De mért? - Így készül A csillagszemű juhász 2.

Az előadás rendezőjét, Markó Róbertet - a darabból inspirálódva - egyetlen roppant egyszerű kérdőszót ismételgetve arról kérdeztük, hogyan választotta ki alkotótársait.

ELSŐ DARABONT
Az történt, te juhász, képzeld el,
Hogy a mi felséges király urunk
Tüsszentett!

CSILLAGSZEMŰ JUHÁSZ
És?

ELSŐ DARABONT
Hát tüsszentett, nem érted?

CSILLAGSZEMŰ JUHÁSZ
De értem.

ELSŐ DARABONT
Mondjad, hogy egészségére,
Hadd mehessünk mi is végre pihenni.

MÁSODIK DARABONT
Na mondjad gyorsan!

CSILLAGSZEMŰ JUHÁSZ
Ja! Hát nem tudom.
Mért kéne mondanom?

ELSŐ DARABONT
Azért, mert mondhatod
A felséges király urunknak, hogy adjisten
Egészségére.
(...) 
Ezt mindenkinek mondania kell!

MÁSODIK DARABONT
Ez a törvény!

CSILLAGSZEMŰ JUHÁSZ
Jól van. De mért?

(Részlet a darabból)

A csillagszemű juhász magyar népmese Markó Róbert Szálinger Balázs Cziegler Balázs Michac Gábor Zságer-Varga Ákos Némedi Árpád Fitos Dezső Kocsis Enikő Budapest Bábszínház

Amikor Meczner János, a bábszínész szakosok osztályfőnöke pályázatot hirdetet közöttetek, bábrendező szakosok között, hogy a Budapest Bábszínház társulatára, játszóhelyeire találjátok meg a legmegfelelőbb produkciókat, akkor te többek között A csillagszemű juhásszal pályáztál. Miért?

Bár igazgató úr a meghívásos pályázat meghirdetésekor nem kötötte ki, hogy csak gyerekeknek szóló előadások terveivel jelentkezhetünk, nekem mégis egyből egy kisiskolásoknak szóló történet felé indult el a fantáziám. A szakmánk egyik legfontosabb és legizgalmasabb feladatának érzem, hogy a legkisebbeknek meséljünk el erős (alap)történeteket – lehetőség szerint minél szellemesebb, és mozgalmasabb formában. A csillagszemű juhász több szempontból tűnt jó választásnak. Egyrészt nagyon átélhetőnek találtam a történetet a kisiskolások szempontjából: a folyamatos rákérdezés az ő esetükben is éppúgy alapmotívum, ahogy a csillagszemű juhászéban, s nekik is alapélményük, hogy „miért?” kérdéseikre rendszerint azt a választ kapják tőlünk, felnőttektől, hogy „csak”. Vagy: „mert én azt mondtam”. Másrészt a juhász személyében olyan főszereplőt kapnak a nézők, akinek kérlelhetetlen igazságszeretetével, rendíthetetlen lelki és testi erejével könnyű azonosulni. Harmadrészt fontos, hogy A csillagszemű juhász magyar népmese. Nemcsak azért, mert a Budapest Bábszínház jelentős vállalása, hogy népmesekincsünk darabjait időről-időre bemutassa, hanem azért is, mert tapasztalatom szerint ezek a történetek olyan húrokat pendítenek meg bennünk, amelyeket más mesék nemigen. Ahogy Boldizsár Ildikó mesekutató fogalmaz: „A népmesében rend van”. És ez alkotóként roppant megnyugtató érzés.

A csillagszemű juhász magyar népmese Markó Róbert Szálinger Balázs Cziegler Balázs Michac Gábor Zságer-Varga Ákos Némedi Árpád Fitos Dezső Kocsis Enikő Budapest Bábszínház

A darab megírására Szálinger Balázst kérted fel. Miért?

A csillagszemű juhász című történet erősen gondolkodik a hatalom mibenlétéről, fogalmáról, természetéről, és verseiből, drámáiból kiindulva úgy éreztem, ez a téma erősen foglalkoztatja Balázst is. Ugyanakkor mindig olyan világokat szeretnék teremteni a színpadon, amelyekben fontos szerep jut az abszurdig is elmerészkedő humornak – egyfelől úgy látom, hogy ez nagyon közel áll a gyerekek ízléséhez, másfelől pedig enélkül a humor nélkül nem tartom túlélhetőnek az életet, jobb, ha ezt minél fiatalabb korban tisztázzuk a közönségünkkel. Balázs írásaiban éreztem az erős hajlamot erre a vonulatra, ez volt a második érv. Végül pedig színpadi szerzőként is, rendezőként is azt tartom, hogy a drámaszöveg eszköz és közvetítő, nem pedig szent és sérthetetlen kinyilatkoztatás, Balázs ebből a szempontból kivételesen színpadbarát író, partner a szöveggel való folyamatos munkában, nem ragaszkodik a saját elképzeléseihez.

A csillagszemű juhász magyar népmese Markó Róbert Szálinger Balázs Cziegler Balázs Michac Gábor Zságer-Varga Ákos Némedi Árpád Fitos Dezső Kocsis Enikő Budapest Bábszínház

A díszletet Cziegler Balázs tervezi, a jelmezeket és a bábokat Michac Gábor. Miért?

Amikor a már említett pályázat eredményét megtudtuk, nagyon meglepett, hogy a nagyszínpadon kapok lehetőséget – ez egyetemistaként különösen nagy feladat, ugyanakkor hatalmas bizalmat is jelez a színház részéről. Bábszínházi berkekben különösen gyakoriak a meghitt, intim, stúdiószínpadi előadások, itt viszont több mint háromszáz néző számára szeretnénk maradandó élményt nyújtani egy jelentős méretű színpadon. Cziegler Balázs munkáit a kezdetektől figyelem rajongással, miközben nagyon ismerősek, otthonosak nekem azok a terek, amiket megálmodik. Azt kértem tőle, hogy A csillagszemű juhász díszlete legyen egyetlen erős gesztus, ami a meséhez is, a népiességhez, magyarsághoz is kapcsolódik, így alakult ki a dézsát, kutat és szemet egyszerre formázó, számos szcenikai meglepetést rejtő ellipszis-szerű tér. Hihetetlenül inspiratív és asszociatív színpadkép, ami, úgy képzelem, a színészt is, a nézőt is jócskán kimozdítja a komfortzónájából. Balázs világával nagyon kompatibilis Gáboré, az ő jelmezeiben mindig az érzékenységet, a jól eltalált részleteket szeretem a legjobban, és azt, hogy kortárs ruhákat létrehozni, miközben tiszteli, újraértelmezi a hagyományt. Ebben az előadásban a kalocsai hímzés tradicionális színeibe öltöztette a szereplőket, s a ruhák szabásmintáiban követte a hagyományos magyar viseleteket, miközben szándékoltan és nagyon mai anyagokat használt.

A csillagszemű juhász magyar népmese Markó Róbert Szálinger Balázs Cziegler Balázs Michac Gábor Zságer-Varga Ákos Némedi Árpád Fitos Dezső Kocsis Enikő Budapest Bábszínház

A zeneszerző Zságer-Varga Ákos, akinek Némedi Árpád a zenei munkatársa. Miért?

Tulajdonképpen éppen az a gondolat játszott főszerepet Ákos és Árpi kiválasztásában, ami Gábort is vezette a jelmezek tervezése közben: hogyan lehet a tradíciót a kortárssal elegyíteni. Ákos és Árpi színházi munkáit jól ismerem, egyfelől tudok az alázatukról, hogy a művészetüket nem alanyi dolognak tekintik, hanem az előadás szolgálatába állítják, másfelől egyikük az elektronikus zene, másikuk a népzene felől közelít a színházhoz, ráadásul összeszokott alkotópárosnak mondhatók. A csillagszemű juhásszal kapcsolatosan felmerült első zenei gondolatom az volt, hogy e kettő – az elektro és a folk – fúziójából kellene kiindulni, valójában kézenfekvő volt, hogy Ákosék jutottak az eszembe.

A csillagszemű juhász magyar népmese Markó Róbert Szálinger Balázs Cziegler Balázs Michac Gábor Zságer-Varga Ákos Némedi Árpád Fitos Dezső Kocsis Enikő Budapest Bábszínház

A mozgás is népi elemekből táplálkozik, a koreográfiusok Fitos Dezső és Kocsis Enikő. Miért?

Enikővel és Dezsővel nem először dolgozunk együtt: állandó szereplői a szakmai életemnek, és nagyon szeretném, ha ez jó sokáig így is maradna. Remekül kiegészítjük egymást, azt hiszem; nagyon hasonló színházi nyelvet beszélünk, ők kiválóan fel tudják lazítani az általam felépített rendszereket, én pedig többé-kevésbé rendszerezni tudom azt a hihetetlen mennyiségű ötletet, kreativitást, ami belőlük egy-egy próbán előtör. Bár ősnépitáncosok, a kortárs vonal sem idegen számukra, nyitottak a népi és a mai házasítására – de csak mert a végén a népzene úgyis legyőzi a gépzenét. Ahogy a csillagszemű juhász a medvét, a sünt meg az összes akadályt és kísértést.

A népmese eredetéről itt olvashatnak bővebben.

0 Tovább

Változatok egy mesére - Így készül A csillagszemű juhász 1.

Az évad második bemutatója A csillagszemű juhász. Nagy Orsolya dramaturg segítségével a mese eredetének járunk utána.

Magyar népmesekincsünk egyik legismertebb és legnépszerűbb darabja: A csillagszemű juhász. Bár a mesét ma már a főhős neve (vagyis foglalkozása és szemének különleges ragyogása) fémjelzi, a történet első verziójának címe igazából Adj’ Isten egészségére volt. Ezt a változatot a Bodros Katica álnéven tevékenykedő Dessewffy Virginia gyűjtötte a Garam vidékén, a 19. század második felében. Benedek Elek későbbi, kanonizált meséjének ez adja az alapját, kisebb-nagyobb átalakításokkal.  

Adott egy király, akitől minden alattvalója retteg. Egyet leszámítva: a csillagszemű juhászt. És adott egy törvény, amit mindenki betart, egy valakit leszámítva: a csillagszemű juhászt. A mese tehát a hatalommal való szembeszállás története.

Dessewffy Virginiánál már a címben megjelenik az a téthelyzet, ami az egész mesét meghatározza. A juhász nem hajlandó azt mondani a királynak, hogy "Adj’ Isten egészségére", és ez a szembeszállás vezet ahhoz, hogy a király tekintélye megdől.

Benedek Eleknél a címben maga a főszereplő jelenik meg. Egy ikonikus karakter, a nép egyszerű fia, egy juhász, akinek van egy különleges külső ismertetőjele, hogy csillagszeme van.

A Magyar Népmesék című mesesorozat előtörténettel gazdagítja a juhász meséjét: szegény szülők gyermeke, aki egy nap elindul, hogy szerencsét próbáljon. Mielőtt elkezdődnie az igazi történet, a juhász szembeszegülése a királlyal, egy rövid epizódon keresztül meggyőződünk a juhász leleményességéről, életrevalóságáról.

A történetet több ízben is meghatározza a mesékre jellemző hármasság. A király háromszor, három különböző módon próbál végezni a juhásszal, majd miután ez nem sikerül, háromszor próbálja ajándékokkal elcsábítani.

Dessewffy Virginia és Benedek Elek változataiban megegyezik a három halálba küldési kísérlet. Először a fehér medve tömlöcébe kerül a juhász, majd a vérengző óriássünökhöz, végül pedig a kaszásverembe. A juhász először csillagszemei hipnotikus erejének köszönheti az életét, utána furulyajátékának, végül pedig eszének, leleményének.

A Magyar Népmesék című mesesorozatban új próbatételek bukkannak fel: először szőrdisznókkal (vagyis vadkanokkal) kell a juhásznak megküzdenie, ezt követi a kaszásverem, végül pedig a baglyok és denevérek tornyába zárják. Míg a mese írott változataiban egyre inkább fokozódik a próbák nehézsége és ezzel együtt a feszültség, itt valahogy nem sikerül emelni a téteket.

A megölési kísérleteket a három csábítási kísérlet követi. A király ezüsterdőt, aranyvárat, gyémánttavat ajánl a juhásznak azért, hogy lemondjon a királylány kezéről, de mégis mondja a királynak, hogy adj’ Isten egészségére.

Dessewffy változata érzékelteti, hogy a juhásznak egyre nehezebb nemet mondania a felkínált javakra, míg Benedek Eleknél teljesen eltűnik ez a belső dilemma, és vele együtt az igazi tét is, miközben persze érvényes olvasat lehet a szerelem mindent legyőz, csak elviszi fókuszt a valódi problémáról, hogy érdemes-e betartani egy olyan törvényt, ami értelmetlen.

A juhász a királylány kezét kéri fizetségül azért, hogy mondja a királynak, hogy kedves egészségére. A mese különböző változatai nem magyarázzák túl a juhász és a királylány szerelmét: elfogadjuk, hogy ez egy szerelem első látásra. Szálinger Balázs, a készülő előadás szövegkönyvének szerzője csavar egyet ezen a motívumon: a királylánynak az első pillanattól kezdve tetszik a juhász, de a juhász részéről kezdetben szó sincs érzelmekről. Ő csak valami olyat kér a királytól, amiről tudja, hogy nem fogja megadni neki. Aztán persze az érzelmek is jönnek idővel. A színdarabban a királylány nem passzív szemlélője az eseményeknek: ott segít a juhásznak, ahol csak tud.

Szálinger darabja karikaturisztikus udvari hierarchiát tár elénk: senki nem végzi el a rá rótt feladatokat, mindenki menekül a felelősségvállalás elől és a másikra mutogat, ha számon van kérve.

Eltérő véget mutatnak a történet különböző verziói: Dessewffynél a király annyira boldog lesz, mikor a juhász végre mondja neki, hogy egészségére, hogy szörnyethal örömében. Ez a meglepő fordulat teszi lehetővé, hogy a juhász legyen az új király, és van jelzés arra a szövegben, hogy a juhász eltörli ezt az értelmetlen törvényt, és máshogy kezdi kormányozni az országot, mint elődje tette. Benedek Elek nem teszi el láb alól a királyt, gondolom az olvasói sokk elkerülése miatt: a juhász annyiszor mondja el a királynak, hogy kedves egészségére, mígnem a király azt mondja neki, hogy jó, legyél inkább te a király, csak ne mondogasd nekem megállás nélkül, hogy kedves egészségemre. A király tehát belátja, hogy ennek a törvénynek nem sok értelme van, és átadja a királyi stafétabotot az új generációnak. Csinálják máshogy, jobban – ha tudják.

A témában még inkább elmélyülni vágyóknak:

- a mese eredetéről,

- Dessewffy Virginia ősmeséje,

- Benedek Elek változata.

0 Tovább

Ellinger Edina: "Kötelező színházi élmény minden nagymamának" - Így készül a Gengszter nagyi 2

Az előadás próbafolyamatát a Białystokban bábszínészetet és bábrendezést tanuló Ewa Maria Wolska követi végig. Először a Lindát, azaz a darabbeli anyukát játszó Ellinger Edinát kérdezte saját nagymamájához fűződő kapcsolatáról, és arról is, gyerekként mi volt az, amit igazán szenvedélyesen csinált.

Ewa: A Gengszter nagyi egy kisfiú és a nagymamája kapcsolatáról szól. Neked milyen kapcsolatod volt a nagymamáddal?

Edina: A nagymamámat Édes Mamának hívtuk, mert amikor eljött hozzánk, mindig csokit vagy más édességet hozott nekünk. Ő az anyai nagymamám, és nagyon szerencsés vagyok, hogy még mindig él. Fiatal volt, amikor az anyukámat szülte, és az anyukám is nagyon fiatal volt, amikor engem szült. Én egy kicsit kilógok ebből a sorból, megtörtem a folyamatot, mert 28 éves voltam, amikor az első gyermekem született.

Nagyon szeretem a nagymamámat, és szívesen voltam vele gyerekként is.Most pedig a saját gyerekeim vannak szívesen a „dédimamával“. Mivel az iskola csak szeptember 1-jén kezdődött, a Gengszter nagyi próbáinak első hete alatt a kislányom, Lili  sok időt töltött nála, együtt sütöttek, vásároltak. A nagymamám ugyanolyan komolyan beszélget vele, mint ahogy velem tette gyerekkoromban. Bármit kérdeztem tőle, mindig őszintén válaszolt, kitérők nélkül, és ez nekem nagyon tetszett. A gyerekeket pontosan úgy kezeli, mint a felnőtteket, partnerként tekint rájuk. Nagyon szeret kártyázni, römizni. Jól játszik, legtöbbször a barátnőivel, mert a nagypapám halála óta egyedül él. Most épp Lilit tanítja römizni, ő pedig mindig örömmel megy hozzá.

Egyébként különös, de a nagymamám soha nem látott színpadon. Nem igazán tudom, mi ennek az oka, de nem kértem soha, hogy jöjjön el, nézzen meg. Most viszont itt a remek alkalom, hiszen október 2-án, épp a bemutató napján van az ő születésnapja, 80 éves lesz. A darab pedig „kötelező színházi élmény“ minden nagymamának.

Ewa: Ben nagymamája egészen különös, eredeti dolgot tesz meg az unokájáért. Emlékszel olyasmire, amivel a nagymamád meglepett téged?

Edina: Hadd gondolkozzam ezen egy picit. Talán nem. Az viszont nagyon különleges benne, hogy hatalmas energiái vannak. Nagyon dinamikus, energikus személyiség. Nyolcvan évesen még mindig az egyik legnagyobb segítségünk, ha a gyerekeimre kell vigyázni. Azt hiszem, ez a válasz a kérdésedre. Vidéken született, de később feljött Budapestre. Itt találkozott a nagypapámmal, aki volt cukrász, buszsofőr, otthon tangóharmonikázott, és egy nagy csibész volt.Ő pont olyan nagypapa volt, akiről  a „Gengszterpapit“ lehetne megírni. Nagyon szerettem.

Ewa: Szerinted hasonlítanak a gyerekek és az öregek?

Edina: Abszolút! Erről eszembe jut egy történet. Amikor kislány voltam, a szüleim eltartási szerződésben éltek Lajos bácsival. Én ötéves voltam, Lajos bácsi pedig 80 körül volt. Az agy-érelmeszesedése miatt gyakorlatilag mindent elfelejtett. Emlékszem, ültünk ketten az erkélyen, és tanítgattam neki, hogy „mi a magas, mi az alacsony“. Én gyerek voltam, de Lajos bácsi tőlem akart tanulni. Nyilván ez egy különleges helyzet, mert beteg volt, de azt tapasztalom, hogy az idősebb generációnak több türelme van a gyerekekkel foglalkozni, mint nekünk. Meg nyilván idejük is.

Én és a férjem a harmincas éveinkben járunk. Állandóan rohanunk, próbálunk a 24 órából a lehető legtöbbet kipréselni – ugyanúgy, mint a generációnk többi tagja. Nem tudok leülni a szőnyegre, hogy játsszak a gyerekeimmel, mert be kell tenni a szennyest a mosógépbe, satöbbi. És ez tipikus helyzet a harmincas-negyvenes korosztályt illetően. De amikor eljön hozzánk a nagymamám, ő leül és játszik velük, éppen úgy, ahogy velem játszott egykor.

Van még egy nagyon szép hozzá fűződő emlékem. Egyszer, talán hatéves lehettem, megáradt a Duna, és együtt elmentünk megnézni a folyó magas vízállását. Négy-öt órát sétáltunk a Duna-parton. Feledhetetlen élmény volt. Levettük a cipőnket, mezítláb jártunk a vízben.

Ewa: David Walliams regényében a szenvedély és a hobbi is fontos szerepet kap. Neked mi volt a gyerekkori hobbid, mit csináltál szenvedéllyel?

Edina: Színésznő akartam lenni! (Nevet.) Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert a munkám a hobbim. Az általános iskola alatt minden héten színjátszószakkörbe jártam, a gimnázium alatt ez komolyabbá vált, és heti két-három délutánt jelentett. Előadásokat csináltunk, versenyekre jártunk, két alkalommal nyertünk is. Nagyon jó csapat volt. Azt hiszem, ennél nagyobb szenvedéllyel mást nem csináltam, mert már ötévesen tudtam, hogy színésznő akarok lenni. Színésznő, nem bábos. Ez később megváltozott, hál’ Istennek!

Még több a Gengszter nagyiról:

Az első bejegyzés arról, hogyan került a regény a Budapest Bábszínházba

0 Tovább

Így készül a Gengszter nagyi 1.

A 2016/2017-es évad első bemutatója a kiskamaszoknak szóló Gengszter nagyi. A próbanapló első bejegyzését az írta, aki a Bábszínházban a regényt először olvasta.

Biztos vagyok abban, hogy a legkérgesebb lelkű, legföldhözragadtabb, legszárazabb embernek is van olyan valaki vagy valami, aki vagy ami felcsillantja a szemét, megdobogtatja a szívét, akár egészen addig, hogy hiperventillálni kezd, önkívületi állapotba juttatja, azaz kihozza belőle a mélyre temetett, elfojtott vadat, a rajongót. Na, így vagyok én David Walliams dolgaival. Hogy vele magával hogy lennék, nem tudom. Valószínűleg remegnék az idegességtől, bárgyún vigyorognék, hülyeségeket beszélnék, legjobb esetben pedig megkukulnék. De tessék idehozni, állok a próba elébe.

Szóval adott egy pasi, aki augusztus 20-án lett 45 éves, aki milliós példányszámban, közel ötven nyelven adja el a 8-12 éveseknek meg egészen törpéknek szóló gyerekkönyveit. Akit Roald Dahl örökösének, utódjának neveznek, akit a gyerekek, a szülők és a nagyszülők más-másért – ki a könyveiért, ki a Little Britain vagy a Come Fly with Me pofátlan, politikai korrektségre nem adó szkeccseiért, ki a Britain’s Got Talent zsűritagságáért, ki a jótékonysági Temze-úszásáért –, de ugyanannyira bírnak. Hát ő a Gengszter nagyi írója.

Első gyerekeknek szóló könyve 2008-ban jelent meg (The Boy in the Dress, magyarul: Köténycsel, 2015), és elképesztő sikert aratott. Felvállalt infantilizmusomon kívül nyilván azért vettem meg felnőttként egy londoni könyvesboltban, mert David Walliams írta. De mert meggyőzött, hát következett a többi regénye is a különb-különb okok miatt magányos, mindig furán különleges hátterű gyerek főhősökkel - akik a történet végére és a próbának is beillő kalandokat kiállva persze barátra találnak - és a vissza-visszatérő újságárussal, Rajdzsal. (És amikor ő kimarad a sztoriból, természetesen észrevehetően és láthatóan reklamál a könyv lapjain.) Walliams kulcsszavai: tolerancia, mások és magunk elfogadása, családi összetartás, szeretet, barátság. És szinte minden kötetben ott van a gyerek főszereplő mellett egy idős karakter, akik sorában a Gengszter nagyi volt az első.

(némi hezitálás után)

Oké, beleállok. Ezt a könyvet könnyes szemmel olvastam végig: hol azért, mert vinnyogva röhögtem, hol meg elérzékenyültem. Mert nekem is volt egy nagymamám. Jó, ezzel semmi újat nem mondtam, mert mindenkinek volt, több is; egyszerű biológia. Inkább elmondom, milyen volt. Egy pár nélküli fehér zokniból csinált egy rongybabát, ami még most is megvan. Amikor sütött, általában pogácsát vagy kelt kalácsot, akkor a tészta maradékából mindenféle dolgokat formáztunk, és az az enyém lett. Aztán volt egy délután, amikor azt terveztük, hogy Tiszabőről lebiciklizünk a Tisza mentén Szegedig. Fogalmam nincs, hogy jött az ötletem, de a mamám belement a játékba, olyannyira, hogy egy A4-es, narancssárga keményfedelű vonalas füzetet a konyhaasztal mellett amolyan útinaplóként el is kezdtem vezetni. Receptekkel, újságkivágásokkal, rajzolt térképpel; szerintem ma scrapbooknak mondanánk. Valahol a padláson megvan talán. Nyolc és fél éves voltam, amikor meghalt. 53 évesen. A pár hónapos unokaöcsémnek ment tejért, elesett biciklivel az úton, szívinfarktus. Ha azt mondják, hasonlítok rá, akkor nekem nagyon jó.

Amikor megjelent magyarul a kötet, valahogy kaptam belőle egy példányt. Ezt kölcsönadtam Gimesi Dórinak, akinek tudtam, hogy nagyon fontosak a nagyszülei. Ő odaadta Hoffer Karinak, akinek szintén nagyon fontosak a nagyszülei. Aztán kitalálták, hogy legyen a Gengszter nagyiból előadás. És én ennek nagyon örültem. Egyrészt azért, ami talán már kiderült: David Walliams világa csodálatos, a könyveiért odavagyok. (Kivéve a Demon Dentistet, magyarul Démoni dokit. És nem azért, mert iszonyú beteg, igazi bizarr angol humorral van megírva, hanem mert a pedagógiai cél nem eléggé egyértelmű, azaz hiányzik belőle, hogy világosan kimondja, „édes fiam, mossál fogat, különben elrohad mind”.) Másrészt igen, felvállalom, szakmai (?) hiúságomat legyezi, hogy jó előadás-alapanyagot találtam.

Az élet viszont nem ennyire egyszerű. Pont, mint egy Walliams-regényben. Ám a próbát kiálltuk, a szerencse mellénk szegődött, és a Google is a barátunk, hát elkezdtek horgolni a bábkészítő műhelyben, egy bizsubolt gyakorlatilag kifosztódott, a műanyag csövek összeálltak, még a nyári szünet előtt lezajlott az olvasópróba, épp két és fél napja pedig "rendesen" próbálnak. Az október 2-i bemutató most, augusztus végén borzasztó távolinak tűnik. Nekem jók az előérzeteim. Azok pedig még soha nem csaltak meg. A biztonság kedvéért le is kopogom. Remélhetőleg nem ugrik elő a kopogásra egy medve, aki azt mondja: bú!*

(…)

Nem ugrott. Ezt tekintsük jó előjelnek.

*The Bear Who Went Boo – David Walliams 3+os mesekönyve a mindenkit ijesztgető jegesmedvebocsról

Papp Timi

0 Tovább

Barátság-variációk egy személyre - Így készül a Kistigris és Kismackó 1.

A Kistigris és Kismackó bemutatója február 25-én lesz. A próbafolyamatot Maróthy Anna Zorka követi végig.

Budapest Bábszínház Kismackó és Kistigris Janosch

Szóval úgy alakult, hogy bekóborolhattam a Budapest Bábszínházba, a Kistigris és Kismackó című darab próbáira, egészen az olvasópróbától.

Itt vagyok, és most itt mindenki tudja, hogy kicsoda, hivatásos portás, színész, rendező, súgó - én pedig hivatásos bizonytalankodó. Furcsa így, nem lenni és lenni egyszerre. Egyre inkább körvonalazódik minden és mindenki, csak a saját magam tűnik el ebben az egész színes forgatagban, de ezt nem is bánom azt hiszem, ennél pompásabban még soha nem űzhettem a figyelés mesterségét.

Most már több mint két (sőt, három – a szerk.) hete tartanak a próbák, és kezd kialakulni valamiféle világ, ami nemrég még csak a fejemben tűnt fel halványan, amikor a mesét először hallottam.

Ekkor kezdtünk el pompásan éldegélni a kis folyóparti házikóban Kistigrissel és Kismackóval, és most már én is megszoktam, hogy itt éldegélünk és horgászunk, meg persze gombászunk. Az a házikó, ami nem rég még csak egy fából faragott kis guruló tákolmánynak tűnt (persze a tákolmányok legdicsőbbjei közül), az most már olyannyira a főhősök otthonává vált számomra, hogy más kontextusban nem is tudnám elképzelni.

A darab négy mesét foglal magában, ezeknek írója: Janosch.

Budapest Bábszínház Kismackó és Kistigris Janosch

Kistigris és Kismackó életét figyelhetjük meg, és kiderül, annyira nem is egyszerű pompásan éldegélni a kis folyóparti házikóban, mert hát minden valamirevaló tigrisnek vagy mackónak eszébe jut néha, hogy lehetne szebb is a világ. Aztán persze kalandokba keverednek, mindenféle borzalmak történnek velük, néha a nagy hegyi rabló képében, néha az unalomszörny fenyegeti gyönyörű nyugalmukat, de végül azért megnyugodhatunk, mert mindig borzasztóan szép az élet, borzasztó és szép.

Nagyon különleges a színpadkép, mert az összes cselekmény a már említett guruló tákolmányokon történik. Ezekből épül fel minden egyes új tér, soha semmi nincs takarásban, ez egyrészt nagyon sok lehetőséget ad mindenféle játékra, másrészt viszont sokszor logisztikai nehézségekhez vezet. Az eddigi próbákból elég sok időt vettek el ezek a logisztikázások, amik azért is fontosak még, mert négy színész van, és nekik kell megoldani mindent. Ők mozgatnak házikót, bábot, nagy fát, padot, ami csónak is, kelléket varázsolnak elő, szóval mindig tudni kell, mikor mi hol is van. Bevallom, ilyenkor nem annyira vágyom a helyükben lenni, de azért ebből a fejetlenségből kialakul egy logikus rendszer, amiben lehet létezni, játszani.

A tervezés hetei voltak ezek, amikből még csak fel-felbukkan a darab működése, még alig látszik, miféle birodalomban bandukolunk fel-alá, gombászások és horgászások között, de szép ez a folyamat, ahogy alakul, minden mozzanaton látszik a többszörös odafigyelés nyoma. És az is nagyon érdekes, ahogy a színészek belebújnak a karakterekbe, és akkor akár egészen más irányt vesz az elképzelt figura. Érdekes látni, mennyire benne vannak ők is a rendezésben. Megtörténik az első játék a szerepben, pár perc múlva pedig már egészen átszellemült arcok, hangok, és néha reklamációk, hogy ez a karakter azért ennyire mégsem olyan, illetve inkább ilyen, és akkor megszületik valami új, nem is tudom hány gondolatkörön át, és akkor ott, az, tényleg tökéletesen igazi, nem is lehetne máshogy.

Budapest Bábszínház Kismackó és Kistigris Janosch

Aztán mindig vége a próbáknak, elindulok hazafelé vagy máshová, egy helyre, ami nem itt van, és akkor már az a furcsa, hogy innen megyek el. Ez a valóságokból átlépdelés, kizökkenés a legfurcsább élmény, az, hogy mennyire átváltozott már a Bábszínház másik bejárata a kis folyóparti házzá.

0 Tovább

babszinhaz

A Budapest Bábszínház blogja a Budapest Bábszínházról és a bábszínházról. Felnőtteknek is. Sőt!

Címkefelhő

Budapest Babszinhaz (97),bábszínház (52),bab (15),Semmi (13),Trisztan es Izolda (12),Janne Teller (12),gyerekszínház (9),ifjúsági előadás (9),Kabaré musical (8),kabaré (6),Alföldi Róbert (6),Kivi (5),Bercsenyi Peter (5),Daniel Danis (5),Hókirálynő (5),mese (5),rajzpalyazat (5),Spiegl Anna (5),Ellinger Edina (4),Pettson és Findusz (4),musical (4),babfilm (4),színháztörténet (4),Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (3),Ludas Matyi (3),Quimby (3),semmi (3),Hoffer Károly (3),Gáspár Ildikó (3),animáció (3),A kis Mukk (3),Budapest Bábszínház (3),andrássy út (3),Nyúl Péter (3),Teszárek Csaba (2),Pagony Kiado (2),Csizmadia Tibor (2),Koós Iván (2),beatrix potter (2),cabaret (2),Hans Christian Andersen (2),Kiss Tibor (2),Az iglic (2),Markó Róbert (2),BBC (2),színház- és filmművészeti egyetem (2),Szalinger Balazs (2),bécs (2),Hups Crew (2),Kálmán Eszter (2),Katona József Színház (2),reklám (2),Caryl Churchill (2),Ács Norbert (2),színház (2),marionett (2),Bereczki Csilla (2),babszinhaz (2),könyvtár (2),kortars irodalom (2),Handspring Puppet Company (2),Az oroszlankiraly (1),Kovács Judit (1),Sziget 2013 (1),Márton László (1),Sesame Street (1),Oedipus Rex (1),Karacsonyi lidercnyomas (1),War Horse (1),Nelson Mandela (1),Tíz emelet boldogság (1),gyermek- és ifjúsági színházi világnap (1),A halott menyasszony (1),Nemes Takách Kata (1),szezám utca (1),gameshow (1),Muppet Show (1),Boribon és Annipanni (1),Muppets (1),That Puppet Game Show (1),Pablo Motos (1),El Hormiguero (1),óvodás (1),Marék Veronika (1),Michelle Obama (1),talkshow (1),Budapest Babszinhaz (1),poszt 2014 (1),Blind Summit Puppet Theatre (1),Spanyolország (1),Futrinka utca (1),Janosch (1),A csillagszemű juhász (1),Kismackó és Kistigris (1),kesztyűs báb (1),Jason Segel (1),Tim Burton (1),magyar népmese (1),Szálinger Balázs (1),Fitos Dezső (1),Kocsis Enikő (1),Némedi Árpád (1),Zságer-Varga Ákos (1),Cziegler Balázs (1),Michac Gábor (1),szatory dávid (1),Julie Taymor (1),Koós György (1),Hollywood (1),bábfilm (1),Nemzeti Színház (1),Mazsola (1),Misi mókus (1),West End (1),Jevgenyij Svarc (1),Broadway (1),báb (1),túl a maszat-hegyen (1),varró dániel (1),Varro Dani (1),Brody Vera (1),Pillangokisasszony (1),allatbarat (1),kiállítás (1),allatok vilagnapja (1),Pethő Gergő (1),Richard Wagner (1),Salzburg (1),szinhazi fesztival (1),TeARTrum Fesztivál (1),Jurányi (1),Füge Produkció (1),Igy jartam anyatokkal (1),Neil Patrick Harris (1),Tatai Zsolt (1),CBBC (1),Odüsszeia (1),Odüsszeusz (1),Hajnali csillag peremén (1),Gimesi Dóra (1),gyerekirodalom (1),Fige Attila (1),mr bean (1),olvasás (1),Jean Genet (1),Babák (1),Cselédek (1),Rózsa és Ibolya (1),Fodor Annamaria (1),Bohoczki Sára (1),Mozart (1),Mórocz Adrienn (1),Blasek Gyöngyi (1),Sziget (1),Andres Iniesta (1),Richard Teschner (1),Nike (1),dokumentumfilm (1),Dario Fo (1),John Turturro (1),bábtörténet (1),Vietnami Koztarsasag (1),Nagy Endre (1),Medgyaszay Vilma (1),William Kentridge (1),Anthony Minghella (1),vízi bábszínház (1),animációs film (1),Szinhazi Vilagnap (1),ASSITEJ (1),Barcelona CF (1),látványtervezés (1),kivi (1),hasbeszélő (1),Szolár Tibor (1),Nina Conti (1),barca (1),Neudold Júlia (1),ifjúsági színház (1),Michael Morpurgo (1),Fehérlófia (1),foci (1),drámapedagógia (1),Bárdos Artúr (1)