piroska), Ősi János (Lajos király), Balajthy Andor, Háray Ferenc, Kaszás László, Urbán Gyula

Bemutató: 1963. XI. 23.