A 2015/2016-os évad első premierje a Nyúl Péter. A próbafolyamatról a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves rendező-bábrendező szakos hallgatója, Varsányi Péter számol be. Ezúttal az előadás címszereplőjét, Márkus Sándort kérdezte.
- Milyen neked itt és most a Bábszínházban?
- Jól érzem magam, azt hiszem, te is láthatod. Tök jól szórakozom, és nagyon élvezem a munkát. Megnyugtató érzés vendégként itt lennem, úgy, hogy nem ez az otthonom – de nagyon jó csapat jött össze, szóval szerintem amúgy is élvezném a munkát.
- Másodszor dolgozol itt, a Hattyúk tava bemutatásakor még egyetemista voltál. Akkor is ilyen szabadnak érezted magad?
- A rendezők személyéből adódóan is teljesen más volt a két próbafolyamat, de igen, akkor is szabad voltam, otthonosan mozogtam a színházban.
- Ez látszik a portásokkal való intim viszonyodon is.
- Ja igen. (Nevet)
- A rendezővel, Ellinger Edinával hosszabb ideje ismeritek egymást.
- Tanított minket az egyetemen – már akkor is jól kijöttünk egymással, és nagyon örülök, hogy megint együtt dolgozhatunk. Azért is, mert tudja, mit akar, de közben hagy minket kísérletezni, engedi, hogy a személyiségünkből jövő dolgok belekerüljenek az előadásába. Szerintem ezt élvezi is, én meg hálás vagyok érte.
- Mi volt az első gondolatod, amikor felkért a szerepre?
- Az első, amit mondott, az volt, hogy egy kesztyűs bábos előadásról van szó. Nagyon szeretem ezt a műfajt, előtte is pont egy ilyen darabot próbáltunk Budaörsön (Kököjszi és Bobojsza, Halasi Dániel rendezésében). Ott azt éreztem, hogy nagyon felpörget, de közben a kapott energiát vissza is tudtam forgatni az előadásba. Imádok kesztyűs bábozni, hiszen egy hatalmas játékról van szó, ami viszont pontosságot, koncentrációt igényel, és amúgy nagyon fárasztó is.
- Edina nyilván nem véletlenül téged kért fel erre a szerepre. Látsz valami hasonlóságot Nyúl Péter és magad között?
- Nagyon passzol hozzám ez a karakter. Annyira, hogy nem is igazán akarok karaktert játszani, hanem próbálom saját magamat közvetíteni egy nyúlon keresztül. Talán kicsit mindig magamat játszom, de most nagyobb terem van az önkifejezésre, mint általában. Ezért is döntöttem a bábozás mellett, mert nekem szabad önkifejezési formára van szükségem. Többek között ezért hoztuk létre Eke Angélával saját társulatunkat, a Nylon Groupot, ami jelenleg az életem egyik legmeghatározóbb eleme. (A társulat oldala itt érhető el.) Korábban – ezt Edina is tudja – nagyon sokat harcoltam az ellen, hogy bábos legyek, de rá kellett jönnöm, hogy engem ez a műfaj tesz boldoggá. Persze játszom, és szeretnék is játszani prózai darabokban, de az életem célja, hogy minél szabadabb önkifejezési formát találjak, és számomra jelenleg a báb jelenti ezt. És harcolni is akarok érte, hogy minél jobban fejlődjön a műfaj. Bábos harcos vagyok.
Olvasson tovább:
Interjú a rendezővel, Ellinger Edinával
