Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Levél Apámhoz (Koós György)

Csoda címmel nyílt meg legújabb kiállításunk, amellyel a színház művészi arculatát jelentős mértékben meghatározó tervező, Koós Iván előtt tisztelgünk. Az alábbiakban a művész fia, Koós György rendező, producer a megnyitón elhangzott személyes hangú levelét adjuk közre. 

Kedves Iván, Papi!

Nehezen szántam rá magam a levélírásra, s nem csupán azért, mert rossz levelező vagyok, hanem azért is, mert – bár az idén lesz 15. éve, hogy itthagytál minket – még mindig nem tudom elfogadni a sorstól, hogy már nem tudlak megkérdezni, ha az életben valami problémám támad, ha meg akarom mutatni valamely munkámat, amire büszke vagyok, vagy egyáltalán, csak beszélgetni szeretnék Veled az élet „nagy” dolgairól, politikáról, családról vagy csak úgy.

Most, hogy megpróbálok Neked, Rólad írni, számtalan személyes és elmesélt történet jut eszembe, például egy fotó, egy régi fotó, amit valami láda mélyéről bányásztam elő, s Te rövidnadrágos kisfiúként lovagolsz nagybátyád – Hamvas Béla – (Neked is és nekem is: Tutu bácsi) térdén. Már akkor is – egy szem gyerekként – nagy becsben tartottak szüleid és édesanyád testvérei.

Emlékszem, mennyit meséltél arról, hogy édesapád azt hitte, őt fogod követni a bankszakmában, ám édesanyád, aki iparművészként nekem is rengeteg babát készített gyerekkoromban, titkon tudta, hogy a tőle örökölt tehetséggel a művészetek mellett fogod elkötelezni magad.

Arra már nem emlékszem, hogy mekkora vihart kavartál otthon azzal, amikor beiratkoztál a Képzőművészeti Főiskolára, arra viszont igen, hogy olyan jó nevű mestereid voltak, mint például Kmetty és Szőnyi.

Érdekes, hogy festőművész korszakodra nem szívesen emlékezel, de hogy a festés miért nem okozott igazi alkotóörömöt, csak feltételezem, de megtudni már nem fogom.

Túl a Forradalmon, a 60-as évek előszeleként már elkezdett pezsegni körülötted is az élet. Felhagytál a festéssel és tanítani kezdtél a Műszaki Egyetemen. Emlékszem, hogy meglepődtem, amikor elmesélted, Te voltál a rajztanára például Makovecznek és Fintának. És ha jól emlékszem – elmondásodból –, ekkor ismerkedtél meg Vízvári Lászlóval és Balogh Beával.

Így utólag, ahogy gondolkodom Rólad, azt hiszem, Te mindig is többet akartál a l’art pour l’art művészetnél. Ezért hagytál fel a festéssel és kerested az önkifejezésnek egy olyan alkalmazott formáját, amivel többet tudtál adni Magadból másoknak. Ezért lehetett, hogy amikor Ti hárman egymásra találtatok Vízvárival és Baloghgal, abból valami egészen erőteljes, eredeti és különleges dolog jött létre: az Auróra bábegyüttes.

Tudod, e névhez nekem több minden kötődik, de leginkább a szó eredeti jelentése: hajnal, avagy egy új élet kezdete. És valóban új élet volt ez, a szó valódi és átvitt értelmében egyaránt. Mindketten itt kezdtük… Te a művészéletedet, ami a boldogságot, munkát és hivatásodat hozta a következő évtizedekre, az én számomra pedig az igazi élet kezdetét jelentette, hisz itt ismerkedtél meg anyámmal, és én ide születtem közétek, szinte az együttesbe.

Kezdődtek azok a híres 60-as évek. Ekkor hívtak dolgozni az akkori Állami Bábszínházba – későbbi második otthonodba. Ugye emlékszel, ekkor pecsételődött meg véglegesen a jövőd, ami egyenlő lett a bábbal és az alkalmazott képzőművészettel.

Hirtelen nagyon elfoglalt lettél. Élvezettel merültél el a munkában. Én pedig alig láttalak.

Valahogy az maradt meg bennem ebből a korszakodból, hogy nagyon sokat utazol és én mindig várlak Ferihegyen. Persze így utóbb, már felnőttagyammal tudom, hogy miért, hisz A fából faragott királyfi és a Petruska, a nagy, klasszikus koncertelőadásotok annyira új volt és forradalmi a színházi műfajban, hogy nemcsak itthon, hanem az egész világban kapkodtak utána, s mindenhol látni akarták.

Ahogy teltek-múltak az évek, újabb és újabb feladatok elé állított a hivatásod. Egyre többet dolgoztál más színházaknak és a Televíziónak. Emlékszem, mennyire büszke voltál, hogy az első – akkori értelemben avantgárd – új színház, a 25. Színház a nyitó előadásának tervezésére kért fel. A Don Quijote meghatározóan újszerű volt a honi színjátszásban.

Képzeld, az akkori címszereplő – Jordán Tamás – egyszer megmutatta nekem Rosinantét, a falovát, amit terveztél neki, és amit azóta őriz. De arra is emlékszem, hogy vittél magaddal a Tv-be, amikor elkezdted a Játsszunk bábszínházat! sorozatot…

Erről a sorozatról juttatod az eszembe, hogy mindig is szeretted a fiatal művészeket és tehetségeket, s ahol csak lehetett, támogattad őket. Valószínűleg ezért is vállaltál a tervezések mellett oly sok társadalmi munkát az amatőr bábmozgalomban. Voltál tanácsadó, tanfolyamvezető, előadó, zsüror és még sok egyéb más.

Az egész életed a báb és a művészet körül forgott. Pörögtél és hajtottál a nap legalább 14-16 órájában. Nem ismerted a betegséget, a fáradtságot vagy a passzív pihenést. Ha otthon voltál, akkor is a rajzasztal mögött ültél, s én sokszor figyeltem a kezed, ahogy egyik vázlat a másik után került ki alóla, és alakultak végső formájukra azok a nagyon jellegzetes figurák, amilyeneket csak Te tudtál kitalálni. Figyeltem, hogyan adsz életet egy-egy olyan tárgynak, amikről sosem gondoltam volna, hogy élni képesek. Láttam megszületni Petruskát, a Csodálatos mandarint, és láttam életre kelni Mekk mestert és még sok mindenki mást. Mindig arra gondoltam, mit lehet még elérni, hisz Neked mindened megvolt, szeretet, megbecsülés, elismerés és a munkád kimondhatatlan szeretete.

Sokat beszéltünk erről, s Te azt mondtad, életed nagy álma, hogy bábművészeket, képzőművészeket taníthass a legfelsőbb szinten. És talán ez az egyetlen pont az életedben, ami nem teljesen úgy sikerült, ahogyan szeretted volna. Mert csak részben tehetted Magad boldoggá azon a két főiskolán, ahol tanítottál.

A Képzőre szívesen jártál, mivel a leendő tervezőjelölteket nagyon szeretted és ők is felnéztek Rád, de a nagy álom, a Színház- és Filmművészeti Egyetem nem egészen úgy sikerült, ahogy elképzelted. Frusztráció, elkeseredés, szomorúság – ezek voltak az arcodra írva nap mint nap, amikor hazajöttél. A megannyi siker után most kudarc jött, és bizonyos vagyok benne, hogy betegséged alapjait is itt kell keresni.

A bekopogtató gyilkos kóron már életed utolsó nagy elismerése sem tudott segíteni. Igen, a Kossuth-díjra gondolok.

Az első Jászai-díjadnak még együtt örültünk Mamival, a mamáddal. Sajnos a többi elismerésedet már nem érhette meg, pedig azok egyre jöttek: az újabb Jászai-díj, aztán az érdemes és a kiváló művész díj. Csak a Kossuth-díj váratott magára, amit persze szerintem sokkal hamarabb megkaphattál volna.

És amit Te akkor még nem is éreztél, a legnagyobb boldogság közepette – a Kossuth-díj átvételekor – betegséged már elkísért. Mily borzasztó s eközben mily kegyes a kaszás, aki a Parlament egyik oszlopának dőlve a távolból figyelt, amikor boldogan csókoltad meg anyámat, kezedben a szoborral.

De sajnos még nem volt ideje a pornak belepni ezt a szobrot, amikor egy napsugaras, őszi, ám számomra átkozott napon nem ébredtél fel többé. Emlékszel, milyen sokan voltak kint a temetőben, amikor búcsúztunk tőled? Igen, nagyon sok ember szeretett és tisztelt, becsült és felnézett Rád, köztük én is, és bizony Te vagy a Jóisten szerint az az ember, aki a rábízott talentumát jelentősen gyarapította és osztogatta is.

Most, hogy kicsit elbeszélgettünk az élet dolgairól, könnyebbnek érzem magam.

Lassan 15 éve próbálom elengedni a kezed, de nem megy könnyen. Talán akkor váltam valóban felnőtté, amikor elmentél, és azóta próbálok élni abból a szellemi tőkéből, amit kaptam Tőled.

Köszönöm, hogy meghallgattad a levelem, és köszönöm, hogy voltál nekem.

 

Ölel szerető fiad:

 

                                                                    Gyuri


0 Tovább

Csoda - Koós Iván életmű-kiállítása

Csoda címmel nyílt meg legújabb kiállításunk, amellyel a színház művészi arculatát jelentős mértékben meghatározó tervező, Koós Iván előtt tisztelgünk. Az alábbiakban Balla Margit festőművész, bábtervező a megnyitón elhangzott beszédét adjuk közre. 

Miközben azon gondolkodtam, hogy mit fogok itt mondani ma este, támadt egy ötletem. Mi lenne, ha a báboknak is lenne egy aszfaltdarabjuk, mint a hollywoodi sztároknak, ahová benyomhatnák pici falábukat. Már amelyiknek van lába… Koós Iván Mandarinja, Petruskája és Samuka mindenképpen ott lennének a halhatatlanok között.

A Mandarin és a Lány (fotó: Éder Vera)

A kiállításnak a Csoda címet adtuk. Nemcsak az idézett mondat miatt – „Hiszek a csodában, a bábok életre keltésének, átváltozásának csodájában.” –, hanem mert az általa megteremtett lények valóban életre keltek, és kiválnak a világban létező többi halhatatlan krampusz és palacsintasütős pojáca közül.

Koós Iván után nem lehet ugyanúgy bábot tervezni, bábszínházat csinálni, mint őelőtte. Ő mára megkerülhetetlen. Mitől lett azzá?

Kora és környezete nélkül nehéz megítélni egy ember művészetét. A kor, amelyben ő élt, árgus szemmel figyelte, mit művel a művész. Ám ez a figyelem csak arra a területre korlátozódott, amit ő – mármint az árgus szem – magas művészetnek gondolt. Festészet, szobrászat, irodalom, színház. És miközben ezeket a műfajokat külön-külön szabályozta, esetenként tiltotta, nem vette észre, hogy itt, a bábszínházban megszületik valami, amely komplex módon tartalmazza mindezeket a művészeteket – és nemcsak tartalmazza, hanem oly módon virágzik, hogy a bábszínházból korának egyik legavantgárdabb színháza lesz. Koós Iván, Szilágyi Dezső, Szőnyi Kató, Ország Lili és Bródy Vera együttese itt új műfajt teremtett. Kiderült, hogy a báb többre alkalmas, mint addig gondoltuk. Egy fából készült arc, egy hungarocell száj, papírmasé szem ugyanúgy képes tragédiák vagy szürreális drámák megjelenítésére, akár az élő színész. Sőt, néha jobban, mert a báb nem vág fölösleges pofákat, nem gesztikulál, ha nem kell, de ha szükséges, akkor átrepül a színen, vagy átváltozik.

Koós Iván egyénisége, tehetsége azzal emelkedett ki ebből a nagyszerű együttesből, hogy ő kicsit minden volt: díszlettervező, rendező, bábtervező, meg ami még kellett.

Nem egyszerűen csak bábot csinált, hanem bábszínházat.

Petruska és a Balerina (fotó: Éder Vera)

Részt vett a színpadra állítás minden fázisában és formálta azt. Díszlettervei önálló képzőművészeti alkotások, bábjai szobrok. Munkássága akár egy hologram. Bármely pontban tetten érhető a zsenialitás.

Művei egyszerre díszletek, bábok és bábdíszletek. Megszűnnek a műfaji korlátok. Kezei között minden anyag alkalmas arra, hogy meglelkesedjen. A sunyi macska vagy a cirkuszi bohóc rugóteste hosszúra nyúlik, az iszákos fickó feje borospalack. Ha egy bábnak csak az egyik profiljára van szükség, akkor nincs is másik fele. Ez a lényegre törés új megközelítési módot teremt; azt és csak azt mutatja, ami fontos. A báb lényegét, szellemét jeleníti meg.

A Petruska már a minden korlátot kinevető darabok közé tartozik. A vásári bábtól a nagyon rafinált varázslófiguráig itt minden megtalálható. A Varázsló bábot két színész mozgatja, ugyanakkor ez a báb két marionettfigurát mozgat. Színház a színházban. Marionett keveredik lapos és pálcás bábokkal.

Ebben a világban nincs helye a fölöslegesnek. A bábok formája a lényeg kifejezésére szolgál. Mozgáslehetőségük pont annyi, amennyire szükségük van. Bármiből kicsivel több vagy kicsivel kevesebb csak zavaró lenne.

Koós Iván szívesen adta át tudását, művészetét másoknak.

Ő magyarázta el nekem, hogyan kell bábot tervezni, így ha csak rövid időre is, de tanítványának vallhattam magam. Köszönöm Ivánnak.

Az idő nem fog Koós Iván bábjain. Némelyeket újra kellett varrni, faragni. Testükben többször újjászülettek az elmúlt évtizedekben, de ma is ugyanazok. Igaz, hogy Iván 15 éve nincs közöttünk, de bábjai által itt van mégis. Visszatérnék az idézethez: „Hiszek a csodában, a bábok életre keltésének, átváltozásának csodájában.”

Keltsünk életre most egy bábot Bánky Eszter, Tatai Zsolt és Kemény István segítségével. Részlet következik Beckett Szomjúság című jelenetének bábadaptációjából.

Köszönöm, hogy meghallgattak, és átadom a szót Samukának.

0 Tovább

babszinhaz

blogavatar

A Budapest Bábszínház blogja a Budapest Bábszínházról és a bábszínházról. Azoknak a nézőknek, akik igazán nyitottak. Felnőtteknek is. Sőt!

Címkefelhő

Budapest Babszinhaz (98),bábszínház (52),bab (15),Semmi (13),Janne Teller (12),Trisztan es Izolda (12),ifjúsági előadás (9),gyerekszínház (9),Kabaré musical (8),kabaré (6),Alföldi Róbert (6),rajzpalyazat (5),Spiegl Anna (5),Hókirálynő (5),Daniel Danis (5),mese (5),Bercsenyi Peter (5),Kivi (5),Budapest Bábszínház (4),Pettson és Findusz (4),színháztörténet (4),musical (4),Ellinger Edina (4),babfilm (4),Ludas Matyi (3),Hoffer Károly (3),Nyúl Péter (3),Gáspár Ildikó (3),semmi (3),A kis Mukk (3),babszinhaz (3),Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (3),andrássy út (3),animáció (3),Quimby (3),Kiss Tibor (2),Kálmán Eszter (2),színház- és filmművészeti egyetem (2),cabaret (2),reklám (2),Csizmadia Tibor (2),Pagony Kiado (2),Koós Iván (2),beatrix potter (2),BBC (2),Hans Christian Andersen (2),Teszárek Csaba (2),Ács Norbert (2),Hups Crew (2),kortars irodalom (2),Markó Róbert (2),Bereczki Csilla (2),Katona József Színház (2),színház (2),könyvtár (2),bécs (2),Handspring Puppet Company (2),Az iglic (2),Szalinger Balazs (2),marionett (2),Caryl Churchill (2),El Hormiguero (1),Sziget 2013 (1),Pablo Motos (1),Nemes Takách Kata (1),gameshow (1),talkshow (1),Spanyolország (1),Nelson Mandela (1),gyermek- és ifjúsági színházi világnap (1),Kovács Judit (1),báb (1),Marék Veronika (1),Michelle Obama (1),Sesame Street (1),szezám utca (1),óvodás (1),Márton László (1),Muppets (1),Tíz emelet boldogság (1),Muppet Show (1),Boribon és Annipanni (1),That Puppet Game Show (1),Koós György (1),Karádi Borbála (1),Mindenki (1),Oscar-díj (1),Kocsis Enikő (1),Fitos Dezső (1),Michac Gábor (1),Zságer-Varga Ákos (1),Némedi Árpád (1),Toldi (1),Arany János (1),középiskola (1),kötelező irodalom (1),budapest bábszínház (1),általános iskola (1),magyartanítás (1),Arany János-emlékév (1),gyerekelőadás (1),kötelező olvasmányok (1),Cziegler Balázs (1),Szálinger Balázs (1),Jevgenyij Svarc (1),Varro Dani (1),varró dániel (1),Julie Taymor (1),Futrinka utca (1),Brody Vera (1),Mazsola (1),Misi mókus (1),túl a maszat-hegyen (1),Jason Segel (1),Janosch (1),A csillagszemű juhász (1),magyar népmese (1),Kismackó és Kistigris (1),kesztyűs báb (1),Tim Burton (1),szatory dávid (1),poszt 2014 (1),Dario Fo (1),gyerekirodalom (1),mr bean (1),William Kentridge (1),Hajnali csillag peremén (1),Mozart (1),allatok vilagnapja (1),Salzburg (1),Richard Wagner (1),olvasás (1),Fige Attila (1),Babák (1),A halott menyasszony (1),Mórocz Adrienn (1),Jean Genet (1),Gimesi Dóra (1),Az oroszlankiraly (1),Karacsonyi lidercnyomas (1),allatbarat (1),Oedipus Rex (1),Andres Iniesta (1),Nike (1),foci (1),Vietnami Koztarsasag (1),vízi bábszínház (1),War Horse (1),Pillangokisasszony (1),Anthony Minghella (1),barca (1),Barcelona CF (1),szinhazi fesztival (1),Budapest Babszinhaz (1),kiállítás (1),TeARTrum Fesztivál (1),Sziget (1),hasbeszélő (1),Nina Conti (1),Bohoczki Sára (1),Fodor Annamaria (1),Michael Morpurgo (1),ASSITEJ (1),Szinhazi Vilagnap (1),ifjúsági színház (1),Fehérlófia (1),Broadway (1),Neudold Júlia (1),drámapedagógia (1),Blind Summit Puppet Theatre (1),John Turturro (1),Nagy Endre (1),Medgyaszay Vilma (1),Bárdos Artúr (1),animációs film (1),bábtörténet (1),dokumentumfilm (1),Richard Teschner (1),látványtervezés (1),kivi (1),bábfilm (1),Hollywood (1),Pethő Gergő (1),Odüsszeia (1),Odüsszeusz (1),Cselédek (1),Rózsa és Ibolya (1),Tatai Zsolt (1),CBBC (1),Blasek Gyöngyi (1),Szolár Tibor (1),West End (1),Füge Produkció (1),Jurányi (1),Neil Patrick Harris (1),Igy jartam anyatokkal (1),Nemzeti Színház (1)