Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Praktikus és játékos - Bereczki Csilla a Pettson és Finduszról

A Pettson és Findusz főpróbahetébe fordultunk, a Játszó-térről kikerült a Lúdas Matyi asztala, helyére színes kockás linóleum és a skandináv dizájnt idéző, ugyanakkor fantáziát beindító, csupa fiók, csupa zeg, csupa zug, erre hajló, arra kunkorodó bútorok kerültek. Bereczki Csillával, az előadás rendezőjével ebben az igazán otthonos környezetben beszélgettünk.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős rendező-bábrendező szakosa vagy, a Pettson és Findusz a diplomarendezésed. Miért épp ezt az anyagot választottad?

Az egyik osztályfőnököm, Meczner János, aki a Budapest Bábszínház igazgatójaként (a másik osztályfőnök Csizmadia Tibor) lehetőséget adott az osztályunknak arra, hogy a színházban megvalósítandó előadástervekkel pályázzunk. Erre a pályázatra én három tervet adtam be, köztük volt a Fekete Ádám dramaturg szakos hallgatóval készített Pettson és Findusz is, amit végül a tanár úr kiválasztott. Magát a történetet Máthé Zsolt révén ismertem meg, akivel a Színművészetin a bábszínész szakos osztálynak együtt rendeztük az Isten madárkái című előadást. A munka közben sokat beszélgettünk arról, milyen érdekes az, ahogyan a meseszerűség megjelenik az élőszínházban. Ezekben a beszélgetésekben előkerültek mindenféle mesék. Zsolt nagy rajongója a Pettson és Findusz sorozatnak, megvan neki az összes kötet. Néhányat belőlük kölcsönadott, és annyira megtetszettek, hogy végül a pályázatra ezt adtam be.

Mi fogott meg a történetekben?

Nagyon érdekel az élőszínház és a bábszínház kapcsolata. Ebben a mesében van egy ember, Pettson, illetve egy macska, Findusz, az ő viszonyukban pedig megjelenik a szülő-gyerek kapcsolat összes bája, öröme és nehézsége, és azt hiszem, ennél jobb alapanyag nincs az kísérletezésre, arra, hogy úgy készítsek előadást, hogy abban az élő- és a bábszínház együtt legyen jelen. Azt gondolom, hogy amit eddig tudok a színházcsinálásról, a rendezésről, a zene, a mozgás, a látvány szerepéről (zene: Márkos Albert, koreográfus: Hegymegi Máté e. h., látvány: Lisztopád Krisztina), a bábról, azokat ebben az előadásban meg tudom mutatni úgy, hogy az érvényes legyen a gyerekek számára, ugyanakkor a szülőknek is tartogat izgalmat, mert szerintem a jó gyerekelőadás nullától száz éves korig érdekes.

Mi az, ami élőszínházi lesz, és hol használtok bábos elemeket?

Pettsont Ács Norbert játssza, Finduszt pedig Ellinger Edina. Norbi élőszínházi színészként lesz látható, Edina viszont két bábbal, egy kicsi és egy nagyobbacska, kamaszforma Findusszal bábozik. Az emberek életében láthatatlanul, Findusznak azonban teljes valójukban jelen levő muklákat Bercsényi Péter és Mórocz Adrienn játssza. A muklák a mesében a Pettson és Findusz közti konfliktusokat elsimítják, ugyanakkor ők kötik össze az egyes történeteket is, ezért a nekik készült dalokkal és táncokkal kap egyfajta lendületet az előadás. Rajtuk kívül ketten szerepelnek még élőszínészként, őket kettőzött szereposztásban láthatja a közönség. A szomszéd Gustavsson bácsi, aki egy egykori tűzoltó, és azt hiszi, Petsson nem teljesen normális, ezért feljegyzéseket készít róla. Gyakran humoros konfliktusba kerülnek, pedig csak arról van szó, hogy mindketten magányosak, de természetesen a történet végére összebarátkoznak. Ezt a karaktert Teszárek Csaba és Csajághy Béla alakítják. A másik szomszéd Andersson néni, aki szintén magányos, szerelmes Petssonba, állandóan a nyakára jár, és ebből is sok vicces szituáció alakul ki. Őt Pallai Mara és Krista Anita játsszák. Lesznek még egerek és intrikus csirkék – utóbbiak azok, akik azt hiszik, Petsson lopja a tojásaikat, ezért folyamatosan keresztbe próbálnak neki tenni –, őket Semjén Nóra és Rusz Judit bábozzák, aztán feltűnik a kicsi Findusznak még félelmetes borz – de később rájön, hogy nem kell tőle félni –, illetve a bika, ők szintén bábok lesznek.

Négy könyv történetét gyúrtátok össze a darabhoz. Miről szól ez a történet? Honnan indulunk, mi történik a szereplőkkel?

Ez egy olyan mesekönyvsorozat, amelynek a történetei összefüggenek, de külön-külön is megállják a helyüket. Amikor leültünk Ádámmal és Gimesi Dóra dramaturggal, azokat az epizódokat kerestük, amelyek izgalmasak, de egy történeti és bizalmi ívvé is összeállnak. Ezért gondoltuk, hogy mindenképp meg kell jelenítenünk az első találkozást, amikor Pettson megkapja Finduszt, az első összeveszést, amikor Findusz elszökik, az első kibékülést, a születésnapot és a karácsonyt. Kezdetben méregetik egymást, majd konfliktusba kerülnek, aztán megbocsátanak, Findusz születésnapján pedig Pettson felismeri, van valaki, akiért ő felelősséggel tartozik, és felvállalja ezt a felelősséget. Az évszakok eközben változnak.

A könyveket az író illusztrálta, és készült belőlük rajzfilmsorozat is. Nagyon markáns Sven Nordqvist vizuális világa, ti viszont egészen más irányba mentetek el. Miért döntöttél így, és milyen kiindulási instrukciókat adtál Lisztopád Krisztának, aki a látványt tervezte?

Aki ismeri a köteteket, tudja, hogy ezek az illusztrációk amellett, hogy egy-egy jelenetet ábrázolnak, mindig tartalmaznak egy-egy apró, a képeken elrejtett momentumot, ami számomra egy rendkívül gyerekközpontú és fantáziadús gesztus, ám arról is szól, milyen kis dolgokból épül fel az életünk, mennyi minden van körülöttünk, amit elsőre talán nem fedezünk fel, pedig érdekesek, csak észre kellene vennünk. Erre példa mondjuk az, amikor Pettson a szülinapi palacsintatortát készíti, és különböző akadályokon kell áthaladnia, vagy ahogyan a muklákat láttatja, vagy egészen konkrétan az, hogy egy kép sarkában eldugva az egerek ruhái két ceruza között kifeszített kötélen száradnak. Ezt csak egy az egyben érdemes megjeleníteni, de akkor az egy egyszerű másolás lenne, ráadásul biztos vagyok benne, hogy nem is tudnánk épp pontosan úgy megcsinálni. Így inkább azt tartottuk szem előtt, hogy egy olyan térben játsszunk, amire jó ránézni, ami többfunkciós, ahol a fantázia mellett a praktikum is megjelenik, tehát a furcsa, játékos külsejű bútorok tökéletes hétköznapi használati tárgyak is, de ami a legfontosabb: a gyerekek szeressék, akár annyira, hogy az előadás után egy ilyen gyerekszobát kérjenek maguknak.

Próbafotók ide kattintva érhetők el.

0 Tovább

Kedves gyerekek, rajzoljatok!

Lúdas Matyi, Pettson és Findusz, A brémai muzsikusok, Csizmás kandúr, A hattyúk tava, Minden egér szereti a sajtot, Misi mókus vándorúton, A gyáva kistigris – megannyi előadás a Budapest Bábszínházban, amelyek főszereplői állatok. Csakúgy, mint az Állat(i)-barátság pályázatra készített alkotásoknak: olyan rajzokat, festményeket várunk, amelyeken ti és kedvenc állataitok szerepelnek.

Az alkotások bármilyen technikával készülhetnek, méretük A4 vagy A3 lehet. A pályaműveket postán várjuk október 31-ig a Budapest Bábszínház címére (1062 Budapest, Andrássy út 69.). A pályaművek hátuljára kerüljön rá a pályázó gyerek neve és életkora. A borítékra, kérjük, írják rá:„Állat(i)-barátság”.

A 2012. október 31-ig beérkezett műveket két életkori kategóriában (3-6 és 7-10 évesek) bíráljuk el. A zsűri tagjai: Lisztopád Krisztina és Miareczky Edit tervezők, Bereczki Csilla és Fige Attila rendezők, Meczner János, a Budapest Bábszínház igazgatója, valamint a Bóbita magazin szerkesztősége. A díjazottak neve – a díjazott illusztráció mellett – a Budapest Bábszínház és a Bóbita magazin honlapján november 5-től lesz olvasható. A díjak (könyvcsomagok, színházjegyek) átadására a Budapest Bábszínházban, a novemberi Bóbita Matinén kerül sor.

0 Tovább

Báblátvány - tíz év tervezői

Talán kevesen tudják - bár a vitrinek miatt gondolhatják -, hogy a Budapest Bábszínház nem csupán színház, de kiállítóhely is: az előcsarnok ad helyet a Koós Iván Galériának, ahol továbbra is nagy figyelmet fordítunk a hazai báb- és színháztörténet kiemelt alkotóinak bemutatására. Az évad első kiállítása a Budapest Bábszínházban 2002 és 2012 között dolgozó tervezők munkáiból készült. A Báblátvány című tárlatot Balla Margit rendezte.

A huszonkét kiállító között hazai és külföldi, tapasztalt és a pályát kezdő, a báb műfajában otthonosan mozgó és a területre első alkalommal kiránduló tervezők egyaránt megtalálhatóak. A 2013. február 14-ig nyitva tartó tárlaton Bagossy Levente (Líra és Epika – ezért a munkáért Bagossy Leventét Szabadkán és Zágrábban, a 43. PIF Nemzetközi Bábszínházi Fesztiválon a legjobb bábokért járó díjjal tüntették ki), Balla Margit (Egy kiállítás képei, Bábpuccs, A szarvaskirály), Bodor Judit (Csillagfiú), Boráros Szilárd (Péter Pán, Rozi az égen, Rózsa és Ibolya), Bródy Vera (Mi újság a Futrinka utcában?), Dan Fraticiu (Don Quijote), Gombár Judit (Faust), Grosschmid Erik (Vadhattyúk), Horányi Júlia (A hattyúk tava), Julija Skuratova (Hamuban sült mese, Hárun és a mesék tengere), Kiss Gabriella (Übü király és a magyarok), Koszta Zoltán (A gyáva kistigris), Kováts Tamás (Egy egér naplója), Lisztopád Krisztina (Pettson és Findusz), Majoros Gyula (Noé bárkája), Mátravölgyi Ákos (Mackó és az állatok), Matyi Ágota (Andersen-mesék – Jómadarak), Miareczky Edit (Lúdas Matyi), Jaroslav Milfajt (Szentivánéji álom), Orosz Klaudia (Eszem a gesztenyét, Barackvirág, Szegény Dzsoni és Árnika), Sipos Katalin és Sisak Péter (Hajnali csillag peremén), Tihanyi Ildikó (Mesék a Tejúton túlról), Wunder Judit (Tehén a Holdon) munkái tekinthetők meg.

A kiállítást Götz Béla díszlettervező a Lúdas Matyi bemutatója előtt az alábbi szavakkal nyitotta meg:

Kedves tervező művészek, bábművészek, kedves megjelentek!

Az emberi kultúrák hajnalán a művészet egyik útja a bábok megteremtésével kezdődött. Halott tárgyakból, természet adta anyagokból élőt varázsolni, ez volt a cél. A hétköznapi funkciókat ellátó környezeti elemeket más összefüggésekbe helyezve-emelve rácsodálkozhattunk a szemünk elé táruló, új, mozgó világra. Ahogy a csecsemő boldogan fedezi fel az akkor még akaratától függetlenül táncoló ujjait.

Mi most itt egy furcsa temetőben járunk. Tetszhalottakat bámulunk. Ezernyi ötlet, lehetőség van bezárva az üvegkoporsókba. Ezek a színes rongyocskákból, fadarabokból, újságpapírból összeragasztott – drótozott valamik már nagy utat jártak be idáig. Nem természetes módon jöttek a világra. Szülőjük az emberi gondolat. Az ő kilenc hónapjuk a tervező asztaltól indult el, szakértő műhelyeken keresztül jutottak az értő kezekbe, így napról-napra fokozatosan teltek meg élettel.

Az európai polgári kultúra játék mackót adott a kezünkbe. Ez a különleges lény lett első, még néma beszélgető társunk, vele őszintén megoszthattuk bizonytalan érzéseinket a körülöttünk nyüzsgő világról, neki tehettük fel legnehezebb kérdéseinket, hogy hol lesz a mi helyünk ebben a kaotikus térben, vele teremthettük meg azt a belső harmóniát, amit aztán egy életen át próbálunk újra megtalálni. Ha bábtechnikailag nézzük, talán a legprimitívebb tárgy, vagyis igazi klasszikus találmány. A gyermeki hitvilág a mackó segítségével könnyedén fogadja el azt a bolondos ötletet, hogy az állatok társadalma emberi nyelven kommunikál egymással. Csúnyán becsapjuk őket, de ennek árán módot kapnak az előttük álló sokszor rettenetes évek egy szebb, gazdagabb feldolgozására a művészet által. Aki ezt az ajándékot nem fogadja el, vagy lehetősége sincs megismerésére, később talán egyszerű alkoholista lesz, de optimális esetben tudományos kutató, a delfinek ének-beszédét próbálja egy életen át megfejteni, vagy a madár rajok égi táncrendjének csodáját.

A bábok széles skálájú látványvilága megnyitja a kölykök szemét az emberi lét sokszínűsége felé, találkozik nemesen metszett arcú hősökkel, mennyei szépségű királykisasszonyokkal, de az egyszerűbb formák is mélyen hatnak rá, itt ezek bája ragadhatja el. Másrészt ugyanolyan fontos, hogy feltárul előtte a groteszk értéke, a figurákban megjelenő humor gazdagsága is.

A bábalkotás különös lehetősége, hogy módja van csak azokat a részeket felépíteni, amiket fontosnak tart a karakter létrehozásához. Kiemel és eltűntet, szabadon bánik az arányokkal. – Azzal nem kell foglalkoznia, hogy egy kissé megfáradt testet valahogy szebbnek mutasson. Ráadásul itt egy ember lehet húszcentis, de akár három méter magas is. Az elefántot bekaphatja a kisegér. Az ebeknek lehet emberi arca, és a humán teremtmény külsőleg is mutathat vadállati képet.

Az igazi báb a vele játszók meghosszabbított testrészévé válik. Az anyag és a lélek a mozgatás művészete által egy új személyiségben egyesül. A néző boldogan merül el a metamorfózisban. A tervező is részesül ebben a szabad átalakulásban, de a bábszínészre a folyamatos átrepülés bizonyos veszélyekkel járhat. Az évtizedeken át hozzánőtt figura visszahat saját személyiségére. Ahogy a kutya gazdája idővel elkezd kedvencére hasonlítani, úgy ragadhat bele egy kiscica, vagy egy királykisasszony a művész lelkébe. – Csak játék! – intette Ádám Ottó felhevült színészeit az esti előadás után, ha nehezen vették elő a kapukulcsot, hogy visszatérjenek polgári otthonaikba. Talán kissé másképpen, de igaz lehet ez a bábművészekre is.

Ahogy ez a kiállítás mutatja az embereken, állatokon és növényeken túl a holt tárgyak is életre kelthetők, megszemélyesíthetők ezen a színtéren. Egy létra öröm-táncot járhat, egy kavics fellázadhat, lerázhatja magáról a szennyet, haragos arcukat mutatják a természet erői, a víz uralma, vagy közénk jönnek a csillagképek dallamos, éteri repkedéssel.

A fenti kis kavicsdarab egy pálcikára tűzve néhány ecsetvonással idős úr fejévé változhat – a bölcs gyerekek egyáltalán nem hiányolják kezét-lábát, és nem lepődnek meg, ha emberi hangon szól hozzájuk. Pars pro toto! – A művészet örökbecsű igazsága sugárzik a bábszínház minden egyes figurájából – és ezek a részecskék a talált, vagy felkutatott tárgyak a tervező fantáziája és az akárhány éves gyermeki lényű nézők összjátéka folytán az öröm forrásává válnak - helyettesítve színpadi alakokat, vagy azok testrészeit. A szegény sárgarépa is csak itt találja meg végre léte igazi értelmét – a hóember orraként.

Érdekes módon általában az ipar termékei, ha eredeti funkciójukban alkalmazzuk a bábszínpadon, a legkevésbé illeszkednek környezetükbe. Elszomorít, csalódást okoz olyan textíliával találkozni egy báb-öltözetben amit egyszerűen méterárúnak nevezhetünk. Ha az anyag vastagsága, esése, redőzhetősége alkalmatlan a zsugorított emberkékre, ez hitelteleníti a sokat ígérő szobrász és festői munkát.

Kiállításunk különlegessége, hogy itt a vitrineken kívül is kószál néhány műtárgy. Ők azok, akik teljes testi valóságukban jelennek meg az előadásokban, olykor jelmezekbe és maszkok mögé bújva, máskor testarányaikat is megváltoztatva a bábok közé vegyülve, vagy élő hangszerként, esetleg kezükben egy idegen szempárral megkettőzve személyiségüket.

Talán nincs is az országban még egy hely, ahol az irodalmi és zenei értékek ilyen gazdag tárháza jöhetne létre – befogadó talajául stílusoknak, egyéni látványvilágoknak. Homérosztól Varró Dánielig gázolhatnak a tervezők a költői sorok barázdáiban, a szél ide Mozart és Ligeti hívogató szirén énekét hozza, vagy éppen furulyaszót. Ilyen talajon sok-sok virág nyílik gyerekek és felnőtt gyerekek gyönyörűségére.

Ezen a nyáron a Londoni Olimpiai Játékok kísérő programja – a Kulturális Olimpia – igen nagy rangot adott a mai bábművészetnek. Az életnagyságú paripa figurának minden idegszálát élővé varázsolta a mozgató együttes. Megjelenése ilyen előkelő helyzetben új kérdéseket és lehetőségeket vet fel a bábművészet és korunk kapcsolatában. Lenyűgöző volt az anatómiailag pontosnak tűnő váz és a bábművészek koreográfiájának összhangja, a tervezés és kivitelezés tökéletessége. Produkciójuk méltó helyre került emlékezetünkben, Koós Iván Petruskája és Bródy Vera Fából faragott királyfia mellé.

0 Tovább

Premier - duplán

Bizony, duplán, mert két szereposztásban játsszuk a Lúdas Matyit. A két bemutató között néznivalót ajánlunk. A Hír TV 10 perc című műsorát - ide kattintva egy pop up ablakban indul el -, amelyből kiderül, a Szépművészeti Múzeumot igazgató Baán László kisgyerekes apukaként minket választana hétvégi programként. (Köszönjük szépen!)

A Lúdas Matyi - Fige Attilával, Miareczky Edittel, Pethő Gergővel - nagyjából 6 perc körül kezdődik, de a múzeum Műkincsek és bűnesetek című kiállításáról, illetve a Kiskakas Animációs Filmnapokról szóló beszámolókat se hagyjátok ki, és a Café Budapestre is maradjatok még.

0 Tovább

Hopp, egy cikk

Czenkli Dorka járt a Budapest Bábszínházban, ennek eredménye a Magyar Narancs szeptember 13-i számában, a Zsinórpadlás című évadnyitó színházi mellékletben jelent meg.

0 Tovább

babszinhaz

blogavatar

A Budapest Bábszínház blogja a Budapest Bábszínházról és a bábszínházról. Azoknak a nézőknek, akik igazán nyitottak. Felnőtteknek is. Sőt!

Címkefelhő

Budapest Babszinhaz (98),bábszínház (52),bab (15),Semmi (13),Janne Teller (12),Trisztan es Izolda (12),ifjúsági előadás (9),gyerekszínház (9),Kabaré musical (8),kabaré (6),Alföldi Róbert (6),rajzpalyazat (5),Spiegl Anna (5),Hókirálynő (5),Daniel Danis (5),mese (5),Bercsenyi Peter (5),Kivi (5),Budapest Bábszínház (4),Pettson és Findusz (4),színháztörténet (4),musical (4),Ellinger Edina (4),babfilm (4),Ludas Matyi (3),Hoffer Károly (3),Nyúl Péter (3),Gáspár Ildikó (3),semmi (3),A kis Mukk (3),babszinhaz (3),Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (3),andrássy út (3),animáció (3),Quimby (3),Kiss Tibor (2),Kálmán Eszter (2),színház- és filmművészeti egyetem (2),cabaret (2),reklám (2),Csizmadia Tibor (2),Pagony Kiado (2),Koós Iván (2),beatrix potter (2),BBC (2),Hans Christian Andersen (2),Teszárek Csaba (2),Ács Norbert (2),Hups Crew (2),kortars irodalom (2),Markó Róbert (2),Bereczki Csilla (2),Katona József Színház (2),színház (2),könyvtár (2),bécs (2),Handspring Puppet Company (2),Az iglic (2),Szalinger Balazs (2),marionett (2),Caryl Churchill (2),El Hormiguero (1),Sziget 2013 (1),Pablo Motos (1),Nemes Takách Kata (1),gameshow (1),talkshow (1),Spanyolország (1),Nelson Mandela (1),gyermek- és ifjúsági színházi világnap (1),Kovács Judit (1),báb (1),Marék Veronika (1),Michelle Obama (1),Sesame Street (1),szezám utca (1),óvodás (1),Márton László (1),Muppets (1),Tíz emelet boldogság (1),Muppet Show (1),Boribon és Annipanni (1),That Puppet Game Show (1),Koós György (1),Karádi Borbála (1),Mindenki (1),Oscar-díj (1),Kocsis Enikő (1),Fitos Dezső (1),Michac Gábor (1),Zságer-Varga Ákos (1),Némedi Árpád (1),Toldi (1),Arany János (1),középiskola (1),kötelező irodalom (1),budapest bábszínház (1),általános iskola (1),magyartanítás (1),Arany János-emlékév (1),gyerekelőadás (1),kötelező olvasmányok (1),Cziegler Balázs (1),Szálinger Balázs (1),Jevgenyij Svarc (1),Varro Dani (1),varró dániel (1),Julie Taymor (1),Futrinka utca (1),Brody Vera (1),Mazsola (1),Misi mókus (1),túl a maszat-hegyen (1),Jason Segel (1),Janosch (1),A csillagszemű juhász (1),magyar népmese (1),Kismackó és Kistigris (1),kesztyűs báb (1),Tim Burton (1),szatory dávid (1),poszt 2014 (1),Dario Fo (1),gyerekirodalom (1),mr bean (1),William Kentridge (1),Hajnali csillag peremén (1),Mozart (1),allatok vilagnapja (1),Salzburg (1),Richard Wagner (1),olvasás (1),Fige Attila (1),Babák (1),A halott menyasszony (1),Mórocz Adrienn (1),Jean Genet (1),Gimesi Dóra (1),Az oroszlankiraly (1),Karacsonyi lidercnyomas (1),allatbarat (1),Oedipus Rex (1),Andres Iniesta (1),Nike (1),foci (1),Vietnami Koztarsasag (1),vízi bábszínház (1),War Horse (1),Pillangokisasszony (1),Anthony Minghella (1),barca (1),Barcelona CF (1),szinhazi fesztival (1),Budapest Babszinhaz (1),kiállítás (1),TeARTrum Fesztivál (1),Sziget (1),hasbeszélő (1),Nina Conti (1),Bohoczki Sára (1),Fodor Annamaria (1),Michael Morpurgo (1),ASSITEJ (1),Szinhazi Vilagnap (1),ifjúsági színház (1),Fehérlófia (1),Broadway (1),Neudold Júlia (1),drámapedagógia (1),Blind Summit Puppet Theatre (1),John Turturro (1),Nagy Endre (1),Medgyaszay Vilma (1),Bárdos Artúr (1),animációs film (1),bábtörténet (1),dokumentumfilm (1),Richard Teschner (1),látványtervezés (1),kivi (1),bábfilm (1),Hollywood (1),Pethő Gergő (1),Odüsszeia (1),Odüsszeusz (1),Cselédek (1),Rózsa és Ibolya (1),Tatai Zsolt (1),CBBC (1),Blasek Gyöngyi (1),Szolár Tibor (1),West End (1),Füge Produkció (1),Jurányi (1),Neil Patrick Harris (1),Igy jartam anyatokkal (1),Nemzeti Színház (1)