Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Egy életigenlő szám - A Quimby Csodaországban apropóján

A Sziget nulladik napjára készülve posztoljuk az életigenlő számot, amit Kiss Tibi írt a Semmi című előadásunkhoz:

Teszárek Csaba és Kiss Tibi

Teszárek Csaba és Kiss Tibi a dal születésekor

Szeretem a langyos szelet,

a bárányfelhős kéklő eget

szeretem a pipacsmezőben

bújócskázó gyermekszemet

szeretem a hegyvidéket,

a patakpartot, a messzeséget

szeretem a hold udvarát

csiklandozó csillagképet

 

Miért is mondanád hogy ne

hogy ennek semmi értelme

miért nem mozdul meg benned

az égvilágon semmise

miféle kétely marasztal

ezt honnan hoztad magaddal

ide

 

Szeretem az utca zaját

egy vigasztaló barát szavát

szeretem az istállóink

frissen kaszált szalma szagát

szeretek a hóban járni

vagy csak úgy elmélázni

hétköznapi semmiségen

mindegy nekem jöhet bármi

 

Miért is mondanád hogy ne

hogy ennek semmi értelme

miért nem mozdul meg benned

az égvilágon semmise

miféle kétely marasztal

ezt honnan hoztad magaddal

ide 

A bábműfajt a nulladik napon a Hups! képviseli, benne Hoffer Károly - a Semmi rendezője és tervezője -, Spiegl Ana - aki Agnest játssza - és Szolár Tibor - aki Pierre Anthont alakítja -, illetve Czupi Dániel és Fehér Dániel; ok öten idén végeztek a Színház- és Filmművészeti Egyetemen bábszínész szakon.

További írások a Semmi kapcsán:

Az 1. próbanapló

A 2. próbanapló

Interjú Hoffer Károllyal és Gimesi Dórával

Interjú Spiegl Annával

A 3. próbanapló

A 4. próbanapló

Interjú Pethő Gergővel

Interjú Teszárek Csabával

Az 5. próbanapló

Interjú Tatai Zsolttal

A 6. próbanapló

Interjú Kiss Tibivel

Az előadásról fotógaléria itt található

0 Tovább

Kiss Tibor: "Nagyon érvényes dolgokról szól"

A Semmi történetéhez a rendező a Quimby zenei világát érezte a leginkább adekvátnak, így került az előadásba a Homo defectus, Az otthontalanság otthona, a Magam adom, a Pedofíling, a Don Quijote ébredése, illetve egy olyan dal, amelyet kifejezetten ehhez a produkcióhoz írt Kiss Tibor, aki több alkalommal is benézett a próbákra, ötleteket adott, segítette az előadásban zenélő színészeket. Mező Bori és Szász Emese interjúja.

Milyen kapcsolatod volt eddig a bábszínházzal?

Nagyon különleges kapcsolatom van a Budapest Bábszínházzal, ugyanis az én nagymamám itt volt nyolc vagy tíz évig ruhatáros. Majdnem mindig, amikor Budapestre jöttünk a szüleimmel, akkor idejöttünk meglátogatni a nagyit, aki a szomszéd Rózsa utcában lakott. Mivel gyerekként csak a környező utcákban játszhattam, sokszor elkísértem őt a munkába. Később a Képzőművészeti Egyetemre jártam, ami gyakorlatilag farszomszédja a színháznak.

Zenéket írtál már színházi előadás számára?

Volt, hogy használták a zenéinket, volt, hogy konkrétan egy előadáshoz írtunk dalokat, volt, hogy játszottunk darabban. A Centrál Színházban, Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok című darabjában például több mint négy évig, előtte egy másik Shakespeare-darabban és a Kolibri Színházban, Az ördög éve című darabban használtak fel néhányat a számaink közül, illetve oda egy-két dalt írogattunk is. De soha nem utasítottunk el színházi felkérést.

A regényt olvastad?

Igen, sőt… Egy olyannyira jó könyvnek tartom, hogy ha lett volna időm és lehetőségem, akár konkrét zenei anyaggal is előálltam volna. Ihletőnek tartom, és nagyon érvényes dolgokról szól.

Te hogyan élted meg a kamaszkort?

Egy pici ilyen volt benne... Dunaújvárosban nevelkedtem, kevéssé volt inspiráló az a közeg, amiben felnőttünk, de pont ezért volt a Semmi világához hasonlatos. Kitaláltunk magunknak dolgokat, amivel felrúgjuk a port és magunkat szórakoztatjuk. Az, hogy zenekart csináltunk, vagy az, hogy bombákat gyártottunk, vagy bármilyen lehetőséggel, ami a kedvünk ügyébe került, megpróbáltuk kitölteni azt az üres teret, amiben éltünk. Tehát ilyen tekintetben hasonló volt. A gimnáziumban pedig pont egy picit ellentétes volt a magatartásunk, mert ’89-ben, amikor érettségiztem, új rendszer volt készülőben, és mi fontosnak éreztük azt, hogy részt vegyünk az előző bomlasztásában. Ez adott nekünk némi energiát az élethez. Kicsit ellentétes volt, mint itt a fán ülő főhős mondandója, sokkal inkább egy várakozással teli, fura szabadságérzetünk volt. Azt éreztük, hogy most egy nagyon jó világ jön, csak segítenünk kell lebontani a falakat. Volt egy karakteresen kivehető ellenség, ami összegyűjtötte az embereket, így volt mit támadni. A rendszerváltás után aztán sokkal manipulatívabbá és alattomosabbá vált ez a nem látható ellenségkép.

A zenétek ehhez képest időben hogyan változott?

A zene és a világ folyamatosan változik, de vannak olyan alaptémák, amik állandóan foglalkoztatnak minket. Sokszor az emberekben lecsapódó történetek érdekelnek inkább, mint konkrétan társadalmi vagy politikai kérdések. Bár most elég inspiráló a közeg, szóval most születik egy-két olyan dal, ami konkrétabban társadalomkritikus.

Ha te állítottad volna össze az előadás zenei anyagát a saját dalaitokból, megegyezett volna ezzel a mostanival?

Igen, mert ha nem az operett műfaját nézzük, ahol a főhős szájába adódnak dal formájában azok a mondatok, amik előtte prózában jelentek meg, hanem inkább egy brechti eltartással, árnyaltabban sejlik fel egy-egy ilyen dal, akkor mindenképpen. Sokféle emóciót járnak át a dalok és sokféle témához illeszthetők olyan átjárásokon, kis hidakon keresztül, amiken keresztül odalényegülhetnek egy-egy mondanivalóhoz.

És ha te lennél a zenei szerkesztő, és nem választhatnád a Quimbyt, akkor milyen zenét választanál?

Nekem volt egy olyan ötletem, amit javasoltam is a rendezőnek, hogy a magyar könnyűzenéből lehetne választani dalokat úgy, hogy szinte minden jelentősebb zenekartól egyet. Ebben lett volna Hiperkarma, Balaton, Kispál és a Borz stb. Rengeteg dal beugrott, ami jó lehetett volna. De valamiért ezt az ötletet ő elvetette.

Ha kellene írni egy történetet a Quimby-dalokból, az hogyan nézne ki?

Szerintem ez most zajlik. Tehát mi a magunk történetét írjuk, a bennünk és körülöttünk zajló eseményeket. És ha mi úgy éljük meg ezt, hogy a zenekarnak, amit lát a közönség, csak egyik oldala a színpadi teljesítmény, mert emellett van egy műhelymunka, meg egy emberi kaland a rengeteg sztorival a külföldi utazásokról, turnékról, akkor abból látjuk, hogy a zenekar tulajdonképpen a saját történetét írja. Nekünk van egy belső viszonyunk bizonyos dalokkal és történetekkel, tehát ezek nem légből kapott dolgok. Ezért ezek a dalok egy-egy mérföldkövét jelzik annak, hogy hol tart a banda. És így a csapatnak a története a daloknak egyfajta gerincét vagy véredényeit jelentheti.

Mondanál pár szót a dalok megírásának körülményeiről?

Mindegyik más. A Magam adom szövegét például Livius írta, ahhoz én írtam egy pár zenét. Végig beakadt ez a forgós, mantrázós dolog. Én csak hozzátettem pár akkordot meg egy kis dallamot. Az a Liviusnak egyfajta vallomása valami félrelépésről.

Neked melyik a legszemélyesebb dalod?

Sok. A Don Quijote ébredése például. A Most múlik pontosan is az, csak az most nagyon reflektorfényben van, meg már lerágták róla az utolsó bőrt is, de az is nagyon személyes.

Triviális kérdés, és persze nyilván benne van a dalaidban, de mit üzennél a mai fiataloknak?

Nagyon tetszik az, ahogyan most megmozdult a diákság, annyira szimpatikusak és annyira velük vagyok lélekben, hogyha kell valami segítség, szóljanak! :) Nagyon fontos, hogy az ő jövőjükről van szó. Én azt hiszem, hogy amikor mi fiatalként nekimentünk a világnak, iszonyatosan nagy reményekkel voltunk, hogy miénk a világ, csodálatos dolgok fognak történni. Kiderült közben az elmúlt huszonvalahány évben, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnénk, és nem értem, hogy miért nem sikerül beteljesíteni ezeket a reményeket. Amikor hozzányúlnak a kultúrához meg hozzányúlnak a fiatalokhoz, akkor már én is dühös leszek. Nagyon szomorú, hogy ennyi fiatal elhagyja Magyarországot, annyira reménytelen a jövőképük, hogy nem tud körvonalazódni egy olyanfajta látomás, hogy ebben az országban jó lesz élni. Én nagyon szeretem ezt az országot és Budapestet, mert iszonyatosan nagy potenciál van benne. Csak ez az ország húsz éve is egy nagyon jó lehetőség volt. De ami most folyik az elmúlt tizenvalahány évben, az nagyon roncsoló, romboló. Ezt be kéne fejezni. És ezért tök jó, hogy a fiatalok felemelik a hangjukat. Bízom bennük. Tudom, hogy rengeteg olyan érték van ebben az országban, amire büszkék lehetünk, ezekre kéne odafigyelni. Nem szeretnék úgy meghalni, hogy még mindig csak egy jó lehetőség az ország. Tök jó lenne megélni azt, hogy elindult valami.

0 Tovább

Semmi-próbanapló 5.

Szász Emese jóvoltából ismét bepillanthatnak az olvasók a Semmi próbáiba.

„Akkor a kifelé tartó mozgás megáll majd, és a csillagok és rendszerek, vagy bármi, ami most van, befelé fog húzódni. Minden visszafelé fog mozogni, és a végén az egész egyszerűen összeesik. És azután nem történik semmi.” Stílusos lett volna a tervezett világvége előtt idézni Pierre Anthon apokalipszisről szóló jóslatát azzal a céllal, hogy ha nem érnénk meg a január 8-at, legalább ennyit engedjünk megtudni a darabból. De mivel sem a majáknak, sem a suméroknak, sem korunk Pierre Anthonának nem lett igaza ezennel, és a Semmi próbái zavartalanul folynak, tovább írjuk naplónkat.

Teszárek Csaba és Kiss Tibor az új dallal

Az előbb azt írtam, hogy a próbák zavartalanul folynak. Nos, ez nem teljesen igaz, ha például azt vesszük, hogy a múlt héten Kiss Tibi (igen, a Quimbyből) látogatott el egy próbára, amely többeknek okozott pulzusingadozást, szapora légzést. Persze nem a bábszínészeknek, dehogy. Ők csak megmutatták a már jól meghangszerelt és sokat gyakorolt nótákat és szakmai kíváncsisággal várták a szerző hozzászólását, javaslatait. Kiss Tibor pedig hozzászólt, előjátszott, előénekelt, készségesen segített, megmutatta a kizárólagosan a bemutatóhoz írott dalát és csodálattal a szemében nézte, ahogy Blasek Gyöngyi teljes progresszivitással a maga érdes hangján énekelte, hogy „skatulyákban alszik a város, de kidugja fejét az éjjeli manó”. J Ez volt talán a hét megkoronázása, azé, amelyik egy vargabetű kibogozásával telt, ugyanis a Toldi moziban egy félórás keresztmetszet bemutatására kellett készülni, ami persze némi átrendezést és sok időt igényelt.

Ennek kapcsán kiderült, hogy a közhely nem közhely többé és a bábszínház, illetve a Semmi összművészeti jelleget öltött azzal, hogy a Toldi mozi számára kis filmes vágóképeket készítettek, amelyekben a bábokat a rájuk jellemző külső helyszíneken is megszólaltatták. Sajnos ezek a bájos bábos mozgóképek nem képezik majd az előadás részét, de a blogon biztos feltűnnek majd egy váratlan pillanatban a bábok, akik fura helyeken, fura dolgokról beszélnek… Mindenki figyelmébe ajánlom őket!

Mórocz Adrienn Sofie-val (fotó: Éder Vera)

Átrendezni természetesen csak azt lehet, ami már meg van rendezve, ez nagyjából igaz, a forma lassan összeáll, megvoltak az első végigmenős próbák, amin kiderült, hogy „jól állunk”. Közben mi Mező Borival készítjük az interjúkat a bábosokkal, amiből sok mindenre fény derült. Közös tapasztalat például, hogy a karakterek nem tudnak sematikusak lenni, és a prekoncepcióhoz képest a próbák során egyre árnyalódik a kép róluk a játszók szemében is. Hoffer Károly alapvetően minden szinten a kezében tartja az irányítást, de sokszor előfordul, hogy egy-egy improvizatív mondat véglegesen bekerül a szövegbe, amitől az egész kicsit frissebb lesz. Itt jegyezném meg, hogy az előadás megtekintését konzervatív nagymamák számára csak kamaszgyerek felügyelete mellett ajánljuk! Az ugyanis a nyugalom megzavarására alkalmas nyelvi fordulatokat is fog tartalmazni, mi több, a nyugalom megzavarásáról szól, sőt, a minimális remény vele szemben, hogy megzavarja a nyugalmat!

Egyébként bábmozgatásban a finomítások már a mozdulatok kitisztázásánál tartanak. Számomra új dolog, hogy le kell szögezni, hogy egy adott jelenetben a szereplő hogyan álljon fel ülő helyzetből – pl. kirakja maga elé a lábát, előre hajtja a fejét és feláll – vagy hogy történetesen melyik gesztus tud a „legflegmább” lenni Sofie-tól: az, ha a rövid odalökött válasza után mindkét vállát megrándítja, vagy csak az egyiket, úgy, hogy a másik szereplő felé teszi ezt a gesztust, vagy frontálisan, kifelé.

Vannak balesetek is néha, például amikor a Godot-ra várva megalázott Luckyjához hasonló módon bőrönd helyett óriás gyufás skatulyákat és keresztet hordozó Kaj hátáról leesik a kereszt és eltörik… De a műhelyben ezt is megjavítják, hiszen ez itt Csodaország!

Ács Norbert és Tatai Zsolt (fotó: Éder Vera)

Az viszont még nem igaz, hogy a karakterek kialakítása a gyémánt csiszolásához hasonlatos. Személyenként teljesen eltérő, hogy ki hol tart lélektanilag a szerep értelmezésében: egyes szereplőknek még nagy utat kell megtenni a karakter felé, mások már jobban körvonalazódtak ebből a szempontból is. De szolgálhatunk egy jó hírrel: megszületett az ötlet, hogyan fejeződik be az előadás, már tudjuk, hogyan hal meg Pierre Anthon!

További írások a Semmi kapcsán:

Az 1. próbanapló

A 2. próbanapló

Interjú Hoffer Károllyal és Gimesi Dórával

Interjú Spiegl Annával

A 3. próbanapló

A 4. próbanapló

Interjú Pethő Gergővel

Interjú Teszárek Csabával

0 Tovább

babszinhaz

blogavatar

A Budapest Bábszínház blogja a Budapest Bábszínházról és a bábszínházról. Azoknak a nézőknek, akik igazán nyitottak. Felnőtteknek is. Sőt!

Címkefelhő

Budapest Babszinhaz (98),bábszínház (52),bab (15),Semmi (13),Janne Teller (12),Trisztan es Izolda (12),ifjúsági előadás (9),gyerekszínház (9),Kabaré musical (8),kabaré (6),Alföldi Róbert (6),rajzpalyazat (5),Spiegl Anna (5),Hókirálynő (5),Daniel Danis (5),mese (5),Bercsenyi Peter (5),Kivi (5),Budapest Bábszínház (4),Pettson és Findusz (4),színháztörténet (4),musical (4),Ellinger Edina (4),babfilm (4),Ludas Matyi (3),Hoffer Károly (3),Nyúl Péter (3),Gáspár Ildikó (3),semmi (3),A kis Mukk (3),babszinhaz (3),Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (3),andrássy út (3),animáció (3),Quimby (3),Kiss Tibor (2),Kálmán Eszter (2),színház- és filmművészeti egyetem (2),cabaret (2),reklám (2),Csizmadia Tibor (2),Pagony Kiado (2),Koós Iván (2),beatrix potter (2),BBC (2),Hans Christian Andersen (2),Teszárek Csaba (2),Ács Norbert (2),Hups Crew (2),kortars irodalom (2),Markó Róbert (2),Bereczki Csilla (2),Katona József Színház (2),színház (2),könyvtár (2),bécs (2),Handspring Puppet Company (2),Az iglic (2),Szalinger Balazs (2),marionett (2),Caryl Churchill (2),El Hormiguero (1),Sziget 2013 (1),Pablo Motos (1),Nemes Takách Kata (1),gameshow (1),talkshow (1),Spanyolország (1),Nelson Mandela (1),gyermek- és ifjúsági színházi világnap (1),Kovács Judit (1),báb (1),Marék Veronika (1),Michelle Obama (1),Sesame Street (1),szezám utca (1),óvodás (1),Márton László (1),Muppets (1),Tíz emelet boldogság (1),Muppet Show (1),Boribon és Annipanni (1),That Puppet Game Show (1),Koós György (1),Karádi Borbála (1),Mindenki (1),Oscar-díj (1),Kocsis Enikő (1),Fitos Dezső (1),Michac Gábor (1),Zságer-Varga Ákos (1),Némedi Árpád (1),Toldi (1),Arany János (1),középiskola (1),kötelező irodalom (1),budapest bábszínház (1),általános iskola (1),magyartanítás (1),Arany János-emlékév (1),gyerekelőadás (1),kötelező olvasmányok (1),Cziegler Balázs (1),Szálinger Balázs (1),Jevgenyij Svarc (1),Varro Dani (1),varró dániel (1),Julie Taymor (1),Futrinka utca (1),Brody Vera (1),Mazsola (1),Misi mókus (1),túl a maszat-hegyen (1),Jason Segel (1),Janosch (1),A csillagszemű juhász (1),magyar népmese (1),Kismackó és Kistigris (1),kesztyűs báb (1),Tim Burton (1),szatory dávid (1),poszt 2014 (1),Dario Fo (1),gyerekirodalom (1),mr bean (1),William Kentridge (1),Hajnali csillag peremén (1),Mozart (1),allatok vilagnapja (1),Salzburg (1),Richard Wagner (1),olvasás (1),Fige Attila (1),Babák (1),A halott menyasszony (1),Mórocz Adrienn (1),Jean Genet (1),Gimesi Dóra (1),Az oroszlankiraly (1),Karacsonyi lidercnyomas (1),allatbarat (1),Oedipus Rex (1),Andres Iniesta (1),Nike (1),foci (1),Vietnami Koztarsasag (1),vízi bábszínház (1),War Horse (1),Pillangokisasszony (1),Anthony Minghella (1),barca (1),Barcelona CF (1),szinhazi fesztival (1),Budapest Babszinhaz (1),kiállítás (1),TeARTrum Fesztivál (1),Sziget (1),hasbeszélő (1),Nina Conti (1),Bohoczki Sára (1),Fodor Annamaria (1),Michael Morpurgo (1),ASSITEJ (1),Szinhazi Vilagnap (1),ifjúsági színház (1),Fehérlófia (1),Broadway (1),Neudold Júlia (1),drámapedagógia (1),Blind Summit Puppet Theatre (1),John Turturro (1),Nagy Endre (1),Medgyaszay Vilma (1),Bárdos Artúr (1),animációs film (1),bábtörténet (1),dokumentumfilm (1),Richard Teschner (1),látványtervezés (1),kivi (1),bábfilm (1),Hollywood (1),Pethő Gergő (1),Odüsszeia (1),Odüsszeusz (1),Cselédek (1),Rózsa és Ibolya (1),Tatai Zsolt (1),CBBC (1),Blasek Gyöngyi (1),Szolár Tibor (1),West End (1),Füge Produkció (1),Jurányi (1),Neil Patrick Harris (1),Igy jartam anyatokkal (1),Nemzeti Színház (1)